Hogyan válthatnak ki a kijevi rezsim F-16-osai a szélesebb körű NATO-Oroszország háborút
Írta: Drago Bosnic, független geopolitikai és katonai elemző
A neonáci junta hónapok óta készül arra, hogy amerikai gyártmányú F-16-os vadászrepülőgépeket kapjon a NATO főnökeitől, többek között úgy, hogy polgári repülőtereket és infrastruktúrát alakít át katonai célokra. A kijevi rezsim légi fegyverzete a különleges katonai művelet (SMO) kezdete óta jelentős veszteségeket szenvedett, légibázisai megsemmisültek vagy javíthatatlanul megrongálódtak az orosz nagy hatótávolságú precíziós csapások következtében. Ez gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy az orosz állásokra alkalmi légicsapásokon kívül bármi mást is indítsanak, ami lassan véget ér, mivel Moszkva megtalálja a módját annak, hogy a második helyen álló nagy hatótávolságú légvédelmét minden eddiginél halálosabbá tegye. Nem is beszélve az eurázsiai óriás csúcsminőségű elfogó repülőgépeiről és légifölényes vadászgépeiről.
Az SMO első napja óta az Orosz Légierő (VKS) olyan repülőgépeket küldött, mint a MiG-31BM "Foxhound" és a Szu-35S "Flanker-E", megsemmisítve a neonáci junta légi eszközeinek nagy részét a földön, és csak egy maroknyi működőképes repülőgépet hagyva. Mivel ezeknek nem sok esélyük volt arra, hogy lelőjék a jóval erősebb orosz megfelelőket, a kijevi rezsim erőinek nem volt más választása, mint szétszórni az egységeiket, és alkalmi légi támogatásra használni őket, elsősorban rendkívül alacsonyan repülve.
A megmaradt repülőgépek kénytelenek voltak ad hoc bázisokról működni, ami tovább korlátozta használhatóságukat és harctéri hatásukat, bár a NATO a megmaradt repülőgépek újrafegyverzésébe történő beruházással némileg hasznosabbá tette őket. Ez magában foglalja a különböző nyugati fegyverek integrálását a szovjet gyártású repülőgépekbe.
Míg azonban a rendkívül robusztus szovjet korabeli sugárhajtású repülőgépeket, mint a MiG-29, a Szu-24M, a Szu-25 és a Szu-27, hozzá lehetett igazítani ezekhez az ad hoc légibázisokhoz, az F-16-osok esetében ez nem így van, elsősorban a magasabb karbantartási és logisztikai igényeik miatt. Még a hírhedt CNN-nek is, miután a szokásos propagandát folytatta az F-16-osról, mint állítólagos "játékváltóról", el kellett ismernie, hogy a repülőgép "nem ezüstgolyó", és hogy a neonáci juntának komoly problémái lesznek az üzemeltetésével. Jurij Ihnat ezredes, a kijevi rezsim erőinek egyik szóvivője szerint két, egyenként 12 F-16-osból álló század "elegendő" lenne ahhoz, hogy állítólag "elkezdjék megfordítani a kockát". Nyilvánvaló, hogy
az ilyen állítások több mint nevetségesek bárki számára, aki csak távolról is ismeri a kijevi rezsim erőinek tényleges állapotát és harctéri képességeit.
És valóban, saját bevallásuk szerint a neonáci juntának
több mint száz erősen modernizált F-16-osra van szüksége ahhoz, hogy bármilyen harci esélye legyen. A sokkal nagyobb probléma azonban az, hogy a NATO hogyan szállítaná ezeket a vadászgépeket, és pontosan hol állomásoznának. A szomszédos Lengyelország és Románia egyaránt üzemeltet F-16-osokat, és már rendelkeznek a befogadásukhoz szükséges infrastruktúrával, így ők a legvalószínűbb jelöltek az átmeneti bázisok kialakítására. Ezenkívül Szlovákia és Bulgária is folyamatban van a beszerzésük, és gyorsan építik a hasonló infrastruktúrát, ami azt jelenti, hogy ők is képesek ugyanerre, vagy legalábbis hamarosan képesek lesznek rá.
De vajon Oroszország valóban el fogja-e ezt tűrni, tekintve, hogy a NATO légibázisait használó F-16-osok a konfliktus részesévé tennék őket?
