Így van,ezek a területek a katonaságnak köszönhetik,hogy még léteznek abban a formában amiben vannak.
Így van,ezek a területek a katonaságnak köszönhetik,hogy még léteznek abban a formában amiben vannak.
Ájjájáj, de fordítva tetszünk ücsörögni a paripán....
Ezek a területek eredendően alacsony aranykorona értékű területek voltak, ezért maradt a művelési águk gyep legelő. Az intenzív mezőgazdasági termelésre eredendően sem alkalmas területeket jelölték ki már a KuK időktől kezdve katonai gyakorló területeknek, lőtereknek. És valóban a lőtér funkció sokat dobott azon, hogy nem nagyon háborgatta intenzíven senki a talajt és a növénytakarót, de a fauna biodiverzitására azért én rámérnék, egy hasonlóan nem háborgatott, de nem is lőtt területtel szemben.
Ha csak azon a héten tartok lőgyakorlatot, amikor a szivárványos hortobágyi bálna költési időszaka van, akkor egy-két napra elijesztve azokat, a fészkeket sem kell eltalálnom, elég ha kihűlnek a tojások, máris kinyírtam az az évi szaporulatot. Ha minden évben csinálom, akkor az egész állományt egy idő után. Úgy, hogy egy lényt sem találtam el.
Nem vagyok megazöld, de az igazsághoz ez is hozzá tartozik. Ha a faj az országban csak ott van jelen akkor ez nem túl szerencsés, ha mindenütt hemzsegnek, akkor meg hadd szóljon, majd lesz máshol másik.
Ezek a területek eredendően alacsony aranykorona értékű területek voltak, ezért maradt a művelési águk gyep legelő. Az intenzív mezőgazdasági termelésre eredendően sem alkalmas területeket jelölték ki már a KuK időktől kezdve katonai gyakorló területeknek, lőtereknek. És valóban a lőtér funkció sokat dobott azon, hogy nem nagyon háborgatta intenzíven senki a talajt és a növénytakarót, de a fauna biodiverzitására azért én rámérnék, egy hasonlóan nem háborgatott, de nem is lőtt területtel szemben.
Ha csak azon a héten tartok lőgyakorlatot, amikor a szivárványos hortobágyi bálna költési időszaka van, akkor egy-két napra elijesztve azokat, a fészkeket sem kell eltalálnom, elég ha kihűlnek a tojások, máris kinyírtam az az évi szaporulatot. Ha minden évben csinálom, akkor az egész állományt egy idő után. Úgy, hogy egy lényt sem találtam el.
Nem vagyok megazöld, de az igazsághoz ez is hozzá tartozik. Ha a faj az országban csak ott van jelen akkor ez nem túl szerencsés, ha mindenütt hemzsegnek, akkor meg hadd szóljon, majd lesz máshol másik.
Ezek a területek olyannak maradtak meg mint amilyenek voltak a katonai használatbavétel előtt(Táborfalva vagy 150 éve katonai gyakorló és lőtér).Ez a nagy dolog nem pedig a föld termőérteke.Nem azért értékesek mert jó minőségűek hanem azért mert háborítatlanok már nagyon régóta.
Szerintem ez jó részt rajtad múlik most már.
Vadaiágnesebb?
Az alacsony aranykorona érték azt jelenti, hogy alacsony a termőértéke. Ettől függetlenül lehet, hogy intenzív gazdálkodásba fogják, akkor alaposan tönkre is teszik.
Megjegyzem, van, ahol környezetvédelmi céllal legeltetnek, hogy ne erdősödjön vissza, megmaradjon a gyep.
Szerintem ez jó részt rajtad múlik most már.
Vadaiágnesebb?
Az alacsony aranykorona érték azt jelenti, hogy alacsony a termőértéke. Ettől függetlenül lehet, hogy intenzív gazdálkodásba fogják, akkor alaposan tönkre is teszik.
Megjegyzem, van, ahol környezetvédelmi céllal legeltetnek, hogy ne erdősödjön vissza, megmaradjon a gyep.
Tudom erre írtam,hogy ezeknek a területeknek az értéke más jellegű nem aranykoronában kifejezve értékesek.
