Ez a "körkörös védelem" egy, az akkori ellenzék által félremagyarázott, a közgondolkodásban pedig azóta is teljesen félreértett, máig gúnyolt kifejezés.
A hidegháború és a VSZ évtizedeiben az MN doktrínájának homlokterében az
egyirányú (nyugati)
támadó hadműveletek álltak. A hidegháború vége, a VSZ és a SZU megszűnése, a délszláv háború és az aggasztó romániai események (meg az ifjúságát vad nacionalizmussal kompenzáló Szlovákia egyes megnyilvánulásai) nyomán az új honvédelmi doktrínának már bármely irányból várható fenyegetéssel kellett számolnia, támadás helyett pedig védelmi stratégiát igyekezett megfogalmazni. Ezért mondta Für Lajos, hogy az eddigiekkel ellentétben körkörös védelemre kell berendezkednünk.
A katonák és a biztonságpolitikai szakemberek pontosan étették, mit jelent ez a gyakorlatban:
"A diszlokáció kérdése. Nagy vita volt arról, amikor Für Lajos tett egy olyan kijelentést, hogy „körkörös védelem”, sokan nevetgéltek ezen. Mi nem tettük ezt, mert tudtuk, hogy ez, bár a katonai terminológiából átvett kifejezés, politikai értelemben kell venni, ami azt jelenti, hogy a katonaság elhelyezése irány-semleges. A körkörös védelem nem azt jelentette, mint harcászatilag, hanem azt, hogy úgy kell megváltoztatni a katonai szervezetek diszlokációját, hogy meg kell szüntetni azt, hogy egy ellenségkép irányába csoportosul, és helyette egy széleskörű, szórt diszlokációt kell végrehajtani."
http://epa.oszk.hu/02400/02463/00014/pdf/EPA02463_hadtudomanyi_szemle_2013_1_127-137.pdf
Ezt a szükségszerű szemléletváltást torzította el az ellenzék (SZDSZ, MSZP), teleharsogva a médiát azzal, hogy az MDF-kormány minden szomszédunkkal háborúra készül, hibbant hadügyminisztere pedig Magyarországot valamiféle ostromlott erődnek látja...