Szerintem időjárás és magasságfüggő.
Amikor vitorlázom, akkor is csak kifejezettem tiszta időben lehet látni nagyon messzire és az is kérdés hogy a felhősödés, felhőalap, páratartalom milyen szintű.
A dombokon, hegyeken gyalogszerrel pedig csak akkor jó a sas, ha egyrészt a tető kopasz, vagy van alkalmas tereptárgy, másrészt szintén adott a tiszta idő. Egyéb esetben a növényzet sokat takar, földközelben egyre inkább. Tavasszal, ősszel, amikor a nap egy részén leszáll a köd, a pára, reggel, de van amikor napközben is megmarad és beszorul a tejföl akkor túróst sem látni. Végigjártam Bp környéki és szerte az országban volt lérak pontokat, és elég hektikus. Voltam például a pilisszentkeresztin úgy hogy simán átláttunk a Felvidékre, de volt hogy épp a Dunát, és télen pedig zömében zérus észlelés. A hegynek fölfele kb 300 méteres magasságon eltünt minden, az egész vidék párás, ködös cuccba burkolózott a móri ároktól a Dunakanyarig.
Az Alföldön is rengeteg akadály van, iszonyat sok a változó magasságú lombkoronák mennyisége, kiugró facsoportok, sőt hátságok, magaslati pontok is nehezítik a helyzetet. Egy 5 méter magas les az gyakorlatilag semmiféle biztos infót nem ad csak ideális körülményeknél. Tudok olyan alföldi szántóföldi részt ahol a hódmezővásárhelyiek még régen gyakorolták a fedezékelést, 8-10 méteres buckahátság, messziről síknak tűnik, de közben nem az. Egy szakasznyi egység eszközökkel együtt úgy elbújt mögötte mint a sicc.
