Az fogalmazódott meg bennem többek között, hogy a szakadár területek elleni háborúért mekkora árat fog fizetni Ukrajna.
Akár "nyer", akár nem.
Most tekintsünk el egy sereg dologtól; a szakadár területek gazdasági, stratégiai, szimbolikus stb. jelentőségétől.
Tekintsünk el attól is például, hogy mennyi infúziót kap, fog kapni Ukrajna a Nyugattól pénzben, felszerelésben, fegyverben, katonai s egyéb tanácsadóban, stb.
Nagyvonalúan még attól is eltekinthetünk, hogy az elvesztett haditechnikát lehet pótolni. Látva, hogy amúgy is ebek harmincadjára jutott náluk a felszerelés, ez most csak egy gyorsított folyamat.
S lehet hogy korszerűbbet "kapnak" helyette, lásd előző bekezdés.
De amit nem lehet rövid távon pótolni az a - elnézést a kifejezésért - a minőségi emberanyag.
Mire gondolok?
Nincs kétségem afelől, hogy nem csak fogalmatlan ágyútöltelékek lettek áldozatok, hanem képzett katonák, harcosok, parancsnokok is.
Egy hierarchikus rendszerben nem törvényszerűen az ész, a tudás diktál. Helyette politikai meg egyéb kalandorok kezébe kerülhetett a döntő pozíciókban a gyeplő.
Ha nem így lenne, már meg kellett volna enniük reggelire a szakadárokat.
Ezeket az előbb említett áldozatokat, tehát képességeket - bármekkora népességű ország is - nem fogják tudni pótolni a frissen szerzett harctéri stb. tapasztalatok sem.
Hiába lehet bármilyen népes is parancsnoki állomány, egy - már elnézést - hátországi laktanya hadtáp parancsnok nem törvényszerűen ekvivalens tartaléka egy harcoló alakulat elvesztett parancsnokainak.
Számtalan egyéb mellett még ezért is gondolom azt, hogy Ukrajna nagyon nagy árat fog fizetni ezért a konfliktusért.
Rosszul gondolom?