Az MH Kiss József 86. Helikopterdandárnál egy éve kaptunk először tájékoztatást a H225M típus fogadására való felkészülésről. Az akkor felvázoltak jelentős része megtörtént vagy folyamatban van, zajlik a helikoptervezetők és a repülőműszakiak képzése és gyakorlati tapasztalatszerzése és a nyár…
airbase.blog.hu
A repülőműszakiak alapvetően sárkányos és avionikus csoportokban kapnak képzést, de a dolog tovább bontható. A sárkányosoknál van, aki hajtóműves képzést is kap, vagy a harci sérülések javítását tanulja meg, az avionikusoknál pedig számos olyan kiegészítő képzés van, ami ahhoz kell, hogy a 225-ösök összes berendezését üzemeltetni és javítani tudják (ha javítható egyáltalán). A gyakorlati tapasztalatszerzés ideje a mérnök tiszteknek három hónap, a mechanikus altiszteknek hat hónap. A műszakiaknál szintén külföldi mentorok segítik a tanulást logisztikai, CAMO, karbantartó (hangár) és repülést kiszolgáló vonalon egyaránt. A repülőműszakiak esetében van egy tapasztaltabb állomány, amelynek az angol nyelv ismerete talán egy kicsit gyengébb, de tapasztalatuk segíti őket a tananyag elsajátításában. Ők azok, akik például egy hidraulikarendszer-tablóra rápillantva is azonnal képben vannak a rendszer működésével. A fiatalabb állomány általában jól beszél angolul, de nekik még nincs tapasztalatuk, először meg kell érteniük egy villamos hálózat vagy hidraulikarendszer felépítését. A típustanfolyam tartalma egyébként annyira sűrű, olyan tempóban kell több ezer oldalnyi anyagot megismerni, hogy nem is ajánlható kezdőknek. A frissen végzett mechanikus altiszteknek és mérnök tiszteknek kell a forgószárnyas tapasztalatszerzés a gyári tanfolyam előtt, hogy azután hat-nyolc hét alatt az összes rendszerét megtanulja egy olyan komplex típusnak, mint a H225M. Az üzemeltetés és a karbantartás is munkapontok szerint történik. Egy olajfolyást például nem rutinból oldanak meg, ahogy korábban az orosz típusokon, hanem a hibajelenség alapján a CAMO kikeresi a karbantartási utasításból, hogy mit kell csinálni. Azt munkapontokra bontják, átadják a mechanikusnak, aki pontról pontra végrehajtja.
A szerelőplatform körbeöleli a karbantartáson lévő H225M-et, a kép előterében a másik helikopterről leszerelt forgószárny lapátok vannak
A H145M-hez hasonlóan repülés előtt a H225M-nél is előre kell tervezni, hogy milyen felszereltséggel menjen a gép, mennyi ülés kell, kell-e fegyver, csörlő, lecsúszó keret, horog, vagy elektrooptikai szenzor. A gépeket elég a repülés előtt feltölteni, egyébként nem kell tele tankkal tárolni, mint az orosz típusokat. A három hajózó a repülés előtti, utáni és a két repülés közötti ismételt ellenőrzést elvégezheti, de azokat a karbantartásokat, amelyeket a száz órás karbantartásból kiemelve osztanak el a repülés előtti ellenőrzésre, a repültető műszakiak végzik el, ez már nem a hajózók kompetenciája. Az Airbus helikopterein a repültetés nem igényel olyan szintű átvizsgálást, mint az orosz típusoknál, nem kell kilemezelni, nem kell átnézni a hajtóművet és a reduktort, de ahol van előrehozott munkapont, azt megcsinálják a repültetés alatt. Új helikopterekről lévén szó, az első ötven óráig további kötelező munkapontok vannak. Ilyen a főreduktor mágnesdetektorának ellenőrzése, hogy nincs-e rajta fémforgács, mert a reduktor forgórészeinek is össze kell kopniuk. Ezt minden repülés után ellenőrzik a repülőműszakiak. Ugyancsak minden repülés után kiértékelik az adatrögzítőt és feltöltik egy szerverre, amit az Airbus is lát. Ha az értékek között olyan a tendencia, ami várhatóan káros következményekre utal, akkor arra odafigyelnek. Például, ha egy bizonyos vibrációval együtt járó manőverezés után a vibráció nem áll vissza, hanem a magasabb értéken marad, akkor arra a rendszer figyelmeztet. Ezzel az alkatrészek élettartamát is figyelemmel kísérik, utána tudnak keresni, hogy mitől van a rezgés, és cserélik a kérdéses alkatrészt mielőtt bajt okozna.
