Nekem az elmúlt öt évben kb. 20 alkalommal kellett hasonló szituban rendőrt hívnom.
Nagyon vegyesek a tapasztalataim.
A legjobb, amikor készenlétiseket küld a központ, mert az ő intézkedési stílusuk eleve elég feszes, kemény, agresszív.
Pl. pár hete egy lépcsőházban balhézó piás archoz eleve úgy mentek föl (szintén hárman), hogy nem váltak szét a lépcsőházban, mondván, nem ismerik a tagot, lehet veszélyes is - tehát együtt maradnak. Aztán emberünkkel kapásból úgy indítottak, hogy ráparancsoltak, ugorjon ki a zsebéből és mutassa a két tenyerét - majd ezután kiabáltak rá, hogy igazolja magát - hárman, három oldalról, lazán, de ugrásra készen. Úgy vettem észre, szinte várják, hogy mikor mehetenek rá a páciensre, kb. mint a vérebek - és az ilyen zűrös arcokhoz ez kell, öröm nézni ezt a mentalitást!
A kerületiek az esetek zömében inkább fáradtan, unottan ("Mi van már megint...?") vonulnak ki, és bár ők is szakszerűen elvégzik a munkájukat (Köszönet érte!), de az ő kezükben sokszor lazul meg a gyeplő, pl. a delikvens elkezd alkudozni, hogy oké, megy már, csak kihozna még egy doboz cigit, fölvenné a kabátkáját, megenné a kis vacsoráját, netán lezuhanyozna, esetleg megnézné még a Columbo-t... Volt már, hogy ilyen szarakodások miatt fél órán is túlnyúlt egy sima "kib@szom, mint macskát sz@rni" processzus...
A KMB-k pedig (gondolom, hogy részben komoly leterheltségük, részben pedig az eleve meglévő helyismeretük miatt) néha egész meredek helyzeteket is bevállalnak, pl. egymaguk bemennek civilben egy lakásba, hogy a 15 fős kiscsaládból kimazsolázzák a körözött bűnözőt. És ha ismerik a célszemélyt meg a köreit, ha tudnak velük bánni, ha értik a nyelvüket, akkor ezt tényleg különösebb kockázat nélkül meg is tehetik.
Szerintem az újbudai eset éppen azért üthetett ki ennyire balul, mert a rendőrök ismerték a tagot, lehet, hogy már intézkedtek is vele szemben sikeresen, gond nélkül, ezért nem voltak eléggé résen. "Vadállatnak tűnik, de csak a hangja nagy. Tényleg nem százas, de azért nem is életveszélyes. Ha mi nyugodtak vagyunk, ő sem fog bevadulni..." - tippre ilyen felütésekkel indulhatott a tragédia...
Ez az állatidomár önbizalma. Jó dolog, és tényleg működik, sokszor még a koromfekete dzsumbujban is, de csak és kizárólag akkor, ha már van egy legalább minimálisan 1.) bizalmi viszony, és 2.) ha a delikvens józan, tiszta tudatállapotú személy.
Aki kalapácsolt lóbálva démonok után üvöltözik, az nem ilyen!
Őrültekkel és drogosokkal életveszélyes dolog a humánusabb megoldásokkal való kísérletezés!
Zavart tudatállapotú, drog hatása alatt álló, pszichiátriai beteg figurákkal, pláne, ha agresszívan viselkednek, pláne, ha veszélyes eszköz is előkerül(he)t, csakis a legkeményebb, legfeszesebb, leghatározottabb stílusban szabad intézkedni, bármelyik pillanatban a legrosszabbra készülve! Az ilyeneknél nem működik az, hogy "Ne ingereljük jobban!" Az ilyeneket le kell darálni, gyorsan és kíméletlenül, ha testi erővel nem megy, akkor gumibottal, sokkolóval, gázzal, célzott lövésekkel.
Csevegni max. akkor, ha már a hason fekszik, hátrabilincselt kézzel.
