Kik azok az orosz oligarchák akik Putyin mögött állnának? Éppen hogy az a Putyin rendszer lényege, hogy ő az első oligarcha, hogy ő a leggazdagabb és leghatalmasabb oligarcha aki vazallusává vagy emigránssá tette az összes többi oligarchát. Putyin a saját üzleti lehetőségeit féltheti, a saját pénzét féltheti, de a többi oligarcha csak a klientúrája és a strómanja. Nem igazán tudjuk felbecsülni Putyin vagyonát, mivel azt nem csak a személye által ellenőrzött vagyon, hanem a hozzá kötődő stróman jellegű tulajdonosokon keresztül ellenőrzött vagyon is alkotja, így értelmetlen úgy beszélni róla, mintha ő valakiknek az embere lenne, miközben a valakik az ő emberei.
Úgy vélem, hogy Dugin a fő problémát megint nem ismerte fel, miszerint az állam érdeke nem azonos a nép érdekével. Dugin elveben a tiszteletreméltó ultrakonzervatív is lehetne, de van egy gyengesége, ez pedig az elfogultsága az orosz nép iránt és emiatt Dugin valamilyen szinten modernista nézeteket is vall, a minden más téren felvállalt antimodernista imperializmusa mellett. Ez olyan kettősséghez vezet, mint most, amikor az orosz birodalom újjáépítésére legnagyobb veszélyt jelentő donbaszi népi felkelést támogatja. Azért jelent nagy veszélyt, mert a donbaszi szeparatizmus akadályozza meg Ukrajna bekebelezését. Pontosabban ez már múltidő, Nyugat-Ukrajna már soha nem lesz orosz hatalmi szféra része ez után, ami itt most történt és lehet, hogy Belorussziát is elvesztik. Az orosz imperializmus érdeke és egyetlen lehetséges útja a békés gazdasági egyesítés lehetett volna és ezt már cseszhetik. Olyan etnikai ellentétek alakultak itt ki, amelyek évszázadokra meghatározzák majd a térség sorsát.
Az igazi kérdés az, hogy Putyin mikor ismeri fel, hogy a mocskos donbaszi nackó milicisták miatt belőle már soha nem lesz az orosz hatalmi szféra nagy restaurátora, legjobb esetben is csak egy nacionalista revizionista lehet, aki Oroszországhoz csatol némi oroszok lakta földet etnikai alapon és ezzel végleg le is mond a birodalmi ábrándokról, amelyet kizárólag etnikumok fölötti alapon lehetett volna kivitelezni és amelyek reális stratégiából napról-napra változnak át kivitelezhetetlen ábránddá.
Nem könnyű Putyinnak most. Véleményem szerint legszívesebb ő maga bombázná a donbasziakat, de hogy nem teszi és nem lép szövetségre az új kijevvel a felkelés leverésére, és egy közös, az orosz nacionalizmus ellen létrehozott biztonsági szféra létrehozására, ami még lehetséges stratégia lenne az csak azt mutatja, hogy ezzel a Kijevvel már nem tud miről tárgyalni, míg a saját hátországát megtépázta az orosz nacionalizmus ébredése és ha nyíltan szembefordulna ezzel a számára átkozott nacionalizmussal, azzal egy saját maga elleni forradalmat is megkockáztatna.
Ha ez amerikai stratégia volt, akkor zseniális volt, ha csak szarkavarásnak indult, akkor pedig kivételes véletlen, ugyanis Oroszország jövőjét meghatározták és ebben a jövőben Oroszország egy olyan nagyhatalom csak, amely többé nem rúg labdába komolyan, amelynek érdekszféráját igen durván lehatárolták most Európa irányába. A közép-európai gazdasági és politikai behatolás ehelyett az orosz-ukrán határhoz lökte ez az eseménysorozat vissza a befolyásukat.