*
A továbbképzések vonatkozásában van, amit az Airbus biztosít, és van, amit az egyes rendszerek gyártója. Az éjjellátós képzés után a 2024 tavaszán kezdődő HForce képzésnél az a helyzet áll elő, hogy mindkét fél a birtokában lesz olyan ismereteknek, amelynek a másik még nem. Néhány magyar pilótának több, a H145M-en szerzett HForce tapasztalata lesz, mint francia oktatójának, aki csak mostanában kapott ilyen képzést.
A fedélzeti technikus kezelőpultja, ahonnan a csörlést és a gép mozgását egyaránt irányíthatja
Az elmúlt ősz folyamán a kutató-mentő kiképzés volt soron. A H225M új lehetőséget nyit a kutatás-mentésben és egyben új feladatot ró a fedélzeti technikusra, aki egy bizonyos keretek között vezetheti is a helikoptert
. A jövőben mindkét Airbus típus ad majd kutató-mentő szolgálatot. A Mi-17-esek szolgálati idejük vége felé járnak, és már most is a 145-ösök egészítik ki a hiányzó kapacitást. A 225-öshöz minden olyan képesség rendelkezésre áll itthon, ami ahhoz kell, hogy hatékony kutató és mentő gép legyen. Ha a helikoptervezető kijelöl egy helyet, és a függési magasságot, a tűpontos robot felépíti a megközelítési profilt majd a megadott pontnál megfügg úgy, hogy a jobb oldali pilóta és a csörlőkezelő lássa a helyszínt. Ettől kezdve többféle módon lehet dolgozni. Amíg a pilóta látja a helyszínt, objektumot vagy a kimentendő személyt, addig a kézre eső, kisméretű, elforgatható kerekekkel finoman oda tudja navigálni a helikoptert. A két kerék egyikével előre-hátra, a másikkal jobbra-balra lehet manőverezni. Ezek a kerekek hátul, a tehertérben is megvannak plusz egy joystick is, amely kiszélesíti a fedélzeti technikus lehetőségeit. A berendezéssel nagyon precízen lehet dolgozni, a pilóták tíz csomós, a fedélzeti technikus öt csomós sebességgel tud repülni minden irányba. Amikor a pilóta már nem látja a helyszínt, mert az a gép alá kerül, átadja a helikoptert a fedélzeti technikusnak, vagy tovább finomít. A botkormányon van egy kapcsoló, amelyen egy kattintás egy méternyi elmozdulást jelent előre, hátra, jobbra vagy balra és a helikopter pontosan beáll a helyszín fölé. A gép egyik fedélzeti kamerája közvetlenül a csörlő alá néz, a farokrészen lévő másik kamera pedig a gép alatti teret mutatja. A kameraképeket a kijelzőkre lehet tenni, így a pilóták is látják a kiemelés helyét és a gép alatt lejátszódó mozzanatokat. A fedélzeti technikus egy dolgot nem tud ezzel a berendezéssel, a magasságon változtatni, ezért azt, hogy milyen magasan függve dolgoznak majd, előre egyezteti a pilótákkal. A csörlőkötél közel száz méter hosszú, oda már a forgószárnyszél sem ér le. A csörlő kezelőpultján van egy számláló, ami mutatja, hogy mennyi kötél ment ki. A pilóta látja a magasságmérőn, hogy a gép tartja a magasságot, és ha a fedélzeti technikus kéri, akkor a robottal finoman pontosíthatja a magasságot. A robot két üzemmód alapján tudja stabilizálni a függést: a terephez viszonyítva vagy a légnyomás alapján. Ha a domborzat hullámzik, akkor a bejöveteli irányon a gép ahhoz viszonyítva repül – emelkedik és süllyed - de ha nyomásmagasság alapján közelít, akkor szépen tartja a siklópályát, és megfügg a pont felett. Már megfüggve is lehet változtatni, hogy terep szerint vagy légnyomás szerint tartsa a magasságot és mindezt nagy szélben is képes biztosítani. Ugyanakkor a robot manőverezni csak korlátozottan tud, nem harci alkalmazásra való, de manőver közben is figyel és jelez, ha például emelkedni kell. A beépített védelem révén, az egyik hajtómű leállása esetén automatikusan, beavatkozás nélkül megőrzi a forgószárny-fordulatot, ami az életet jelenti. A
H225M a világ egyik legjobb robotjával rendelkezik, megelőzve más korszerűbb helikoptert és ez a jégtelenítővel és az időjárásradarral együtt jelentősen kitolja a rossz idős üzemelés határait.