Ez jutott róla eszembe.
A bika, a mackó és egy apró tévedés
Réges-régen történt egy királyi házba Hogy igen csak megcsappant a testőrök száma. Pályázatot írt ki az udvar a melóra, Ám a jelöltekre, várt három próba.
Egy vad bikát kell megfékezni, csak úgy puszta kézzel Majd kezet kell rázni egy barlangi medvével. Végül, hogy biztosan nem fog meghátrálni, A jelöltnek egy csúf, banyával kell hálni.
Jelentkeztek hárman, szép szál legények, Dagadnak az izmok, bár értelmük szerényebb. Felkészül az első, de mintha ott sem volna, Úgy robog át rajta a dühödt szarvasmarha.
A feladat ugyan, egy csöppet sem hálás, Készül a második, nagyon kell az állás. Indul a bestia, nekiront nagy vadul, De végül mégis a bika marad alul.
Emberünk a sikertől fel van paprikázva El is indul nyomban a medve barlangjába. Ám a mackónak nincs most barátkozni kedve, Így a hősünk pihen, kissé kivérezve.
Harmadik jelöltünk csak az alkalmat lesi És fél kézzel a bikát, hidegre teszi. Majd, a közönséggel szorosan nyomába, Felkeresi mackó komát, hűvös otthonába.
Azt nem lehet tudni, ki áll épp nyerésre Többször is hallatszik a medve üvöltése. Egyszer csak emberünk lép ki a fényre, Haja kissé csapzott, inge le van tépve.
Először ruháját leporolja szépen, Majd a néphez szól, csöppet sem szerényen: - A harmadik próba sem tud, rajtam kifogni! Hol van az a banya, akivel kezet kell fogni?