Pont, vessző elfogyott, helyesírás nem volt!Ellopták az "ly"-t.
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Pont, vessző elfogyott, helyesírás nem volt!Ellopták az "ly"-t.
Mint láthatod nem a mi osztályunk volt a legèlesebb kès a fiókban.Ellopták az "ly"-t.
A jólèt elpuhította őket. Nekünk tènyleg vadkelet volt Miskolc.Azért ehhez tehetség is kell!
Khm...nem vagyok sem egy nagydarab...sem balhés...8.-os osztájkirándulás.
Miskolc ès környèke.
2 osztájtársam rabolták ki.
Katonakènt par borsodi sráchoz lejártam.Khm...nem vagyok sem egy nagydarab...sem balhés...
Amikor 1990-ben átvezényeltek a budapesti Irinyi laktanyába több vidékivel s így egy borsodi társammal együtt innen-onnan - a sok csókos budapesti közé - akkor azok szent borzadállyal néztek ránk; a hangosan beszélő, nagy balhékról dumáló, mégis barátságos és (talán túlságosan is) közvetlen, bárdolatlan figurákra.
Különösen egy encsi srác beszámolói döbbentették le őket, aki eltávból rendre harci sérülésekkel tért vissza, no meg beszámolókkal a hírhedt mérai csárdában, meg falvak közötti balhés meccseken történtekről (belerúgtam a fejébe, csak úgy kókadt le, miközben a fűbe fúródott!)
Látszott rajtuk, hogy hittek is, meg nem is neki.
...történt, hogy egészségügyi okokból négy hétig otthon voltam, s az egyik Pest környéki, kifinomult, kiváló modorú, békeszerető barátom (körbeírt könyve volt ugye) egy hétvégén leutazott hozzám.
Már eleve ledöbbentette, hogy felénk milyen sok a "brazil" (pedig akkor még hol voltunk a mai arányoktól...).
Leszállt a buszról lakóhelyem csárdája előtt, odament egy Skodában ülő hölgyhöz, hogy engem keres, de nem tudja merre kell menni, el tudná e igazítani?
- Hogyne, még el is visszük a férjemmel, üljön be hátra, mindjárt kijön a csárdából!
... ki is jött a nagydarab állat egy másik figurával, azt leverte, mint vak a poharat, majd beült a Skodába, s hátrafordulva ráförmedt, hogy te meg mit akarsz itt!?
Csóri haverom csak dadogni tudott, hogy engem keres, a manus hangnemet váltott, átment szívélyesbe, s elhozták hozzám.
(Bónusz: Soha nem jöttem rá, hogy kik voltak, hogy még ismertek is...)
A srác sokkosan mesélte el a Willkommenskulturt, amire persze sztoikusan reagáltam, nem értve, hogy min akadt fenn!?
Elvittem Encsre, mert az ottani katonatársunk is otthon volt.
Ővele persze bementünk a mérai csárdába is, ahol bál volt:
Az úri fiú visszahőkölt, ahogy beléptünk a terembe, hiszen a sötétben barátságtalan szemek villogtak és méregették a láthatóan idegent...
A haverom fülébe suttogta; de hiszen itt a fele cigány
Mire a haverunk - persze jó hangosan, hogy minél többen hallják.
- Na és? De az egyik fele a haverom, a másik felét meg megverjük!
Végül a szokásos bekóstolásokon, vállal lökéseken kívül amíg ott voltunk, nem volt semmi balhé.
...aztán visszamentem hetekkel később az egészségügyi szabiról, s feltűnt, hogy a girnyó énemet pl. milyen előzékenyen engedik előre a kantinban a pesti menők...
Mint kiderült, a barátunk elsztorizta a pesti népeknek borsodi kalandjait, meg hogy én, meg az encsi srác milyen higgadtak, meg beleállósak vagyunk a borsodi élet sűrűjében.
...pedig szerintem semmi különös nem történt, hiszen sehol, ahol voltunk nem intézkedtek rendőrök.
Miskolcot simán ki lehetne cserélni pl Kétegyházára és máris kész a békési verzióÉn békési vagyok de ezen én is sírtam!
