Minket nem véd meg a NATO, és nem méretünkhöz mérten megfelelő hadsereggel is kell rendelkezni (légierővel is). Mi vagyunk a NATO. és a szövetségesek együtt. Nekünk is rendelkeznünk kell alapvetően területvédelmi képességgel, valamint a közösbe beadott minőségi alegységekkel, egységekkel. Ezeket az un. CREWAL minősítés jelzi, hogy alkalmasak-e ilyen feladatra. Nos összfegyvernemi szinten egy százlóaljat tudunk kiállítani, úgy, hogy a többi dandárunkat gyakorlatilag kifosztjuk, tehát semmilyen megerősítő alegységgel nem tudjuk ellátni. Ez a tény. De mint írtam más országok is hasonló cipőben járnak, csak vagy látjuk, vagy nem. A szövetségi rendszerben vannak olyan képességek, amelyek fenntartása viszonylag drága, ezért vagy csak a magját tartjuk meg, egyrészt gyakorlásra, másrészt támogató feladatra, harmadrészt pedig területvédelmre, és vannak olyan képességek amelyeket fel kell adni, fel kéne adni, mert nincs rá pénzünk, illetve a koalíciónak van rá ereje.
Pld. az USA szerint, és a NATO szerint is nem kéne kelet-europában a kis nemzeteknek harcászati légierőket fenntartani, mivel van elég taktikai vadászbombázója a NATO-nak és missziós tevékenységként ahogy a baltikumban, úgy egész keleti határ mellett a légtérrendészeti feladatokat végre tudnák hajtani.. Ez igy igaz, de mégis fenntartja minden ország mert a légierő az haderő egyik jelentős szimbolikus hadernőneme, másrészt nemzeti keretek között olyan feladatokat is végre lehet vele hajtani amit koalíciós műveletbe nem lenne lehetséges. Meg aztán, fizetni is kéne a misziókért a résztvevő nemzeteknek, amiből ők éppen a saját légierőejükre költenének,tehát nem lenne nekünk jó üzlet.
A harkocsizó fegyvernem kicsit más téma. Az mi expedicióba nem adnánk, viszont gyakorlásra és területvédelemre megfelelő mennyiséget kell biztosítanunk. A lánctalpas páncélos fegyvernem a hadseregek egyik legdrágább rendszerei, tehát ebből limitált egységgel elég rendelkezni. Nos ez pedig a honvédség szakmai szakértői szerint egy zászlóalj, amelyet akármelyk lövészzászlóalj, dandár mellé akár részenként, akár egybe megerősítő alakulatnak lehet használni...
Pld. az USA szerint, és a NATO szerint is nem kéne kelet-europában a kis nemzeteknek harcászati légierőket fenntartani, mivel van elég taktikai vadászbombázója a NATO-nak és missziós tevékenységként ahogy a baltikumban, úgy egész keleti határ mellett a légtérrendészeti feladatokat végre tudnák hajtani.. Ez igy igaz, de mégis fenntartja minden ország mert a légierő az haderő egyik jelentős szimbolikus hadernőneme, másrészt nemzeti keretek között olyan feladatokat is végre lehet vele hajtani amit koalíciós műveletbe nem lenne lehetséges. Meg aztán, fizetni is kéne a misziókért a résztvevő nemzeteknek, amiből ők éppen a saját légierőejükre költenének,tehát nem lenne nekünk jó üzlet.
A harkocsizó fegyvernem kicsit más téma. Az mi expedicióba nem adnánk, viszont gyakorlásra és területvédelemre megfelelő mennyiséget kell biztosítanunk. A lánctalpas páncélos fegyvernem a hadseregek egyik legdrágább rendszerei, tehát ebből limitált egységgel elég rendelkezni. Nos ez pedig a honvédség szakmai szakértői szerint egy zászlóalj, amelyet akármelyk lövészzászlóalj, dandár mellé akár részenként, akár egybe megerősítő alakulatnak lehet használni...
ne mondjátok hogy ennyire le vagyunk gatyásodva.
