Pont, vessző elfogyott, helyesírás nem volt!Ellopták az "ly"-t.
Humor
- Téma indítója nyugger
- Indítva
Mint láthatod nem a mi osztályunk volt a legèlesebb kès a fiókban.Ellopták az "ly"-t.
A jólèt elpuhította őket.
Nekünk tènyleg vadkelet volt Miskolc.
Khm...nem vagyok sem egy nagydarab...sem balhés...8.-os osztájkirándulás.
Miskolc ès környèke.
2 osztájtársam rabolták ki.
Amikor 1990-ben átvezényeltek a budapesti Irinyi laktanyába több vidékivel s így egy borsodi társammal együtt innen-onnan - a sok csókos budapesti közé - akkor azok szent borzadállyal néztek ránk; a hangosan beszélő, nagy balhékról dumáló, mégis barátságos és (talán túlságosan is) közvetlen, bárdolatlan figurákra.
Különösen egy encsi srác beszámolói döbbentették le őket, aki eltávból rendre harci sérülésekkel tért vissza, no meg beszámolókkal a hírhedt mérai csárdában, meg falvak közötti balhés meccseken történtekről (belerúgtam a fejébe, csak úgy kókadt le, miközben a fűbe fúródott!)
Látszott rajtuk, hogy hittek is, meg nem is neki.
...történt, hogy egészségügyi okokból négy hétig otthon voltam, s az egyik Pest környéki, kifinomult, kiváló modorú, békeszerető barátom (körbeírt könyve volt ugye) egy hétvégén leutazott hozzám.
Már eleve ledöbbentette, hogy felénk milyen sok a "brazil" (pedig akkor még hol voltunk a mai arányoktól...).
Leszállt a buszról lakóhelyem csárdája előtt, odament egy Skodában ülő hölgyhöz, hogy engem keres, de nem tudja merre kell menni, el tudná e igazítani?
- Hogyne, még el is visszük a férjemmel, üljön be hátra, mindjárt kijön a csárdából!
... ki is jött a nagydarab állat egy másik figurával, azt leverte, mint vak a poharat, majd beült a Skodába, s hátrafordulva ráförmedt, hogy te meg mit akarsz itt!?
Csóri haverom csak dadogni tudott, hogy engem keres, a manus hangnemet váltott, átment szívélyesbe, s elhozták hozzám.
(Bónusz: Soha nem jöttem rá, hogy kik voltak, hogy még ismertek is...)
A srác sokkosan mesélte el a Willkommenskulturt, amire persze sztoikusan reagáltam, nem értve, hogy min akadt fenn!?
Elvittem Encsre, mert az ottani katonatársunk is otthon volt.
Ővele persze bementünk a mérai csárdába is, ahol bál volt:
Az úri fiú visszahőkölt, ahogy beléptünk a terembe, hiszen a sötétben barátságtalan szemek villogtak és méregették a láthatóan idegent...
A haverom fülébe suttogta; de hiszen itt a fele cigány
Mire a haverunk - persze jó hangosan, hogy minél többen hallják.
- Na és? De az egyik fele a haverom, a másik felét meg megverjük!
Végül a szokásos bekóstolásokon, vállal lökéseken kívül amíg ott voltunk, nem volt semmi balhé.
...aztán visszamentem hetekkel később az egészségügyi szabiról, s feltűnt, hogy a girnyó énemet pl. milyen előzékenyen engedik előre a kantinban a pesti menők...
Mint kiderült, a barátunk elsztorizta a pesti népeknek borsodi kalandjait, meg hogy én, meg az encsi srác milyen higgadtak, meg beleállósak vagyunk a borsodi élet sűrűjében.
...pedig szerintem semmi különös nem történt, hiszen sehol, ahol voltunk nem intézkedtek rendőrök.
Katonakènt par borsodi sráchoz lejártam.Khm...nem vagyok sem egy nagydarab...sem balhés...
