EC 135-ös belső teréhez nagyon hasonló kialakítást végeztek a H145M-en. A műszakiak összevetették azt, amire az orvosoknak szükségünk volt azzal, amit a gyártó engedélyez és így sikerült kialakítani egy hordágy és két ülés, az egészségügyi felszerelést tartalmazó hátizsák és két táska, a monitor, a defibrillátor egység, a kesztyű- és veszélyes hulladék dobozok és a ballisztikai védelem elhelyezését. A könnyű helikopter kategóriánál a súly mindig kényes pont. A felszereléseket egyesével mérték le és utána rögzítették a helikopterben, a hordágy és az ülések esetében a szállító változat három üléssorának rögzítési pontjait használva. Az EUFOR nem kért csörlőt a Quick Response-ra kitelepült gépeken, de amikor a tervek szerint 2024-ben a Magyar Honvédség átveszi az osztrákoktól a légi kiürítő, légimentő és kutató-mentő feladatköröket Bosznia-Hercegovinában, akkor kell majd a csörlő.
Egy hordágy és két ülés mellett is jut hely komolyabb egészségügyi felszerelésnek
A helikopter legnagyobb előnye a sebessége, ez a hozzáadott értéke a földi mentéshez képest. Két olyan betegcsoport van - katonaiban három - ahol ez a hozzáadott érték kiemelt fontossággal bír. Az első csoportba a magas időfaktorú betegségek, például infarktus, sztrók tartoznak. Ezek általában vérrögök miatt kialakult elzáródások, amelyeket vérrögoldóval kezelni lehet és helyreállítani a keringést, de a betegnek minél hamarabb el kell jutnia olyan helyre, ahol további kezelést kaphat, mert az elzáródás mögötti területen időarányosan fokozódik a sejtpusztulás / szervkárosodás mértéke. A másik csoport a trauma kapcsán kialakult súlyos sérülések, amelyek esetében a definitív ellátást a sebészi vérzéskontroll jelenti, tehát műtőbe kell juttatni a beteget. Ez egy hegyvidéki országban különösen fontos, de Magyarországon is van jelentősége: például az Északi-középhegység településeiről a leggyorsabban légi úton lehet egy megfelelő háttérrel rendelkező célintézménybe juttatni a sérültet. A harmadik csoport a hosszú távú Medevac. A Quick Response gyakorlat ideje alatt foglalkoztak a lehetőséggel, hogy ha magyar katonát kell hazaszállítani, akkor a H145M-mel Pécs jöhetett volna szóba, vagy időjárástól függően akár Szolnok vagy Budapest is. Volt egy arra vonatkozó elképzelés is, hogy, ha olyan sérülés történik, amellyel sürgősen egy komolyabb egészségügyi centrumba kell juttatni a sérültet és az helyben nem áll rendelkezésre, akkor egy nagyjából két és fél órás repüléssel a Honvédkórház tetőleszállója elérhető lett volna. A helikopter egyetlen hátránya, hogy függ az időjárástól, de a műszerezettség és az éjjellátó (NVG) képesség sokat ad a mentés biztonságához. Az MH Egészségügyi Központ pedig abban a szerencsés helyzetben van, hogy széles szakmai profillal, azon belül széles akut profillal rendelkező kórház.
A Quick Response 2022 feladatrendszere egyértelműen megfogalmazta, hogy a katonai feladat elsőbbséget élvez, tehát szükség esetén először a koalíciós katonát mentik, de ha civil részről is felmerül igény a légimentésre, és van hozzá erőforrás, akkor az EUFOR parancsnok engedélye alapján végrehajtható. A gyakorlat ideje alatt mindkettőre volt példa, de nem csak itt volt alapelv az először a katona aztán a civil ellátási séma. Ez jellemzően a műveleti területen alkalmazott eljárás (MedRoE – Medical Rules of Engagement), amely segíti a priorizálást olyan esetekben, amikor dönteni kell.
A Quick Response 2022 gyakorlatra kitelepült Medevac konfigurációjú H145M
A magyar kontingens kitelepülését követően az állandó jelleggel települő osztrák fél három gyakorlatot szervezett, hogy megismerje és ellenőrizze a magyar rendszert, felmérje a lehetőségeket és a felkészültséget. Például ki kellett repülni egy meghatározott leszállópontra egy imitált autóbalesethez és megoldani a szituációt, vagyis a sérültet az ellátás után helikopteres úton egy egészségügyi intézménybe kellett juttatni. A magyar orvosok és paramedikusok ezt a saját eljárásrendjük alapján hajtották végre, amit az ellenőrző osztrákok a saját eljárásrendjükkel vetettek össze. A két eljárásrendben vannak eltérések, de főbb vonalakban ugyanazok. A magyarok tevékenységét az osztrák fél kiválóra értékelte, és zöld utat adott a légimentő készenlétre.
A polgári légimentés és a Magyar Honvédség közötti kapcsot jelenleg a már említett dr. Kiss Attila százados valamint azok a civil orvosok jelentik, akik főállásban a Honvédkórházban és másodállásban a légimentésben dolgoznak. (A légimentők negyvenkét orvosa közül öten az intenzív osztályon, négyen pedig a sürgősségi osztályon dolgoznak.) Az igazi támogatást a Honvédkórházban is dolgozó légimentő szakmai vezetés jelentette, akik lehetővé tették, hogy a katonaorvosok az infrastruktúrájukat használva készüljenek fel a feladatra. A kérdésre, hogy mennyire vonzó ez a beosztás, a válasz az, hogy nagyon is, de az elvárásszint leszűkíti a légimentőkhöz jelentkezők körét. Elvárás egy bizonyos szemléletmód, egy olyan hozzáállás, amit jellégéből adódóan az intenzív és a sürgősségi terület kiemelten képvisel. Ez nem azt jelenti, hogy például egy sebész vagy idegsebész nem dolgozhat a helikoptereken, de a gárda gerincét mégis az intenzív és a sürgősségi vonal adja, ha úgy tetszik egy válogatott csapat.
...
A honvédség H145M helikopterein légimentő jártassággal egyelőre a már említett két orvos rendelkezik, de mivel két főre nem lehet egy rendszert felépíteni, a képesség fenntartásához és fejlesztéséhez több orvos bevonása és az utánpótlás biztosítása lesz szükséges. A légimentők továbbra is biztosítják a gyakorlás és az éves orvosszakmai továbbképzés lehetőségét. Ha van egy új eljárás a sürgősségi ellátásban - például kórházon kívüli vérátömlesztés vagy ugyancsak a kórházon kívüli ultrahang vizsgálat - akkor azt elsőként egyszerűbb bevezetni a légimentőknél, ahol van hét gép, hét bázissal, mint a hétezer főt foglalkoztató és hétszáz mentőautót működtető mentőszolgálatnál. A helikopterek a kiemeltnek vélt esetekhez repülnek, és az eljárásokat lehet is alkalmazni, ezért ennek a munkakörnek az orvosszakmai vonzereje és megtartóereje is jelentős.