Az, hogy egy harcászati repülőgép rohadt nagy hodály, az inkább előny, mint hátrány.
A nagy gépre nagy hatóerejű, nagy teljesítményű fegyverzet, szenzor, hajtómű integrálható és ezek rendre elég nagy hatótávval, illetve repülési idővel rendelkeznek.
Egyértelmű a logika - a közkeletű vélekedéssel szemben, amit inkább formál a civil gazdaságpolitika, mint a katonai-szakmai szemlélet -, hogy minél kisebb egy ország légtere, annál nagyobb teljesítményű és repülési idejű géptípus kell neki, mert csak az tud megfelelő hatótávú radarral és fegyverzettel kellő ideig a kellőképpen lefogni és uralni egy légteret.
Egy harci légtérben onnantól fogva, hogy egy gép kivívta magának a jogot, hogy biztonságosan be tudott repülni, nem szállhat le.
Azonban - ahogy az ukrán harci tapasztaatok is mutatják - a hazánkéhoz hasonló kis légtereknek nincs harcászati mélysége, nincs hátországa. Ez az egész légtér teljes mélységében a mai radaroknak és fegyverzetnek egyetlen egybefüggő és keresztüllőhető front.
Aki ebben a légtérben védelmi feladattal operál, annak a légifölény érdekében nem fogyhat ki idő előtt a kerozinja, mert az utántöltő gépek sem tudnak elég messze hátrálni. A Gripen négy-hat rakétával, meg egy póttartállyal hamar kifogyasztja a kerókészletét és hamar ellövi a fegyverzetét. Utána meg semmi más, csak egy menekülő célpont.
Az, hogy a Meteor esetében elmondható, hogy még a kis Gripen is épp, hogy elbírja cipelni (miközben a gép össz-ellenállása és tömege oly mértékben megnő, hogy már egy másik repülőgép lesz belőle) az nem erény se a Meteor, se a Gripen számára.
Én a Gripent éppen ezért nem is hoznám fel érvként semmiféle fegyver jósága mellett.
Onnantól fogva, hogy az elmúlt 30-35 évben megjelentek a különféle nagy, illetve ultranagy hatótávú légiharc rakéták, szükségszerűen a hordozó gépek méretének is növekednie kell, ahogy látjuk ezt a leendő európai álomprojektek, vagy a kínai nagyon is valóságos fejlesztések esetében is.
De vissza a fő témához, a Meteor nem rossz rendszer, de minekután átalakulóban van a légi harcászat, a légiharc rakéták minimum hatótáv igénye lassan már közelít a Meteor alap képességéhez.
Az ugyan megfigyelhető, hogy az ukránok még látótávolságon belül lőnek le nem manőverező orosz robotrepülő gépeket, addig az orosz légigyőzelmek szinte kizárólag csak ultranagy, bőven 100, de inkább 200km-es hatótávokon történtek.
Most, hogy ez mennyire specifikus és milyen messzemenő következtetéseket lehet levonni, az egy újabb kérdés.