Volt arrafelé több is, kérdés mennyi maradt. Az egyiken annak idején megfordultam, Csornapusztán. De az se volt szerintem olyan nagy, igaz akkor azt se tudtuk hol lehet a vége, de szabad szemmel láttam a célokat amire lőttek. Nagy fehér kockák voltak a távolban, de már nem tudom milyen messze lehetett. Táborfalva sem túl nagy valami. A terület egy dolog, de vannak lőirányok, meg kiépített célok, lőállások.stb. Pláne ha esetleg meg kell osztani mondjuk a légierővel akik bombát dobnak x területen a lőtér x részén.
Haditechnika 1997/1ben van egy rövid ismertető róla.
A német 155 mm-es PzH2000 (Panzerhaubitze 2000) típusjelzésű önjáró tarack kifejlesztésének eló'zményei 1986-ig nyúlnak vissza. Az akkori NSZK kormány 186 millió márkát különített el egy új önjáró tarack kifejlesztésére, amely a közel harminc évvel korábban rendszeresített M-709-esek felváltását célozta meg. A tűzeszköz kifejlesztésének jogáért a német kormány pályázatot hirdetett meg. Az első fázisban a vetélkedő cégek - a hadsereg felső katonai vezetése által megfogalmazott elvárások figyelembevételével - megépítettek egy-egy kísérleti minta- példányt. Az átfogó elemzések után végül az önjáró löveg kifejlesztésének jogát - egy 1990-ben meghozott döntés alapján a Wegmann, a MÁK és a Rheinmetall vállalatok nyerték el. A Wegmann cég - a fővállalkozó - az önjáró löveg teljes megépítésének jogát szerezte meg. Valamint a páncéltorony és az automata töltőberendezés kifejlesztését kellett elvégeznie. A MÁK a hordozójármű, míg a Rheinmmetall cég a 155 mm-es űrméretű lövegcső kifejlesztője és egyben szállítója lett. Az önjáró tarack prototípusa 1993-ban készült el és ezt követően intenzív csapatpróbán vett részt észak-amerikai gyakorlótereken. A tudósítások szerint a vezetési gyakorlatokon közel 20 ezer kilométert tettek meg, a kísérleti lövészetek keretében pedig 8 ezer lövedéket lőttek ki vele. A kedvező tapasztalatok hatására végül a katonai vezetés a prototípus szolgálatba állítása mellett döntött. A Bundeswehr korábban 1254 darab önjáró tarackot tervezett rendszerbe állítani, ám a kelet-nyugati enyhülésnek köszönhetően a megrendelést - a cégek „szívfájdalmára” - 284 darabra csökkentette. Ismereteink szerint a 155 mm-es PzH2000 típusjelzésű önjáró tarackok 1998 és 2002 között jelennek meg a csapatoknál.
Az önjáró tarack felépítése
A lánctalpas alvázra helyezett páncéltestet különböző vastagságú páncéllemezekből hegesztették össze. A lánctalp futógörgőinek felfüggesztése torziós rúd típusú, a meghajtó lánckerék elöl, a vezetőkerék pedig hátul helyezkedik el. A motorteret a páncéltest elején bal oldalt alakították ki, mellette a vezetőteret helyezték el. Ennek belső kiképzése az ergonómiai követelmények messzemenő figyelembevételéről tanúskodik. A harcjármű kormányzása - eltérően a más lánctalpas járműveknél megszokottaktól - kormánykerék segítségével történik. Érdemes megemlíteni, hogy a szokatlanul nagyméretű búvónyíláson három periszkópot helyeztek el, amely közül az egyik passzív éjszakaira kicserélhető. Az alváz hátsó részén két nagyméretű páncélajtó található a lőszer bemálházására, illetve vészhelyzetben a kezelők küzdőtérből való kiszállása céljából. A félhenger alakú páncéltorony az alváz hátsó részén helyezkedik el. A rendkívül erős páncélzat a gyalogsági fegyverek füzével szemben, sőt tüzérségi lövedékek közvetlen találata esetén is képes védelmet nyújtani a kezelőknek. A lövegtoronyra 7,62 mm-es géppuskát és 16 db ködvetőt is fel lehet szerelni.
