Egy idő után le lesznek lakva a gépek, hiába erőlködnek. Túl pici a flotta, túl alacsony a gyártási ütem (pláne a hidegháborús időhöz hasonlítva).
MIG-31 már nincs gyártásban, utódja sincs.
AWACS nem is tudom, repül-e még egyetlen darab is.
A ruszki pilóták rutinja hasonló az IDF/USA pilótáékhoz. Igaz, utóbbi kettő képes bemenni adott területen kb. bárhová a generációs ugrás miatt.
Viszont légiharcban sok tapasztalata egyiknek sincs, az anekdóták nem játszanak.
Az AWACS az reális probléma lehet, de kb ez az egyetlen az általad felvetettek közül, ami releváns.
Túl pici az orosz légierő gépállománya? Háát. Csak 5. generációs szuperszonikus vadászbombázóból a magyar honvédség légierereje teljes vadászbombázó állományának minimum a kétszeresével rendelkeznek. A Szu-35Sz-ekből 100+-os a gépállomány, amihez jön évente minimum 12, de inkább több, csak mivel 2022 óta titkosak az átadott gépek számára vonatkozó adatok, így leginkább találgatni lehet.
Azért ennyi gépből lehet rotálni az állományt bőven. Ukrajna mindenhonnan kapott mindent is, ami egyrészt logisztikai rémálom, másrészt még így sincs annyi gépük, és hajózójuk, műszakijuk sem, amivel hasonló szintű rotációt tudnának végezni, mint az oroszok.
A Szu-34 szintén főszereplő, mint bombázó. Emlékszem, amikor annak idején leírták az Aranysasban, hogy ugyan a Szu-24-es család utódjának szánják, de úgysem fogják tudni lecserélni a több mint 200 gépes Szu-24 állományt. Egyelőre nem úgy tűnik, hogy bejött volna az a szakértői vélemény. Szintén a Szu-34-hez tartozó dolog, hogy az alapváltozat helyett, már a kibővített képességekkel rendelkező M verzió van csak gyártásban. Szu-24-et meg kb egyáltalán nem látni, legalábbis a konfliktusban aktív részvétel közben garantáltan nem.
"le lesznek lakva a gépek, hiába erőlködnek"
Erre azért nem fogadnék, mert pont úgy van szervezve az egész, hogy ne legyenek lelakva. Ha nem megy szabadságra egész évben egyetlen ARZ dolgozó sem, akkor nem megy szabadságra, de megoldják, hogy a gép időben bekerüljön az időszakos javításra és onnan időben ki is jöjjön. A kimondottan fontos típusoknál, mint amilyen a MiG-31 pedig főleg. A Szu-25 előbb fog kiesni a rendszerből a régi vasak közül, ha valamire fogadni kéne. Nem véletlenül tervezik át a feladatköreit.
Tény, hogy kisebb a gyártási ütem, mint a hidegháború alatt. Ahhoz viszont elég, hogy még évekig tudjanak dolgozni a gépek az ukránok ellen. Továbbá azt sem kell elfelejteni, hogy több típusnál is 2,5-3-szoros gyártási idő csökkentést értek el.
Visszatérve a MiG-31-hez. Nem lepne meg, ha a MiG céggel nekiállnának vizsgáltatni a típust, hogy üzemidő hosszabbítást lehessen rajta végezni, kibővítve az össz repült idejét. Az oroszok általában úgy tervezik a dolgaikat, hogy legyen bennük bőven tartalék. Repülésből, magyarországi vonatkozású példának az egyik legismertebbnek számít a Kamov Ka-26 forgószárnylapátsora. Az oroszok annak idején 6 év naptári üzemidőt, és nem tudom pontosan mennyi repült órát határoztak meg egy lapátsornak. Ezt Magyarországon annyira komolyan vették, hogy Budaörsön a MÉM RSZ raktárból az ott lévő, nulla repült órás , de 6 éves kort elért lapátsorokat megsemmisítésre ítélték, majd azt végre is hajtották. Aztán a rendszerváltás után jött a "demokrácia" Orszországban, aminek hála megszűnt a lapátsorok gyártása. Így az lett a dolog vége, hogy a magyar Kamovok nem kis része 30+ éves, évről évre a gyártóval bevizsgáltatott lapátsorokkal repül, illetve amíg volt rá egyszerűbben lehetőség akkor a GazpromAvia-tól és a fehéroroszoktól szereztek be vadonatúj, Ka-226-os lapátsorokat. Ebből nem akarok arra következtetni, hogy a MiG-31 repült óraszámát automatikusan az ötszörösére növelik majd, de biztosan van benne tartalék. Amihez az is kell, hogy a gyártói szándék meglegyen a dologra. Az valószínűleg meglesz, mert egy esetleges kormányzati szándékot jobb nem automatikusan elutasítani.
Szintén Kamovos példa: a gépet (Ka-26) 15000 repült órára vagy 47 év naptári élettartamra tervezték. Még évekkel ezelőtt magyar üzemeltetők elhívták a Kamov iroda szakembereit. Közölték, hogy sok gépük már közelíti a naptári üzemidő végét, de repült órában gyakran a felét sem érték el, így naptári üzemidő hosszabbítást kértek. Ezt a Kamov részéről elutasították, hiába volt a szekszárdi borvidék meggyőző ereje is bevetve. Mert ők abban láttak üzletet, ha a magyar üzemeltetők inkább Ka-226-osra cserélik a gépeiket, illetve azt is beajánlották, hogy amennyiben 100 gép feletti megrenelést adnak le az öreg 26-osra, akkor újraindítják a gyártósort, és extra árkedvezményt is adnak. Nem akarták elhinni, hogy az EU-ban a gazda támogatást kap a magas alvázas "hidas" traktorra, de a légi növényvédelmi cég csak megszorításokat, szopatást kapnak a támogatás helyett. Hasonló visszautasításra az orosz kormány vs MiG vonalon nem látok esélyt, hacsak nem ragaszkodnak a MiG-esek ahhoz, hogy bezárják a céget.
Légiharc tapasztalatok. Az oroszoknak most lett bőven, főleg BVR. Ezt nem értem, hogy miért kell elvitatni tőlük.
Berepülés mélyen az ellenséges vonalak mögé: ez örök vita. Egyszer azt lehet olvasni, hogy a WVR elavult, az amcsi sokkal jobb, mert mindent megold BVR-ből távolról, ahogyan a bombázást is megoldja távolról. Most amikor az orosz sikeresn BVR-ezik akkor az a gond, hogy miért nem repülnek be mélyen az ukrán légtérbe. Pontosan milyen feladathoz kellene berepüljenek, ami távolról nem elvégezhető? Zelenszkijt kinyírni? Azt most nem tervezik valószínűleg. Ő fogja elvinni a balhét, ha ez egyszer véget ér. Továbbá kivonható a forgalomból távolról is, ha tudják a tartózkodási helyét. Bemenni érte szpecnazzal, újra? Itt valóban van értelme a dolognak, de attól még szándékot sem látok rá. Milyen egyéb esetben jelent konkrét előnyt az orosz légierő gépeinek jelenléte például Kijev felett, a korábbi távolról végzett munka helyett?! A pszichológiai hatást nem számítva természetesen. Értem én, hogy elvárja sok ember a második világháborús filmekből ismert közvetlen, célpont fölé berepülést, de attól még furcsa. Dolgozik az ukrán légierő is, de még az F-16-osokkal együtt is csak a töredéke veszteséget tudják okozni az orosz haderőnek ahhoz képest, amit az orosz haderő okoz nekik.