Amikor 1990-ben átvezényeltek a budapesti Irinyi laktanyába több vidékivel s így egy borsodi társammal együtt innen-onnan - a sok csókos budapesti közé - akkor azok szent borzadállyal néztek ránk; a hangosan beszélő, nagy balhékról dumáló, mégis barátságos és (talán túlságosan is) közvetlen, bárdolatlan figurákra.
Különösen egy encsi srác beszámolói döbbentették le őket, aki eltávból rendre harci sérülésekkel tért vissza, no meg beszámolókkal a hírhedt mérai csárdában, meg falvak közötti balhés meccseken történtekről (belerúgtam a fejébe, csak úgy kókadt le, miközben a fűbe fúródott!)
Látszott rajtuk, hogy hittek is, meg nem is neki.
...történt, hogy egészségügyi okokból négy hétig otthon voltam, s az egyik Pest környéki, kifinomult, kiváló modorú, békeszerető barátom (körbeírt könyve volt ugye) egy hétvégén leutazott hozzám.
Már eleve ledöbbentette, hogy felénk milyen sok a "brazil" (pedig akkor még hol voltunk a mai arányoktól...).
Leszállt a buszról lakóhelyem csárdája előtt, odament egy Skodában ülő hölgyhöz, hogy engem keres, de nem tudja merre kell menni, el tudná e igazítani?
- Hogyne, még el is visszük a férjemmel, üljön be hátra, mindjárt kijön a csárdából!
... ki is jött a nagydarab állat egy másik figurával, azt leverte, mint vak a poharat, majd beült a Skodába, s hátrafordulva ráförmedt, hogy te meg mit akarsz itt!?
Csóri haverom csak dadogni tudott, hogy engem keres, a manus hangnemet váltott, átment szívélyesbe, s elhozták hozzám.
(Bónusz: Soha nem jöttem rá, hogy kik voltak, hogy még ismertek is...)
A srác sokkosan mesélte el a Willkommenskulturt, amire persze sztoikusan reagáltam, nem értve, hogy min akadt fenn!?
Elvittem Encsre, mert az ottani katonatársunk is otthon volt.
Ővele persze bementünk a mérai csárdába is, ahol bál volt:
Az úri fiú visszahőkölt, ahogy beléptünk a terembe, hiszen a sötétben barátságtalan szemek villogtak és méregették a láthatóan idegent...
A haverom fülébe suttogta; de hiszen itt a fele cigány
Mire a haverunk - persze jó hangosan, hogy minél többen hallják.
- Na és? De az egyik fele a haverom, a másik felét meg megverjük!
Végül a szokásos bekóstolásokon, vállal lökéseken kívül amíg ott voltunk, nem volt semmi balhé.
...aztán visszamentem hetekkel később az egészségügyi szabiról, s feltűnt, hogy a girnyó énemet pl. milyen előzékenyen engedik előre a kantinban a pesti menők...
Mint kiderült, a barátunk elsztorizta a pesti népeknek borsodi kalandjait, meg hogy én, meg az encsi srác milyen higgadtak, meg beleállósak vagyunk a borsodi élet sűrűjében.
...pedig szerintem semmi különös nem történt, hiszen sehol, ahol voltunk nem intézkedtek rendőrök.
Motorral.
Volt aki a lelkemre kötötte ha beèrek a faluba a vasúti sín elött nehogy megáljak.
Az a feketèkè.
Ha megállok vègem.
Másik felsorolta a környèkükön melyik faluba ne lassítsak, amíg odaèrek hozzájuk.
Ès tènyleg volt annyi sztori körülöttük 2 èletre is sok lett volna.
Az 2 Avassal felér!Miskolcot simán ki lehetne cserélni pl Kétegyházára és máris kész a békési verzió
T
Törölt tag
Guest
Szerintem szívattak!Katonakènt par borsodi sráchoz lejártam.
Motorral.