A torony vízszintes mozgatása és a lövegcső emelése elektromos úton történik. Az elektromos meghajtás meghibásodása esetén lehetséges a kézi mozgatás is. A Rheinmetall cég a lövegcsőhöz ékzárat és többkamrás csőszájféket alkalmazott. (Az ékzár használatát elsősorban az indokolja, hogy a csavarzárakat nehezen lehet automata töltőberendezéssel összekapcsolni.) Az automata töltőberendezéssel meglepően nagy - 8 lövés percenként - tűzgyorsaság érhető el. A berendezés - hasonló-
an a korszerű harckocsikhoz - a gránát kiválasztásán kívül számon tartja a meglévő lőszerkészletet is.
További érdekesség, hogy a töltőberendezés olyan töltőlánccal is összekapcsolható, melyre 30 db lőszer helyezhető. Ennek köszönhetően tartós tűztevékenység esetén 20 db lövedéket 3 perc alatt lehet kilőni, míg a teljes, 60 darabos lőszerkészlet kilövéséhez csupán 20 perc szükséges! A német konstruktőrök az önjáró löveghez olyan osztott lőszert is kifejlesztettek, melynek maximális lőtávolsága 30 km, rakétapóthajtás esetében pedig eléri a 40 km-t. Nem árt megjegyezni, hogy a lövegcső valamennyi - a NATO-tagállamok hadseregeiben rendszeresített - 155 mm-es űrméretű lövedék kilövésére alkalmas. A löveg tűzvezető rendszerét a konstruktőrök már a második évezred utáni elvárásoknak megfelelően alakították ki. Ennek főbb elemei a lézeres célzókészülék, a ballisztikai lőelemképző és navigációs berendezés. A megosztott irányzású tűzfeladatok végrehajtásakor a löveg az üteg tűzvezető központjához csatlakozhat. Ebben az esetben a tüzeléshez szükséges adatok a lövegindikátor-er- nyőn jelennek meg. Ismereteink szerint lehetséges olyan megoldás is, hogy az önjáró löveg helyzetét a navigációs berendezés, a lőelemeket pedig ballisztikai számítógép állapítja meg. Ebben az esetben az önjáró löveg a tűzvezető központtól függetlenül képes tűzfeladatokat megoldani, így - a számítógépes szimulációs kísérletek szerint - túlélőképessége megnövekszik. A lézeres célzókészüléket passzív éjjellátó és hőképes berendezéssel szerelték fel és alapvetően közvetlen irányzással pusztítandó célok esetében alkalmazzák. A katonai szakértők véleménye szerint az elkövetkezőkben a német PzH2000 típusjelzésű önjáró tarack a nemzetközi fegyverpiacon méltó versenytársa lesz az amerikai Ml09 A6 és a brit As-90 önjáró lövegeknek.
Takács Tamás őrnagy
Harcászati-műszaki adatok
155 mm-es tarack
Főfegyverek
Maximális lőtávolsága:
30 km
- pályagyorsító lövedékkel:
40 km
A kilőhető gránátok típusai:
repesz-romboló; növelt hatóerejű repesz-romboló; távak- násító (gyalogság ellen); világító; köd
Irányzási határok:
360°
- vízszintesen:
-2,5°-tól +65°-ig
Tűzgyorsaság:
3 lövés/1 s 8 lövés/1 min.
20 lövés/3 min.
60 lövés/20 min.
120 lövés/60 min.
