Azt ne feledjük, hogy India valójában nem egy ország. Az nagyjából az egykori Angol gyarmati területek összessége, ma már leszámítva Pakisztánt és Banglades-t (részben Burmát). Az angolok előtt ezen a területen kismillió helyi maharadzsa harcolt egymás ellen, mikor milyen sikerrel. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy Rajasthan és Tamil Nadu egy nemzet lenne, vagy akár csak egyformán gondolkodnának. A fő baj az, hogy ez a mesterségesen létrehozott "állam" soha nem működött. Ismeretlen az európai értelemben vett jog, munkamorál, erkölcs. Ez nem Japán, Korea, de még csak nem is a délkeletázsiai államok. Előbb lesz Vietnam komoly technológiai hatalom mint India.
Ne tévesszen meg senkit az, hogy hú mekkora programozó had dolgozik ott, és mennyien végeznek informatikán, vagy, hogy az acéliparban mekkora cég jött létre. A minőség soha nem érte el, és nem is fogja azt a szintet amit itt Európában elvárnánk. Ember van bőven, persze. Csakhogy, ahogy itt fentebb valaki már elmésen példának hozta Romániát, számukra a legnagyobb gond az, hogy dolgozni kell. Egyáltalán. Rendszer szinten van a gond.
Egy egyszerű példa. Ha valaki már valaha beszélt indiaival (bárhol, nem csak az Indiába települt ügyfélszolgálatokkal) akkor észrevehette, hogy gyakorlatilag európai ember számára érthetetlen angolt beszélnek. Nem arról van szó, hogy van akcentusuk. Mindenkinek van, csak a született skótoknak kicsit erősebb. Nem, arról szól a mese, hogy semennyi energiát nem fektetnek abba, hogy érthetően beszéljenek angolul. Szarnak bele. Az oroszok, lengyelek, románok, stb. rettenetes akcentussal beszélnek, de simán érthetően. Az indiai az úgy van vele, hogy ok, én értem, hogy mire gondolok, kiejtést tanulni meg fárasztó. Aztán ha valaki nem érti úgy is jól van.