Volt aki a lelkemre kötötte ha beèrek a faluba a vasúti sín elött nehogy megáljak.
Az a feketèkè.
Ha megállok vègem.
Másik felsorolta a környèkükön melyik faluba ne lassítsak, amíg odaèrek hozzájuk.
Ès tènyleg volt annyi sztori körülöttük 2 èletre is sok lett volna.
Én meg ott nőttem fel. Még csak zűrösnek sem mondanám. nekem is volt cigány osztálytársam, meg cigány srácokkal fociztunk a házak végében lévő mezőn.A jólèt elpuhította őket.
Egyetlen verekedés sem volt soha! Nekem személy szerint rossz szavam nem lehet!
Persze lehet, hogy sokat változott a helyzet, de úgy 20 évvel ezelőtt 1-2 meredekebb környéken (Lyukóbánya, Szondi-telep) kívül nem volt probléma.
Utóbbinál mondjuk a gépkocsi oktatóm elmesélte, hogy azóta lett egyenrangú minden utca a környéken, amióta a útkezelő megpróbált táblákat kirakni.
Egyik tábla sem bírt 2 hétnél többet. Azután feladták.
A közbiztonsági gondok a fészekrakóval kezdődtek, amikor rohadékok a lecsúszottabb réteg kihasználásval nyúlta le a pénzeket. Akkor telepítették be a környező (meg nem is annyira közeli) falvakból a problémásabb elemeket. Az az igazság, hogy a saját környezetükben sokkal kevesebb bajt okoztak ezek, de amikor egy más környezetbe kerültek, akkor komoly társadalmi surlódások keletkeznek. Persze ott már fenntartani sem tudták magukat, úgyhogy megugrott a bűnözés is. De állítólag ez lecsengett, és sokat ki is pakoltak.
Amiket itt leírtál, az meg egy olyan jelenség, hogy a bűnözésből élő elemek azonnal kiszúrják a mozgásodból, a testbeszédedből, hogy nem vagy odavalósi, és/vagy ki vagy billentve a konfortzónádból. Ilyenkor azonnal rádrepülnek. És ez nem csak Borsodra értendő, meg nem csak cigányokkal.
Ha befosva, fület farkat behúzva, kerülöd a szemkontaktust. Azt azonnal kiszúrják mindenhol.
Ha kedvesen megkínálod a cigányasszonyt egy "Csókolommal", akkor biztos nem fog rád ugrani a family.
Semmiképp nem szoros párhuzamként mondom, és legkevésbé lenéző szándékkal, de ez pont ugyan olyan, mint a kutyákkal!
Ha tudod, hogy hogyan kell odamenni a kutyához, és tudod az alapvető szabályokat, akkor a leggenyóbbhoz is odamehetsz, és fél perc múlva dörgölőzik hozzád. Ha meg nem ismered a szabályokat, a jeleket, akkor a legszelídebb labrador is megszabja a gatyádat.
Szerintem írj! Jó a stílusod.Khm...nem vagyok sem egy nagydarab...sem balhés...
Amikor 1990-ben átvezényeltek a budapesti Irinyi laktanyába több vidékivel s így egy borsodi társammal együtt innen-onnan - a sok csókos budapesti közé - akkor azok szent borzadállyal néztek ránk; a hangosan beszélő, nagy balhékról dumáló, mégis barátságos és (talán túlságosan is) közvetlen, bárdolatlan figurákra.
Különösen egy encsi srác beszámolói döbbentették le őket, aki eltávból rendre harci sérülésekkel tért vissza, no meg beszámolókkal a hírhedt mérai csárdában, meg falvak közötti balhés meccseken történtekről (belerúgtam a fejébe, csak úgy kókadt le, miközben a fűbe fúródott!)
Látszott rajtuk, hogy hittek is, meg nem is neki.
...történt, hogy egészségügyi okokból négy hétig otthon voltam, s az egyik Pest környéki, kifinomult, kiváló modorú, békeszerető barátom (körbeírt könyve volt ugye) egy hétvégén leutazott hozzám.