Lőszerjavadalmazás:
60 db lövedék és 67 db töltet
Kisegítő fegyverzet:
7,62 mm-es légvédelmi géppuska
Max. lőtávolsága:
2 km
Lőszerjavadalmazás:
1000 db
Hordozójármű
Típusa:
páncélozott lánctalpas harcjármű
Hajtómű:
dízelmotor
- teljesítménye:
1000 LE (736 kW)
Hatótávolság:
420 km
Max. sebesség:
60 km/h
Harci tömeg:
551
Hossza lövegcsővel:
12,0 m
Szélessége:
3,48 m
Magassága:
3,12 m
Kezelők száma:
5 fő
A német 155 mm-es PzH2000 (Panzerhaubitze 2000) típusjelzésű önjáró tarack kifejlesztésének eló'zményei 1986-ig nyúlnak vissza. Az akkori NSZK kormány 186 millió márkát különített el egy új önjáró tarack kifejlesztésére, amely a közel harminc évvel korábban rendszeresített M-709-esek felváltását célozta meg. A tűzeszköz kifejlesztésének jogáért a német kormány pályázatot hirdetett meg. Az első fázisban a vetélkedő cégek - a hadsereg felső katonai vezetése által megfogalmazott elvárások figyelembevételével - megépítettek egy-egy kísérleti minta- példányt. Az átfogó elemzések után végül az önjáró löveg kifejlesztésének jogát - egy 1990-ben meghozott döntés alapján a Wegmann, a MÁK és a Rheinmetall vállalatok nyerték el. A Wegmann cég - a fővállalkozó - az önjáró löveg teljes megépítésének jogát szerezte meg. Valamint a páncéltorony és az automata töltőberendezés kifejlesztését kellett elvégeznie. A MÁK a hordozójármű, míg a Rheinmmetall cég a 155 mm-es űrméretű lövegcső kifejlesztője és egyben szállítója lett. Az önjáró tarack prototípusa 1993-ban készült el és ezt követően intenzív csapatpróbán vett részt észak-amerikai gyakorlótereken. A tudósítások szerint a vezetési gyakorlatokon közel 20 ezer kilométert tettek meg, a kísérleti lövészetek keretében pedig 8 ezer lövedéket lőttek ki vele. A kedvező tapasztalatok hatására végül a katonai vezetés a prototípus szolgálatba állítása mellett döntött. A Bundeswehr korábban 1254 darab önjáró tarackot tervezett rendszerbe állítani, ám a kelet-nyugati enyhülésnek köszönhetően a megrendelést - a cégek „szívfájdalmára” - 284 darabra csökkentette. Ismereteink szerint a 155 mm-es PzH2000 típusjelzésű önjáró tarackok 1998 és 2002 között jelennek meg a csapatoknál.
Az önjáró tarack felépítése
A lánctalpas alvázra helyezett páncéltestet különböző vastagságú páncéllemezekből hegesztették össze. A lánctalp futógörgőinek felfüggesztése torziós rúd típusú, a meghajtó lánckerék elöl, a vezetőkerék pedig hátul helyezkedik el. A motorteret a páncéltest elején bal oldalt alakították ki, mellette a vezetőteret helyezték el. Ennek belső kiképzése az ergonómiai követelmények messzemenő figyelembevételéről tanúskodik. A harcjármű kormányzása - eltérően a más lánctalpas járműveknél megszokottaktól - kormánykerék segítségével történik. Érdemes megemlíteni, hogy a szokatlanul nagyméretű búvónyíláson három periszkópot helyeztek el, amely közül az egyik passzív éjszakaira kicserélhető. Az alváz hátsó részén két nagyméretű páncélajtó található a lőszer bemálházására, illetve vészhelyzetben a kezelők küzdőtérből való kiszállása céljából. A félhenger alakú páncéltorony az alváz hátsó részén helyezkedik el. A rendkívül erős páncélzat a gyalogsági fegyverek füzével szemben, sőt tüzérségi lövedékek közvetlen találata esetén is képes védelmet nyújtani a kezelőknek. A lövegtoronyra 7,62 mm-es géppuskát és 16 db ködvetőt is fel lehet szerelni.
A torony vízszintes mozgatása és a lövegcső emelése elektromos úton történik. Az elektromos meghajtás meghibásodása esetén lehetséges a kézi mozgatás is. A Rheinmetall cég a lövegcsőhöz ékzárat és többkamrás csőszájféket alkalmazott. (Az ékzár használatát elsősorban az indokolja, hogy a csavarzárakat nehezen lehet automata töltőberendezéssel összekapcsolni.) Az automata töltőberendezéssel meglepően nagy - 8 lövés percenként - tűzgyorsaság érhető el. A berendezés - hasonló-
an a korszerű harckocsikhoz - a gránát kiválasztásán kívül számon tartja a meglévő lőszerkészletet is.
