Minden reggel úgy kezdem a napot, hogy ránézek a hírekre, van-e bármi pozitív fejlemény a háború állásával kapcsolatban, de kb egész évben csak egy helyben állnak az oroszok, vagy néhány száz métert, 1-2 km-t nyomulnak folyamatosan előre, aztán egyik pillanatról a másikra visszatolják őket a nackók. Tegnap is néztem, hogy végre behúzzák-e ezt a Bahmutnak nevezett sz@rzsákot, aztán lehet végre tovább menni Szlavjanszk-Kramatorszk felé, de nem az ukrik megint ellentámadtak és alig fogták meg őket, most meg bohóckodnak a nackók a "nagy" (nem nagy de idegesítő) győzelmükkel. Értem én, hogy vérszivattyú, meg mindjárt "győzünk", de rohadtul fárasztó még olvasni is ezt az egyhelyben toporgást, miközben Liszicsanszk óta minden orosz fan azt mondja, hogy most már tényleg megtörik az AFU és irány a Dnyeper. (Én is ezt hittem akkor, de azóta csak visszavonulnak az oroszok, néha korrigálnak kicsit, de lényegében ősz óta áll a front és sehol semmi). Ha ilyen jól működne a vérszivattyú, és mindenhol védekezni kényszerülnének az ukik, miközben az ellentámadásra tartalékolják a jobb alakulataikat, akkor, valahol azért illene látványosan visszalökni őket, de se Avdejevkát nem húzták még mindig be, pedig egy köpésre van Donyecktől, és másodvonalas ukrán egységek harcolnak ott, se máshol nem tudnak értékelhetőt felmutatni. Fél év alatt Szoledár az egy nagy nulla. Aztán azt sem látjuk, hogy az ukrán vezetés kezdene békülékenyebb hangnemet megütni, sőt egyre szenvtelenebbek. De legalább lekapcsolnák az oroszok ezeket a bohócokat, de még az sem megy. Pl tavaly Herszonnál mikor Zelenszkij ott parádézott, miből tartott volna megkínálni őket egy kis 152mm-es csomaggal? Hátha az utódja - aki talán már nem "hivatásos" színész lenne, máshogy gondolná a dolgokat. Egy szó mint száz, nekem mint érdeklődő olvasónak is fárasztó már ez a szerencsétlenkedés, amit az oroszok művelnek, miközben az ukránoknak egyre nagyobb az arcuk, az orosz hátország hogy érezheti magát? Csak nehogy elfáradjanak megint, mint picivel több mint 100 éve, és itt hagyjanak a nyakunkon egy ellenséges, és erős Ukrajnát, ami, mint az USA legkedvesebb pincsije, úgy diktál az egész EU-nak, ahogy akar.