Már eleve ledöbbentette, hogy felénk milyen sok a "brazil" (pedig akkor még hol voltunk a mai arányoktól...).
Leszállt a buszról lakóhelyem csárdája előtt, odament egy Skodában ülő hölgyhöz, hogy engem keres, de nem tudja merre kell menni, el tudná e igazítani?
- Hogyne, még el is visszük a férjemmel, üljön be hátra, mindjárt kijön a csárdából!
... ki is jött a nagydarab állat egy másik figurával, azt leverte, mint vak a poharat, majd beült a Skodába, s hátrafordulva ráförmedt, hogy te meg mit akarsz itt!?
Csóri haverom csak dadogni tudott, hogy engem keres, a manus hangnemet váltott, átment szívélyesbe, s elhozták hozzám.
(Bónusz: Soha nem jöttem rá, hogy kik voltak, hogy még ismertek is...)
A srác sokkosan mesélte el a Willkommenskulturt, amire persze sztoikusan reagáltam, nem értve, hogy min akadt fenn!?
Elvittem Encsre, mert az ottani katonatársunk is otthon volt.
Ővele persze bementünk a mérai csárdába is, ahol bál volt:
Az úri fiú visszahőkölt, ahogy beléptünk a terembe, hiszen a sötétben barátságtalan szemek villogtak és méregették a láthatóan idegent...
A haverom fülébe suttogta; de hiszen itt a fele cigány
Mire a haverunk - persze jó hangosan, hogy minél többen hallják.
- Na és? De az egyik fele a haverom, a másik felét meg megverjük!
Végül a szokásos bekóstolásokon, vállal lökéseken kívül amíg ott voltunk, nem volt semmi balhé.
...aztán visszamentem hetekkel később az egészségügyi szabiról, s feltűnt, hogy a girnyó énemet pl. milyen előzékenyen engedik előre a kantinban a pesti menők...
Mint kiderült, a barátunk elsztorizta a pesti népeknek borsodi kalandjait, meg hogy én, meg az encsi srác milyen higgadtak, meg beleállósak vagyunk a borsodi élet sűrűjében.
...pedig szerintem semmi különös nem történt, hiszen sehol, ahol voltunk nem intézkedtek rendőrök.
A cikk ugyan komoly, de az egyik helyi lakos mondata nagyon viccesnek sikerult:
"Ha a feleségem megmozdul az ágyban, felpattanok, és azt hiszem, hogy ez egy földrengés"
www.atv.hu
"Ha a feleségem megmozdul az ágyban, felpattanok, és azt hiszem, hogy ez egy földrengés"
Félmillió olasz retteg a szupervulkán tövében, nyár óta már 2500 rengést észleltek - ATV
Hónapok óta rend a föld Olaszországban, Nápoly közelében. A Pozzuoli körzetében élő félmillió lakos azonban most nem a Vezúvtól, hanem egy még félelmetesebb vulkán kitörésétől tart.
www.atv.hu
A munkám úgy hozta, hogy a 80-as években egy Dunántúli faluban voltam több hétig. Nem akartam a közeli városból kocsizgatni (IBUSZ szobát ott lehetett kapni), egy családnál albérletet vettem ki, Pár hét alatt összeismerkedtünk, nem a fővárosi albérleti viszonyokat kell elképzelni. Hétvégén búcsú volt, gondoltam körülnézek. Szóltam a háziaknak, erre a család férfi tagja is szedelőzködni kezdett. Örültem, hogy pár pohárral társaságban iszogatunk. Kiderült, hogy azért jött velem, mert ott búcsúkor szokás volt az idegeneket megkéselni. Amúgy nagyon barátságos falu volt.Khm...nem vagyok sem egy nagydarab...sem balhés...