További érdekesség, hogy a töltőberendezés olyan töltőlánccal is összekapcsolható, melyre 30 db lőszer helyezhető. Ennek köszönhetően tartós tűztevékenység esetén 20 db lövedéket 3 perc alatt lehet kilőni, míg a teljes, 60 darabos lőszerkészlet kilövéséhez csupán 20 perc szükséges! A német konstruktőrök az önjáró löveghez olyan osztott lőszert is kifejlesztettek, melynek maximális lőtávolsága 30 km, rakétapóthajtás esetében pedig eléri a 40 km-t. Nem árt megjegyezni, hogy a lövegcső valamennyi - a NATO-tagállamok hadseregeiben rendszeresített - 155 mm-es űrméretű lövedék kilövésére alkalmas. A löveg tűzvezető rendszerét a konstruktőrök már a második évezred utáni elvárásoknak megfelelően alakították ki. Ennek főbb elemei a lézeres célzókészülék, a ballisztikai lőelemképző és navigációs berendezés. A megosztott irányzású tűzfeladatok végrehajtásakor a löveg az üteg tűzvezető központjához csatlakozhat. Ebben az esetben a tüzeléshez szükséges adatok a lövegindikátor-er- nyőn jelennek meg. Ismereteink szerint lehetséges olyan megoldás is, hogy az önjáró löveg helyzetét a navigációs berendezés, a lőelemeket pedig ballisztikai számítógép állapítja meg. Ebben az esetben az önjáró löveg a tűzvezető központtól függetlenül képes tűzfeladatokat megoldani, így - a számítógépes szimulációs kísérletek szerint - túlélőképessége megnövekszik. A lézeres célzókészüléket passzív éjjellátó és hőképes berendezéssel szerelték fel és alapvetően közvetlen irányzással pusztítandó célok esetében alkalmazzák. A katonai szakértők véleménye szerint az elkövetkezőkben a német PzH2000 típusjelzésű önjáró tarack a nemzetközi fegyverpiacon méltó versenytársa lesz az amerikai Ml09 A6 és a brit As-90 önjáró lövegeknek.
Takács Tamás őrnagy
Harcászati-műszaki adatok
155 mm-es tarack
Főfegyverek
Maximális lőtávolsága:
30 km
- pályagyorsító lövedékkel:
40 km
A kilőhető gránátok típusai:
repesz-romboló; növelt hatóerejű repesz-romboló; távak- násító (gyalogság ellen); világító; köd
Irányzási határok:
360°
- vízszintesen:
-2,5°-tól +65°-ig
Tűzgyorsaság:
3 lövés/1 s 8 lövés/1 min.
20 lövés/3 min.
60 lövés/20 min.
120 lövés/60 min.
Lőszerjavadalmazás:
60 db lövedék és 67 db töltet
Kisegítő fegyverzet:
7,62 mm-es légvédelmi géppuska
Max. lőtávolsága:
2 km
Lőszerjavadalmazás:
1000 db
Hordozójármű
Típusa:
páncélozott lánctalpas harcjármű
Hajtómű:
dízelmotor
- teljesítménye:
1000 LE (736 kW)
Hatótávolság:
420 km
Max. sebesség:
60 km/h
Harci tömeg:
551
Hossza lövegcsővel:
12,0 m
Szélessége:
3,48 m
Magassága:
3,12 m
Kezelők száma:
5 fő
Nem pontos. Az alapnorma volt 56 liter/100km. Erre jöttek szorzók. Sorállományú vezető helyből 1,1. Volt szorzó utánfutóra, terepre, városi közlekedésre, stb.Ráditávírász voltam, a tábori nehézvezetékes Uralnak 100lityi/100 km terepen volt, még kérdés?-XDDDDDDDDD
Már nem sokra emlékszem, de a városi szorzó 1,35 volt.
Nehéz terep pedig 2,4! Tehát ha jól könyveltél, 100 liternél jóval többet tankolhattál 100km után. És az Ural a Zilekkel szemben már azt a benzint (92 oktán) használta mint a személykocsik akkoriban.
