És mi van a csillagmotorossal?
Kötelező ajánlat az IRKUT-tól, hogy M-14-es (új nevén M-9F) motorral is szerelik a Jak-152-est, de ehhez a RED V12-es biturbo-dieselhez képest kissé alulmotorizált lesz, mert a csillagmotoros alapvetően 360 lóerős, a totálmaximum az 450 lóerős (a csúcs M-9FS), de ekkor nagyon alacsony a motor élettartama (ezen húsz év alatt se tudtak érdemben változtatni), míg a RED 500 lóerős. A RED 3000 órás maximum nagyjavítás közti motorélettartammal bír, míg az M-9FS élettartama ennek legjobb esetben is a fele, hiszen alapvetően műrepülőgépek versenymotorjáról beszélünk.
A RED teljes tömege 360 kg, a jelengeli csúcs M-9FS száraz tömege 230 kg. Könnyebb az orosz motor, de nagyobb a homlok ellenállása és a léghűtés miatt nagyobb a légellenállsáa is.
Erősen valószínű, hogy a Jak-152-es RED motorral fog az orosz légierőben elterjedni, ami mellett külön érdekesség, hogy nyugaton egyre jobban terjes a Jak-52 tulajok körében a gépek RED-átmotorizálása. Elsősorban a tehetősebb USA-ban.
A RED 500 lóerejében még van fejlesztési potenciál, az M-14-es motorban, ami 60 éve 300 lóerővel indult és a 250 lóerős Ivcsenko AI-14-es továbbfejlesztésével jött létre, már nem sok van.
A RED üzemelhet az orosz légierőben használt kerozinnal is, mivel a diesel-körfolyamatú dugattyús gépek azt némi áthangolás után meg tudják emészteni, míg az M-14/M-9F motorok kizárólag a nagy oktánszámú repülőbenzint viselik el.
Ez a véleményem a kialakult helyzetről.