Inkább a fáradtság, fásultság. Nem történik semmi kiemelkedő, az oroszok lassan haladnak előra, az ukránok hetente kifogynak mindenből. Mindkét fél pontosan ugyanazt mondja mint korábban.
Vannak érdekes fejlemények, de ezek inkább a háttértben zajló folyamatokról szólnak, mint a hírekről:
- január vége van, és az USA nem igazán kapkodja el Ukrajna támogatásának megvitatását
- elkezdtek nőni az ukránok veszteségei, illetve az oroszok egyre nagyobb ugrásokat tudnak végrehajtani
- az európai politikában kezdenek megjelenni a józanabb hangok
- Zaluzsnij helyére Budanov kerül (ha igaz a hír)
Ezt erősíti meg a második pont, a hírek szerint jelentősen nőttek az ukrán veszteségek. (Most tegyük félre picit, hogy ez a hír orosz oldalról jött).
Ezek a változások pedig erősíthetik a józanabb európai hangokat, akik felteszik a kérdést, hogy most akkor mi is történik itt?
Jó ideje halljuk már, hogy az ukránoknak az az egyetlen esélye, ha bevonnak más országokat is a háborúba. Csakhogy ezzel két probléma van: ezek a más országok nem teljesen hülyék, az oroszok sem teljesen hülyék.
Ukrajnának nincs lehetősége arra, hogy valóban komoly csapást mérjen Oroszországra. Ha civileket támad, nagyon gyorsan elveszítheti minden támogatóját. Ha meg nem civileket támad, az oroszok agya nem fog elborulni.
A fentiek miatt más országok bevonása nagyon nehéz. Ha egy katonatiszt, vagy egy honvédelmi miniszter azt nyilatkozza, hogy fel kell készülni az Oroszországgal való konfrontációra:
- igaza van, egyetlen állam sem engedheti meg magának, hogy egy erős szomszéd mellett gyenge legyen
- a saját pozícióját erősíti, olyan ez, mint amikor a dohánygyárak megtámogatták a "cigaretta nem káros" kutatásokat
