Csak a saját keserű tapasztalatom tudom megírni a hadseregről. Mert amikor időről időre olvasom, hogy hogyan kellene növelni a haderőt (mert a szomszédban ölik egymást és talán fel lehetne készülni nekünk is, ha minden rosszra fordul) és milyen fejlesztés kellene. 2002-ben önként jelentkeztem sorállományúnak (főiskolát megszakítottam). Mehettem Tapolcára krumplit pucolni, meg UAZ-on bohóckodni (te jó ég milyen holtjátéka volt a kormánynak) és titkolni, hogy főiskolás vagyok a "zászlósúr" előtt, nehogy budit takarítsak. Amikor leszereltem szerettem volna hivatásos lenni, de akkor pont nem kellettem. Teltek múltak az évek, 2018-ban jelentkeztem ÖTT-nek. Mielőtt megkezdhettem a kiképzést beszéltem a munkáltatómmal, hogy szeretnék katonáskodni és ezért hétvégén nem mennék dolgozni. Hallani se akart róla. Mikor más melóhelyre kerültem akkor kiderült, hogy a rugalmas munkavégzés azt jelenti, hogy 24/7 készenlétiidő, és ezzel rendszeresen éltek. Megint csak megbeszélés a munkáltatóval, aki jót nevetett, mondta, hogy mehetek, de, ha gond van, márpedig miért ne lenne gond, akkor ott kell lennem. Na most a kiképzés adott esetben 120-150 km-re volt. Esélytelen. Egy időben elgondolkodtam azon, hogy mi lenne, ha hivatásos lennék (ismételt nekifutás), de különösebb segítséget nem kaptam max annyit, hogy jóval komolyabb a felvételi és blablabla....Közben elvégeztem OKJ-s tanfolyamokat (személy és vagyonőr, drónpilóta) ezeket eljuttattam az illetékeshez és .....ennyi. Senki nem keresett. Sebaj, ezért én kerestem őket, hátha van ezekkel valami lehetőség, hogy ott dolgozzam. Nem, nincs, majd keresnek, ha lesz. Ez 3 éve volt. Minap kaptam messenger üzenetet, hogy indul a modul. Tisztelettel megköszöntem a lehetőséget, de nem élek vele. Egyrészt van bennem keserűség, másrészt a valóság az, hogy a mostani munkahelyem még rosszabb mint a többi, szabadság nincs, ha nem dolgozom nem kapok fizut. C'est la vie én tudom, de AZOK OTT FENT IS TUDJÁK EZT?