Az 2 Avassal felér!Miskolcot simán ki lehetne cserélni pl Kétegyházára és máris kész a békési verzió
Szerintem szívattak!Katonakènt par borsodi sráchoz lejártam.
Motorral.
Volt aki a lelkemre kötötte ha beèrek a faluba a vasúti sín elött nehogy megáljak.
Az a feketèkè.
Ha megállok vègem.
Másik felsorolta a környèkükön melyik faluba ne lassítsak, amíg odaèrek hozzájuk.
Ès tènyleg volt annyi sztori körülöttük 2 èletre is sok lett volna.
Én meg ott nőttem fel. Még csak zűrösnek sem mondanám. nekem is volt cigány osztálytársam, meg cigány srácokkal fociztunk a házak végében lévő mezőn.A jólèt elpuhította őket. Nekünk tènyleg vadkelet volt Miskolc.
Szerintem írj! Jó a stílusod.Khm...nem vagyok sem egy nagydarab...sem balhés...
Amikor 1990-ben átvezényeltek a budapesti Irinyi laktanyába több vidékivel s így egy borsodi társammal együtt innen-onnan - a sok csókos budapesti közé - akkor azok szent borzadállyal néztek ránk; a hangosan beszélő, nagy balhékról dumáló, mégis barátságos és (talán túlságosan is) közvetlen, bárdolatlan figurákra.
Különösen egy encsi srác beszámolói döbbentették le őket, aki eltávból rendre harci sérülésekkel tért vissza, no meg beszámolókkal a hírhedt mérai csárdában, meg falvak közötti balhés meccseken történtekről (belerúgtam a fejébe, csak úgy kókadt le, miközben a fűbe fúródott!)
Látszott rajtuk, hogy hittek is, meg nem is neki.
...történt, hogy egészségügyi okokból négy hétig otthon voltam, s az egyik Pest környéki, kifinomult, kiváló modorú, békeszerető barátom (körbeírt könyve volt ugye) egy hétvégén leutazott hozzám.
Már eleve ledöbbentette, hogy felénk milyen sok a "brazil" (pedig akkor még hol voltunk a mai arányoktól...).
Leszállt a buszról lakóhelyem csárdája előtt, odament egy Skodában ülő hölgyhöz, hogy engem keres, de nem tudja merre kell menni, el tudná e igazítani?
- Hogyne, még el is visszük a férjemmel, üljön be hátra, mindjárt kijön a csárdából!
... ki is jött a nagydarab állat egy másik figurával, azt leverte, mint vak a poharat, majd beült a Skodába, s hátrafordulva ráförmedt, hogy te meg mit akarsz itt!?
Csóri haverom csak dadogni tudott, hogy engem keres, a manus hangnemet váltott, átment szívélyesbe, s elhozták hozzám.
(Bónusz: Soha nem jöttem rá, hogy kik voltak, hogy még ismertek is...)
A srác sokkosan mesélte el a Willkommenskulturt, amire persze sztoikusan reagáltam, nem értve, hogy min akadt fenn!?
Elvittem Encsre, mert az ottani katonatársunk is otthon volt.
Ővele persze bementünk a mérai csárdába is, ahol bál volt:
Az úri fiú visszahőkölt, ahogy beléptünk a terembe, hiszen a sötétben barátságtalan szemek villogtak és méregették a láthatóan idegent...
A haverom fülébe suttogta; de hiszen itt a fele cigány
Mire a haverunk - persze jó hangosan, hogy minél többen hallják.
- Na és? De az egyik fele a haverom, a másik felét meg megverjük!
Végül a szokásos bekóstolásokon, vállal lökéseken kívül amíg ott voltunk, nem volt semmi balhé.
...aztán visszamentem hetekkel később az egészségügyi szabiról, s feltűnt, hogy a girnyó énemet pl. milyen előzékenyen engedik előre a kantinban a pesti menők...
Mint kiderült, a barátunk elsztorizta a pesti népeknek borsodi kalandjait, meg hogy én, meg az encsi srác milyen higgadtak, meg beleállósak vagyunk a borsodi élet sűrűjében.
...pedig szerintem semmi különös nem történt, hiszen sehol, ahol voltunk nem intézkedtek rendőrök.