Amikor 1990-ben átvezényeltek a budapesti Irinyi laktanyába több vidékivel s így egy borsodi társammal együtt innen-onnan - a sok csókos budapesti közé - akkor azok szent borzadállyal néztek ránk; a hangosan beszélő, nagy balhékról dumáló, mégis barátságos és (talán túlságosan is) közvetlen, bárdolatlan figurákra.
Különösen egy encsi srác beszámolói döbbentették le őket, aki eltávból rendre harci sérülésekkel tért vissza, no meg beszámolókkal a hírhedt mérai csárdában, meg falvak közötti balhés meccseken történtekről (belerúgtam a fejébe, csak úgy kókadt le, miközben a fűbe fúródott!)
Látszott rajtuk, hogy hittek is, meg nem is neki.
...történt, hogy egészségügyi okokból négy hétig otthon voltam, s az egyik Pest környéki, kifinomult, kiváló modorú, békeszerető barátom (körbeírt könyve volt ugye) egy hétvégén leutazott hozzám.
Már eleve ledöbbentette, hogy felénk milyen sok a "brazil" (pedig akkor még hol voltunk a mai arányoktól...).
Leszállt a buszról lakóhelyem csárdája előtt, odament egy Skodában ülő hölgyhöz, hogy engem keres, de nem tudja merre kell menni, el tudná e igazítani?
- Hogyne, még el is visszük a férjemmel, üljön be hátra, mindjárt kijön a csárdából!
... ki is jött a nagydarab állat egy másik figurával, azt leverte, mint vak a poharat, majd beült a Skodába, s hátrafordulva ráförmedt, hogy te meg mit akarsz itt!?
Csóri haverom csak dadogni tudott, hogy engem keres, a manus hangnemet váltott, átment szívélyesbe, s elhozták hozzám.
(Bónusz: Soha nem jöttem rá, hogy kik voltak, hogy még ismertek is...)
A srác sokkosan mesélte el a Willkommenskulturt, amire persze sztoikusan reagáltam, nem értve, hogy min akadt fenn!?
Elvittem Encsre, mert az ottani katonatársunk is otthon volt.
Ővele persze bementünk a mérai csárdába is, ahol bál volt:
Az úri fiú visszahőkölt, ahogy beléptünk a terembe, hiszen a sötétben barátságtalan szemek villogtak és méregették a láthatóan idegent...
A haverom fülébe suttogta; de hiszen itt a fele cigány
Mire a haverunk - persze jó hangosan, hogy minél többen hallják.
- Na és? De az egyik fele a haverom, a másik felét meg megverjük!
Végül a szokásos bekóstolásokon, vállal lökéseken kívül amíg ott voltunk, nem volt semmi balhé.
...aztán visszamentem hetekkel később az egészségügyi szabiról, s feltűnt, hogy a girnyó énemet pl. milyen előzékenyen engedik előre a kantinban a pesti menők...
Mint kiderült, a barátunk elsztorizta a pesti népeknek borsodi kalandjait, meg hogy én, meg az encsi srác milyen higgadtak, meg beleállósak vagyunk a borsodi élet sűrűjében.
...pedig szerintem semmi különös nem történt, hiszen sehol, ahol voltunk nem intézkedtek rendőrök.
Az én születési területemen a késelést, csak nagyon komoly esetben alkalmazták. Felénk inkább a kakaskodás volt jellemző, de nagyon szigorú feltétellel. Egy emberre többen nem támadhattak, ha valaki földre került, azt tovább tilos volt bántani. Annyira komoly volt, hogy a csajok sem álltak szóba az ezt megszegőkkel. Amolyan kiközösítés. Azóta sokat változott a világ, pedig csak ~40-50 év telt el.
Gerilla
️ Amikor a legújabb trend szerint akarsz jóemberkedni, de lövésed sincs, hogy miről is van szó...
t.me
Repülőn repülő. Megindult a talaj, Noé nem tanította ezt meg neki. Szerintem nem tudta, hogy mi van.