Nem baj, ha megsérül, majd tutujgatja a börtönpszichológus.
Nagyon vegyesek a tapasztalataim.
A legjobb, amikor készenlétiseket küld a központ, mert az ő intézkedési stílusuk eleve elég feszes, kemény, agresszív.
Pl. pár hete egy lépcsőházban balhézó piás archoz eleve úgy mentek föl (szintén hárman), hogy nem váltak szét a lépcsőházban, mondván, nem ismerik a tagot, lehet veszélyes is - tehát együtt maradnak. Aztán emberünkkel kapásból úgy indítottak, hogy ráparancsoltak, ugorjon ki a zsebéből és mutassa a két tenyerét - majd ezután kiabáltak rá, hogy igazolja magát - hárman, három oldalról, lazán, de ugrásra készen. Úgy vettem észre, szinte várják, hogy mikor mehetenek rá a páciensre, kb. mint a vérebek - és az ilyen zűrös arcokhoz ez kell, öröm nézni ezt a mentalitást!
A kerületiek az esetek zömében inkább fáradtan, unottan ("Mi van már megint...?") vonulnak ki, és bár ők is szakszerűen elvégzik a munkájukat (Köszönet érte!), de az ő kezükben sokszor lazul meg a gyeplő, pl. a delikvens elkezd alkudozni, hogy oké, megy már, csak kihozna még egy doboz cigit, fölvenné a kabátkáját, megenné a kis vacsoráját, netán lezuhanyozna, esetleg megnézné még a Columbo-t... Volt már, hogy ilyen szarakodások miatt fél órán is túlnyúlt egy sima "kib@szom, mint macskát sz@rni" processzus...
A KMB-k pedig (gondolom, hogy részben komoly leterheltségük, részben pedig az eleve meglévő helyismeretük miatt) néha egész meredek helyzeteket is bevállalnak, pl. egymaguk bemennek civilben egy lakásba, hogy a 15 fős kiscsaládból kimazsolázzák a körözött bűnözőt. És ha ismerik a célszemélyt meg a köreit, ha tudnak velük bánni, ha értik a nyelvüket, akkor ezt tényleg különösebb kockázat nélkül meg is tehetik.
Szerintem az újbudai eset éppen azért üthetett ki ennyire balul, mert a rendőrök ismerték a tagot, lehet, hogy már intézkedtek is vele szemben sikeresen, gond nélkül, ezért nem voltak eléggé résen. "Vadállatnak tűnik, de csak a hangja nagy. Tényleg nem százas, de azért nem is életveszélyes. Ha mi nyugodtak vagyunk, ő sem fog bevadulni..." - tippre ilyen felütésekkel indulhatott a tragédia...
Ez az állatidomár önbizalma. Jó dolog, és tényleg működik, sokszor még a koromfekete dzsumbujban is, de csak és kizárólag akkor, ha már van egy legalább minimálisan 1.) bizalmi viszony, és 2.) ha a delikvens józan, tiszta tudatállapotú személy.
Aki kalapácsolt lóbálva démonok után üvöltözik, az nem ilyen!
Őrültekkel és drogosokkal életveszélyes dolog a humánusabb megoldásokkal való kísérletezés!
Zavart tudatállapotú, drog hatása alatt álló, pszichiátriai beteg figurákkal, pláne, ha agresszívan viselkednek, pláne, ha veszélyes eszköz is előkerül(he)t, csakis a legkeményebb, legfeszesebb, leghatározottabb stílusban szabad intézkedni, bármelyik pillanatban a legrosszabbra készülve! Az ilyeneknél nem működik az, hogy "Ne ingereljük jobban!" Az ilyeneket le kell darálni, gyorsan és kíméletlenül, ha testi erővel nem megy, akkor gumibottal, sokkolóval, gázzal, célzott lövésekkel.
Csevegni max. akkor, ha már a hason fekszik, hátrabilincselt kézzel.
Nem baj, ha megsérül, majd tutujgatja a börtönpszichológus.