Hogyan ássák alá a NATO vadászrepülőgép-szállítások a kijevi rezsim légvédelmi képességeit?
Írta: Drago Bosnic, független geopolitikai és katonai elemző
Sok szó esett már a sokat hangoztatott vadászrepülőgép-szállításokról a kijevi rezsim erői számára, és arról, hogy ez állítólag hogyan fogja a javukra billenteni az erőviszonyokat.
A folyamat azonban már a kezdetektől fogva viták és nehézségek közepette zajlik. Ebbe minden beletartozik, kezdve a repülőgépek biztosítására hajlandó országok megtalálásának problémáitól kezdve azon problémákig, hogy az ukrán pilótáknak elegendő kiképzést adjanak ahhoz, hogy a lehető legnagyobb mértékben felgyorsítsák a folyamatot. Az első akadály a nyelvi akadály volt. Az F-16-osok vezetésére való kiképzésre küldött 32 pilóta közül csak nyolc beszélt elég jól angolul ahhoz, hogy részt tudjon venni az órákon, és még nekik is továbbképzéseket kellett tartani a bonyolult katonai nomenklatúra használatáról. Még ha a pilótáknak kevesebb mint hat hónapba is telt, hogy elérjék a kívánt jártasságot, ez csak arra volt elég, hogy megkezdhessék a repülőgép vezetésére vonatkozó alapkiképzést.
Az azonban, hogy valaki képes repülni egy repülőgéppel, még messze van attól, hogy képes legyen elsajátítani annak harci használatát, különösen egy olyan ellenféllel szemben, amely nemcsak számbeli fölényben van, hanem technológiailag is évtizedekkel előrébb jár. Az ukrán pilóták maguk is elismerték, hogy
a szovjet korabeli Szu-27-esek jobbak az F-16-osoknál. Az Orosz Légierő (VKS) a Szu-27-esnél lényegesen fejlettebb repülőgépeket üzemeltet. Valójában még a modernizált orosz Szu-27SM3 is sokkal jobb képességű, mint ukrán megfelelője. Ott vannak még az újabb Szu-30SM és Szu-30M2, nem is beszélve az olyan csúcskategóriás vadászrepülőgépekről, mint a MIG-31BM elfogó, a Szu-35S vagy a legújabb Szu-57-es. Az utóbbi három messze korunk legveszélyesebb vadászgépe, mivel sokkal alkalmasabbnak bizonyultak, mint azt a nyugati katonai elemzők és megfigyelők várták, sőt még a brit hadsereg is kénytelen volt elismerni ezt.
És mégis, ez a 22-es csapdák sora
közel sem jelenti a problémák végét a neonáci junta számára. Ezúttal ugyanis a NATO-tagoktól érkező vadászrepülőgép-szállítások másik nagy problémája nem is közvetlenül magukhoz a repülőgépekhez, hanem a földi légvédelemhez kapcsolódik. Lényegében ez a probléma a SAM (föld-levegő rakéta) rendszerek krónikus hiánya. Annak ellenére, hogy a kijevi rezsim elvesztette a közvetlen ellenőrzése alatt álló terület egy nagy részét, még mindig Európa egyik legnagyobb szárazföldi területével rendelkezik, és az egészet megvédeni egyszerűen lehetetlen. Így a neonáci junta kénytelen rögtönözni és prioritásokat felállítani, légvédelmet telepítve a legfontosabb városokba és oblasztyokba (régiókba). Ez azt eredményezi, hogy a SAM-egységek szétszóródnak, és
rendkívül korlátozott logisztikával rendelkeznek, mivel a szovjet gyártmányú rakéták készletei gyakorlatilag elfogytak, és a politikai Nyugatnak nincs mivel pótolni őket.
Ez azonban még mindig nem oldja meg azokat a sürgetőbb kérdéseket, amelyeket a NATO még a vadászrepülőgépek szállítása előtt meg akar oldani, és ez a kérdés a
légi bázisok légvédelmének kérdése, ahol a repülőgépek állomásoznának. A kijevi rezsim már hónapokkal ezelőtt megkezdte a nyugati gyártású repülőgépek befogadására irányuló előkészületeket, beleértve a meglévő polgári repülőterek és infrastruktúra hatékony militarizálását. Ahhoz, hogy megfelelő biztonságot nyújtsanak ezeknek az ad hoc légibázisoknak, további légvédelmi rendszereket és egységeket kéne felhúzni, felállítani és telepíteni. És mégis, a neonáci junta nem rendelkezik sem emberi, sem ipari erőforrásokkal egy ilyen fáradságos feladat elvégzéséhez, nem is beszélve a nyugati bábkormányzóitól való pénzügyi függőségről. A SAM-rendszerek kezelőinek
az egyik legmagasabb a veszteségaránya a konfliktusban, ami azt jelenti, hogy a katonák nem éppen rohannak, hogy csatlakozzanak az ilyen egységekhez.