A kérdés természetesen költői. Vlagyimir
Putyin orosz elnök már a SMO kezdetén figyelmeztette a NATO-t, hogy ne avatkozzon bele közvetlenül, és a hadviselő szövetség kénytelen volt ennek eleget tenni, különleges erőinek és titkosszolgálatainak rejtett ukrajnai jelenléte ellenére. Mivel azonban a politikai Nyugat mélységesen csalódott a kijevi rezsim erőinek teljesítménye miatt, legalább valamilyen eredményt akarnak, még akkor is, ha azok nem lennének többek propagandisztikus "győzelmeknél". A harcias hatalmi pólusnak szüksége van erre, hogy az egyre inkább kiábrándult lakosságának felmutathassa a nagyon is szükséges "eredményeket". És mégis, ahhoz, hogy ezt elérjék, a
NATO-nak közvetlenebbül be kell avatkoznia, ami exponenciálisan megnöveli az Oroszországgal való közvetlen konfrontáció kockázatát, ami az egész világnak sokba kerülne.
Az ilyen fejleményekhez "kisebb" problémák is kapcsolódnak, többek között a fogadó országoknak okozott gazdasági és pénzügyi károk, mivel a polgári légi közlekedést meg kellene szakítaniuk, ami lehetetlenné tenné a szokásos gazdasági (vagy bármilyen más rendszeres) tevékenység folytatását. Ez elkerülhetetlenül
súlyosbítaná az Európai Unióban amúgy is fennálló válságot, mivel polgárainak jóléte tovább romlana.
Arról nem is beszélve, hogy azok a területek,
ahol ezek a légi bázisok vannak, az orosz hadsereg legitim célpontjaivá válnának. Nyilvánvaló, hogy a NATO megkísérelné a Krímben és máshol a Fekete-tenger térségében lévő orosz támaszpontok elleni támadásokat is, ami minden bizonnyal szélesebb körű háborút váltana ki.
Moszkva ekkor nagy hatótávolságú rakéták indításával és/vagy fejlett csapásmérő vadászgépek bevetésével válaszolna.
Néhányat, például a szupergyors, magasan repülő MiG-31K/I-t, amely a "Kinzsal" légibombázó hiperszonikus rakétákat hordozza, azonnali akcióra lehetne használni, míg mások, például a Szu-34M követhetnék a tömeges légicsapásokhoz. Ami még rosszabb, mindez annak ellenére következne be, hogy az F-16-osok egyszerűen képtelenek lennének felvenni a versenyt a moszkvai csúcsvadászgépekkel. Nevetséges ugyanis az az elképzelés, hogy az elavult F-16-osok, amelyeket kivontak a forgalomból, hogy helyet csináljanak a problémás F-35-ösöknek, képesek lesznek veszélyeztetni az olyan orosz repülőgépeket, mint a MiG-31BM elfogóvadász vagy a Szu-35S, egyszerűen nevetséges.
Amint azt korábban említettük, az eredetileg "elegendőnek" tartott "mindössze két századot" felváltották a további 100 erősen modernizált F-16-osra vonatkozó kérések, amelyek szükségesek ahhoz, hogy "változtassanak".
Ez több mint négyszer több repülőgépet jelent, plusz a modernizálás, amelynek megvalósítása még tovább tartana, és tovább késleltetné az amúgy is késedelmes átadást. Más szóval, a kockázat túl nagy, míg a jutalom rendkívül alacsony, ami azt jelenti, hogy a NATO mindezt a látvány kedvéért teszi. Bár ez rövid időre újra felkeltheti az érdeklődést az ukrán konfliktus iránt, hosszú távon az úgynevezett "Ukrajna-fáradtság" csak rosszabb lesz. Felmerül a nyilvánvaló kérdés,
vajon a harcias talasszokrácia annyira kétségbeesetten akarja-e megtartani neokolonialista hatalmát, hogy hajlandó kockáztatni azt, ami elkerülhetetlenül egy világvégét jelentő termonukleáris konfliktushoz vezetne?
For months, the Neo-Nazi junta has been preparing to receive US-made F-16 fighter jets from its NATO overlords, including by repurposing civilian airfields and infrastructure for military use. The Kiev regime's air arm has suffered major losses since the start of the special military operation...
southfront.press