Japán Császárság hadihajói (IJN)
- Téma indítója joker
- Indítva
Japán csatahajók, élen a Nagato - 1925 körül:
Az Akagi (1930 táján):
A haditengerészeti bázisok szuvenírbélyegzői 1935-ből:
Képeslap 1940-ből:
Mitsubishi 2MR4:
Az Akagi (1930 táján):
A haditengerészeti bázisok szuvenírbélyegzői 1935-ből:
Képeslap 1940-ből:
Mitsubishi 2MR4:
Takao nehézcirkáló sérült lövegtornya, egy Rabaul-t ért bombatámadás után.
Hatsushimo romboló roncsa, melynek 1945.07.30-án egy légitámadás során felrobbantak a taton lévő mélységi töltetei.
IJN Hyuga
a USS Lexington gépeinek támadása alatt
24JUL '45, Kure
Hogy lehet ilyen szép helyen háborúzni :/
a USS Lexington gépeinek támadása alatt
24JUL '45, Kure
Hogy lehet ilyen szép helyen háborúzni :/
A Mogami-osztályú Suzuya felszerelés alatt, 1935. június 20-án, a jokoszukai hajógyárban. A fegyverzet még nincs beszerelve. Elöl a sátrak a fő lövegtornyok berbettakivágásait takarják (ekkor még három löveges, 155 mm-es tornyok, a háború előtt két löveges, 203 mm-esekre lettek kicserélve). A kémények melletti kerek emelvények a kétcsövű, 127 mm-es kettős rendeltetésű tornyok helyei.
A felépítmény melletti kerek lyukak különböző optikai távmérők helyei, a szélesebb a 127 mm-es lövegeké, a kisebbek a 25 mm-es gépágyuké. A felépítmény tetején a nagy, kerek platform fölé szerelték be később a főtüzérség elsődleges távmérőjét.
A felépítmény melletti kerek lyukak különböző optikai távmérők helyei, a szélesebb a 127 mm-es lövegeké, a kisebbek a 25 mm-es gépágyuké. A felépítmény tetején a nagy, kerek platform fölé szerelték be később a főtüzérség elsődleges távmérőjét.
A Kaga eredeti repülőgép-hordozó állapotában a tesztjei során, 1928-ban.
1942-es felvétel, az Atago fedélzetén készült. A Chikuma és a Maya vételez épp üzemanyagot.
Fantasztikis ez a kémény az oldalon elvezetve! Kreativak voltak a japánok...A Kaga eredeti repülőgép-hordozó állapotában a tesztjei során, 1928-ban.
Az ötlet jó volt, viszont nem vált be. Ezen a képen nagyon jól látszik, hogy a füst pont a leszálló gépek útjába áramlott, jelentősen rontva kilátásukat.
II.vh. megmutatta melyek azok a konstrukciós megoldások, melyek működnek s melyek nem (nagyon).
Azt mindjárt a brit Ark Royal-ban összegződött először az a technológiai irányvonal, mely később kijelölte a fejlesztések irányát…magam részéről ezt megközelítést elfogadom.
Persze.
Pláne, h senki sem tudta igazán háború nélkül melyik lesz a jobb-rosszabb megoldás….
Puding próbája az evés…
A mai számítógépes modellek idején fura lehet, de akkoriban sok mindent nem tudtak pontosan kiszámolni, makettekkel letesztelni, tehát konkrétan meg kellett építeni, hogy lássák, hogy működik a valóságban. A repülőgép-hordozók világában gyakorlatialg az egész 20-as, 30-as évek az útkeresés jegyében teltek, nagyrészt úgy, hogy konkrétan megépítettek mindent, kitaláltak valalmit, beépítették egy hordozóba, aztán a tapasztalatok alapján tovább dolgoztak vele, majd megintcsak beépítették egy hajóba, vagy átépítettek egy egységet. Az IJN-nél a Hosho hordozó volt például a fő "teszt platform", a 20-as években pár év alatt valami tucatnyi fékezőkábel típust, elrendezést építettek be nála, egy része hazai, egy része brit fejlesztés volt. Időigényes és költséges módja a fejlesztésnek, de nem volt más módja.
Ez nem igazán szándékos kreativitás volt. A washingtoni flottaszerződés idején több csatahajó és csatacirkáló állt tervezés és építés alatt, amik a végén nem fértek be a limitbe. A legelső tervek szerint az Amagi-osztály két csatacirkálóját - Amagi, Akagi - alakították volna át hordozónak, de az Amagi teste súlyosan megsérült egy földrengés során. Ekkor pótlásul a Kaga lett átalakítva, ami eredetileg egy Tosa-osztályú csatahajó lett volna. Nyilván jó pár kötöttséget jelentett ezen hajó eredeti terve, funkciója. Persze ez a hőskor volt hordozó szemszögből, tényleg nem volt meg még a kiforrott koncepció sem.
De a csatahajós/csatacirkálós múlt miatt lett ez a két hajó olyan steampunk-os.
A Lexington-osztály (eredetileg szintén csatacirkálók lettek volna) külső ránézésre sokkal kiforrottabb hordozó benyomását kelti. De az útkeresést jól mutatja, hogy első formájukban egy nehézcirkáló teljes fegyverzetét - 4db 2 löveges 203mm-es torony - hordozták.
Mondjuk az Akagi és a Kaga is 200-as lövegekkel volt felszerelve (2x2 és 6x1) az elején.
I-51-es tengeralattjáró feszínre emelkedés közben, egy gyakorlaton 1927-ben. Ritkaságnak számított abban az időben, egy ilyen eseményt "lekapni".
Ez a kémény is egy sajátos japán megoldás.A Mogami-osztályú Suzuya felszerelés alatt, 1935. június 20-án, a jokoszukai hajógyárban. A fegyverzet még nincs beszerelve. Elöl a sátrak a fő lövegtornyok berbettakivágásait takarják (ekkor még három löveges, 155 mm-es tornyok, a háború előtt két löveges, 203 mm-esekre lettek kicserélve). A kémények melletti kerek emelvények a kétcsövű, 127 mm-es kettős rendeltetésű tornyok helyei.
A felépítmény melletti kerek lyukak különböző optikai távmérők helyei, a szélesebb a 127 mm-es lövegeké, a kisebbek a 25 mm-es gépágyuké. A felépítmény tetején a nagy, kerek platform fölé szerelték be később a főtüzérség elsődleges távmérőjét.