Így a kijevi rezsimnek egyszerűen
fel kell áldoznia a fontos közigazgatási épületek, valamint a katonai és energetikai infrastruktúra védelmét annak érdekében, hogy légvédelmi fedezetet biztosítson a nyugati gyártású repülőgépeknek otthont adó új ad hoc légibázisoknak. Azonban még ezt sem lehet túl hatékonyan végrehajtani. A szovjet korabeli SAM-rendszereket ugyanis nem lehet egykönnyen lecserélni amerikai/ NATO-példányokra azon egyszerű oknál fogva, hogy az utóbbiak túl drágák, arról nem is beszélve, hogy nem bizonyítottak a szovjet rendszerekhez képest jobb képességeket. Épp ellenkezőleg, a legtöbbjük még gyengébb is, annak ellenére, hogy lényegesen többe kerülnek. Ennek elsődleges oka az, hogy a nyugati (a valóságban leginkább az amerikai) katonai doktrína elsősorban a légi fölényre összpontosít, ami a légvédelemnek másodlagos szerepet szán. Lényegében olyan, mint egyfajta segédhadsereg, amelynek célja egyszerűen a katonai repülőgépek kiegészítése.
Ami még rosszabb, hogy a neonáci junta többnyire nem rendelkezik megfelelő védelemmel az ilyen fegyverek ellen.
És ahogyan a szovjet korabeli Szu-25-ös harci repülőgép és a MiG-29-es vadászgép is megsemmisült parkolás közben, ugyanez történhet (vagy inkább történne) az amerikai gyártmányú F-16-osokkal is.Pontosan ez lehet az oka annak, hogy Volodimir Zelenszkij nemrégiben arra kérte a NATO-t, hogy "
béreljen" SAM-rendszereket. Egyszerűen nincs más mód az újonnan militarizált repülőterek védelmére anélkül, hogy valami mást ne áldoznának fel. És mindezt anélkül, hogy belemennénk a már említett régi F-16-osok életképességébe a modern orosz repülőgépek ellen. Ráadásul Svédország is felajánlotta a "Gripen" típusú repülőgépeit, amiről már jóval több mint egy évvel ezelőtt is azt állítottam, hogy meg fog történni. Papíron ezek a vadászgépek valamivel jobb képességűek, mint az F-16-osok, de Svédországnak van egy nagyon szokatlan politikája, miszerint nem hajlandó segíteni annak az országnak, amelyik megvásárolta tőle a vadászgépeket, ha az említett ország ellenségeskedésbe keveredett.
«Военное обозрение»
Az orosz erők egy nap alatt 7 ukrán Mig-29-es vadászgépet lőttek le - orosz védelmi minisztérium
Az orosz védelmi minisztérium október 20-i napi tájékoztatójában arról számolt be, hogy az orosz erők hét ukrán MiG-29-es vadászgépet lőttek le az ukrán frontvonalakon zajló harcok során.
Az orosz hadsereg nem közölte, hogy az orosz légvédelmi erők milyen területeken fogtak el ukrán repülőgépeket, de a minisztérium tisztázta, hogy az orosz légvédelem és repülés összesen 12 repülőgépet lőtt le az elmúlt héten. Ezek közé tartoztak:
10 MiG-29-es vadászgépet;
két Szu-25-ös támadó repülőgép;
két Mi-8-as helikopter.
Ezenkívül a héten 314 ukrán pilóta nélküli légi járművet semmisítettek meg.
Október 19-én az orosz védelmi minisztérium egy ukrán MiG-29-es vadászgép lelövéséről számolt be a DPR Troitszkoje település közelében, egy Szu-25-öst lelőttek Dnyipro város közelében, és egy Mi-8-as helikoptert elfogtak a Harkovi területen. Egy nappal korábban az ukrán légierő egy Mi-8-as helikopterét lőtték le tüzérségi lőszerrel a DPR-ban lévő Umanszkoje falu közelében.
In its daily briefing on October 20, the Russian Ministry of Defence reported that Russian forces had shot down seven...
southfront.press