A local resident sits amidst debris at his damaged house, which according to locals was hit by Ukrainian artillery in Donetsk, Ukraine. June 22, 2015.
Engedjetek meg néhány gondolatot egy példán keresztül, hogy miért is szimpatizálok az oroszokkal és a függetlenségükért küzdő két köztársasággal, az ukránok ellenében.
Az országok, népek történelme nagyon is hasonló a családok, egyének sorsához, életéhez, csak nagyban. Az a népesség, amelyik akaratán kívül egyik pillanatról a másikra egy idegen országban találja magát, olyan mint a gyerek, aki egy válás után egy másik családba kerül. Ha szerencséje van, akkor jobb élete lesz, ha nem, akkor csak a gyötrődés és szenvedés vár rá.
A hasonlattal élve, az Ukrajnában élő oroszok olyan gyerekek, akik az anyjukkal együtt egy idegen férfihez költöztek, új családba és egy ideig minden rendben volt. Azután az anya a háttérbe szorult és a mostoha apa elkezdte terrorizálni, fenyegetni a gyerekeket, ráadásul a férfi édes fia (a jobb szektor) ezt nyomatékosan fizikailag tetézte is. A családban lévő többi gyerek nem akar részt venni ebben a küzdelemben, de őket is terrorizálja az apa az édes fiával.
Az egyik gyerek még kiskorú, még nem felnőtt, de elég erős, hogy ne hagyja magát, szembeszáll a mostoha apával és annak édes fiával. A gyerekek édesapja (Oo.) kívülről próbál segíteni nekik, amennyire lehet, de a közvélemény felé őt is rossznak állítják be. Ráadásul a közvéleményből néhányan (EU, USA) döntő bírónak érzik magukat, holott csak „külső, de aktív” szemlélődők. A gyerekek édesapjának megvan kötve a keze, hogy meddig mehet el a támogatásban, mert vagy felvállalja a nyílt konfrontációt a mostoha apával és annak édes fiával, vagy csak csendben segíti, illetve magára hagyhatja az édes gyerekeit.
A mostoha ragaszkodik mindenáron mind a két gyerekhez, mert haszna van belőlük (durván fogalmazva támogatást kap utánuk), semmiféleképpen nem akarja elengedni őket, de normális viszonyt se akar a saját édes fia miatt.
Az egyik gyereknél (Krím) egyszerű az eset, a gyerek betöltötte a 18. évét és úgy döntött, hogy elköltözik az apjához, bírósági végzés nem kell hozzá, de a közvélemény nem fogadja el, hogy nagykorú.
A másik gyerek (Novorossia,) még kiskorú, ő nem tud elköltözni az édes apjához, marad a küzdelem és a harc. De akármi is lesz a vége, ez a család már sohasem lesz olyan, mint előtte és a többi mostoha gyerek is sorra kerülhet a jövőben, csak mögöttük nem áll senki.
Mindenesetre senki se tökéletes, de ne is gondolja valaki, hogy Ő az, propaganda ide vagy oda. Az csak a pórnépnek szól!