Khm...nem vagyok sem egy nagydarab...sem balhés...8.-os osztájkirándulás.
Miskolc ès környèke.
2 osztájtársam rabolták ki.
Amikor 1990-ben átvezényeltek a budapesti Irinyi laktanyába több vidékivel s így egy borsodi társammal együtt innen-onnan - a sok csókos budapesti közé - akkor azok szent borzadállyal néztek ránk; a hangosan beszélő, nagy balhékról dumáló, mégis barátságos és (talán túlságosan is) közvetlen, bárdolatlan figurákra.
Különösen egy encsi srác beszámolói döbbentették le őket, aki eltávból rendre harci sérülésekkel tért vissza, no meg beszámolókkal a hírhedt mérai csárdában, meg falvak közötti balhés meccseken történtekről (belerúgtam a fejébe, csak úgy kókadt le, miközben a fűbe fúródott!)
Látszott rajtuk, hogy hittek is, meg nem is neki.
...történt, hogy egészségügyi okokból négy hétig otthon voltam, s az egyik Pest környéki, kifinomult, kiváló modorú, békeszerető barátom (körbeírt könyve volt ugye) egy hétvégén leutazott hozzám.
Már eleve ledöbbentette, hogy felénk milyen sok a "brazil" (pedig akkor még hol voltunk a mai arányoktól...).
Leszállt a buszról lakóhelyem csárdája előtt, odament egy Skodában ülő hölgyhöz, hogy engem keres, de nem tudja merre kell menni, el tudná e igazítani?
- Hogyne, még el is visszük a férjemmel, üljön be hátra, mindjárt kijön a csárdából!
... ki is jött a nagydarab állat egy másik figurával, azt leverte, mint vak a poharat, majd beült a Skodába, s hátrafordulva ráförmedt, hogy te meg mit akarsz itt!?
Csóri haverom csak dadogni tudott, hogy engem keres, a manus hangnemet váltott, átment szívélyesbe, s elhozták hozzám.
(Bónusz: Soha nem jöttem rá, hogy kik voltak, hogy még ismertek is...)
A srác sokkosan mesélte el a Willkommenskulturt, amire persze sztoikusan reagáltam, nem értve, hogy min akadt fenn!?
Elvittem Encsre, mert az ottani katonatársunk is otthon volt.
Ővele persze bementünk a mérai csárdába is, ahol bál volt:
Az úri fiú visszahőkölt, ahogy beléptünk a terembe, hiszen a sötétben barátságtalan szemek villogtak és méregették a láthatóan idegent...
A haverom fülébe suttogta; de hiszen itt a fele cigány
Mire a haverunk - persze jó hangosan, hogy minél többen hallják.
- Na és? De az egyik fele a haverom, a másik felét meg megverjük!
Végül a szokásos bekóstolásokon, vállal lökéseken kívül amíg ott voltunk, nem volt semmi balhé.
...aztán visszamentem hetekkel később az egészségügyi szabiról, s feltűnt, hogy a girnyó énemet pl. milyen előzékenyen engedik előre a kantinban a pesti menők...
Mint kiderült, a barátunk elsztorizta a pesti népeknek borsodi kalandjait, meg hogy én, meg az encsi srác milyen higgadtak, meg beleállósak vagyunk a borsodi élet sűrűjében.
...pedig szerintem semmi különös nem történt, hiszen sehol, ahol voltunk nem intézkedtek rendőrök.