A környékbeli autósok nem kis örömére!
'"A 101. Tüzérosztály katonái megtekinthették a német PzH 2000 osztály egyik tűzszakaszának éleslövészetét Grafenwöhr-ben. Az önjáró lövegek – lánccsikorgás és az ezer lóerős motor fülsiketítő hangjának kíséretében – gördültek be tüzelőállásaikba, aztán a (hallásvédőket viselő) magyar tüzérek is beleremegtek, amikor a 155 mm-es űrméretű lövegek több mint 10 kilométeres útjukra bocsátották a majd 50 kilogrammos repeszgránátokat.
Szöveg: Kézi Rudolf őrnagy és Kapás Viktor István hadnagy Kép: 101. Tüzérosztály"
Szöveg: Kézi Rudolf őrnagy és Kapás Viktor István hadnagy Kép: 101. Tüzérosztály"
T
Törölt tag 250805
Guest
Nem lesz gond a toborzással. Bárcsak most lennék 20 éves, még én is jelentkeznék. Remélem veszünk még belőle. Egyébként kaphatna valami normális magyar nevet a Pzh helyett pl. Bölény, Botond (az elődje is sikeres volt) vagy Árpád.
Ez a hozzáállás csak nekem fura és mű? Itt a környéken ez főleg lengyelekre jellemző - Homar, Rosomak stb. Közepes légvédelemnek is adtak már valami nevet oszt még ki sincs választva konkrét típus.
Nagyon jo latni. Remelem minel hamarabb itthon es magyar ekjellel is lathatok lesznek.'"A 101. Tüzérosztály katonái megtekinthették a német PzH 2000 osztály egyik tűzszakaszának éleslövészetét Grafenwöhr-ben. Az önjáró lövegek – lánccsikorgás és az ezer lóerős motor fülsiketítő hangjának kíséretében – gördültek be tüzelőállásaikba, aztán a (hallásvédőket viselő) magyar tüzérek is beleremegtek, amikor a 155 mm-es űrméretű lövegek több mint 10 kilométeres útjukra bocsátották a majd 50 kilogrammos repeszgránátokat.
Szöveg: Kézi Rudolf őrnagy és Kapás Viktor István hadnagy Kép: 101. Tüzérosztály"
T
Törölt tag 250805
Guest
Nagyon úgy tűnik, hogy ki van választva, tekintve, hogy a szerződést is aláírtuk már. És miért is volna probléma ha lenne egy magyar neve? Vagy neked tetszik a Pzh "név"? Egyébként nem lengyel sajátosság a névadás elég ha csak a Leopárdra, Pumára, Lynx (Hiúz), de mondhatnék jenki példákat is pl. Patriot, Javelin sőt az oroszok is legtöbb fegyvernek nevet adnak pl. Bulava mi miért ne adhatnánk neki?
Egyebbkent elore nem is olyan jo elnevezni ilyen eszkozoket.A napi hasznalat ugyis elohozza majd mi is lesz a megfelelo nev. Alltalaban ugy szokott lenni szerintem
Ha pedig volt elore nev valasztva, akkor van egy nemhivatalos becenev utana.Van erre egyebbkent valamilyen lista, marmint a honvedsegi eszkozpark osszegyujtott akar nemhivatalos megnevezesei?
Mihu, minyo, csirkecomb, ancsa megnevezesekkel gyakrabban talalkoztam a forumon de gondolom a tobbi cuccnak is lett valami neve, vagy nem jellemzo?
Egyebbkent elore nem is olyan jo elnevezni ilyen eszkozoket.A napi hasznalat ugyis elohozza majd mi is lesz a megfelelo nev. Alltalaban ugy szokott lenni szerintem
Van erre egyebbkent valamilyen lista, marmint a honvedsegi eszkozpark osszegyujtott akar nemhivatalos megnevezesei?
Mihu, minyo, csirkecomb, ancsa megnevezesekkel gyakrabban talalkoztam a forumon de gondolom a tobbi cuccnak is lett valami neve, vagy nem jellemzo?
A csirkecomb az mi?
Egyébként ötvenöcsi, nyuszibusz ami még eszembe jutott.