A munkám úgy hozta, hogy a 80-as években egy Dunántúli faluban voltam több hétig. Nem akartam a közeli városból kocsizgatni (IBUSZ szobát ott lehetett kapni), egy családnál albérletet vettem ki, Pár hét alatt összeismerkedtünk, nem a fővárosi albérleti viszonyokat kell elképzelni. Hétvégén búcsú volt, gondoltam körülnézek. Szóltam a háziaknak, erre a család férfi tagja is szedelőzködni kezdett. Örültem, hogy pár pohárral társaságban iszogatunk. Kiderült, hogy azért jött velem, mert ott búcsúkor szokás volt az idegeneket megkéselni. Amúgy nagyon barátságos falu volt.Khm...nem vagyok sem egy nagydarab...sem balhés...
Amikor 1990-ben átvezényeltek a budapesti Irinyi laktanyába több vidékivel s így egy borsodi társammal együtt innen-onnan - a sok csókos budapesti közé - akkor azok szent borzadállyal néztek ránk; a hangosan beszélő, nagy balhékról dumáló, mégis barátságos és (talán túlságosan is) közvetlen, bárdolatlan figurákra.
Különösen egy encsi srác beszámolói döbbentették le őket, aki eltávból rendre harci sérülésekkel tért vissza, no meg beszámolókkal a hírhedt mérai csárdában, meg falvak közötti balhés meccseken történtekről (belerúgtam a fejébe, csak úgy kókadt le, miközben a fűbe fúródott!)
Látszott rajtuk, hogy hittek is, meg nem is neki.
...történt, hogy egészségügyi okokból négy hétig otthon voltam, s az egyik Pest környéki, kifinomult, kiváló modorú, békeszerető barátom (körbeírt könyve volt ugye) egy hétvégén leutazott hozzám.
Már eleve ledöbbentette, hogy felénk milyen sok a "brazil" (pedig akkor még hol voltunk a mai arányoktól...).
Leszállt a buszról lakóhelyem csárdája előtt, odament egy Skodában ülő hölgyhöz, hogy engem keres, de nem tudja merre kell menni, el tudná e igazítani?
- Hogyne, még el is visszük a férjemmel, üljön be hátra, mindjárt kijön a csárdából!
... ki is jött a nagydarab állat egy másik figurával, azt leverte, mint vak a poharat, majd beült a Skodába, s hátrafordulva ráförmedt, hogy te meg mit akarsz itt!?
Csóri haverom csak dadogni tudott, hogy engem keres, a manus hangnemet váltott, átment szívélyesbe, s elhozták hozzám.
(Bónusz: Soha nem jöttem rá, hogy kik voltak, hogy még ismertek is...)
A srác sokkosan mesélte el a Willkommenskulturt, amire persze sztoikusan reagáltam, nem értve, hogy min akadt fenn!?
Elvittem Encsre, mert az ottani katonatársunk is otthon volt.
Ővele persze bementünk a mérai csárdába is, ahol bál volt:
Az úri fiú visszahőkölt, ahogy beléptünk a terembe, hiszen a sötétben barátságtalan szemek villogtak és méregették a láthatóan idegent...
A haverom fülébe suttogta; de hiszen itt a fele cigány
Mire a haverunk - persze jó hangosan, hogy minél többen hallják.
- Na és? De az egyik fele a haverom, a másik felét meg megverjük!
Végül a szokásos bekóstolásokon, vállal lökéseken kívül amíg ott voltunk, nem volt semmi balhé.
...aztán visszamentem hetekkel később az egészségügyi szabiról, s feltűnt, hogy a girnyó énemet pl. milyen előzékenyen engedik előre a kantinban a pesti menők...
Mint kiderült, a barátunk elsztorizta a pesti népeknek borsodi kalandjait, meg hogy én, meg az encsi srác milyen higgadtak, meg beleállósak vagyunk a borsodi élet sűrűjében.
...pedig szerintem semmi különös nem történt, hiszen sehol, ahol voltunk nem intézkedtek rendőrök.
A működés biztosítása érdekében a fórum alapvető, illetve opcionális sütiket használ..