Engem hétköznapi kisemberként nem a kivételezettek dubaji útjai, nem is a döcögős uniós vakcina beszerzés, sőt nem is a kormányzati informatikai csetlés-botlások zavarnak. Tudjátok mi bosszant?
Bosszant, hogy ha kimegyek az utcára, akkor a belvárosban 10 emberből 6-8-on nincs maszk, szarnak a jogszabályokra.
Bosszant, hogy a rendőrök (valószínűleg felső nyomásra, akik félnek a negatív politikai hatástól) nem osztogatják tömegesen a sárga csekkeket az utcán, hanem inkább félrefordítnák a fejüket, vagyis az egyenruhások is szarnak a jogszabályokra.
Bosszant, hogy az utcán szinte úgy néznek rám, mint a hülyére, ha én maszkot viselek a másfél éves gyerekemet sétáltatva, akit nem lesz ki ellásson, ha mi szülőként mindketten kórházba kerülnénk.
Bosszant, hogy az elmúlt hetekben már minden tizedik ismerősöm “élsportoló lett”, és tömve vannak az edzőtermek.
Bosszant, hogy karácsony előtt két héttel, elsők között regisztráltam a vakcinára, mert az volt a hivatalos kommunikáció, hogy a regisztráció sorrendje lesz a mérvadó az oltásnál, de ez teljesen el lett felejtve azóta.
Bosszant, hogy én december óta türelmesen várok, miközben az ismerőseim közül többen februári-márciusi regisztrációval, alapbetegség nélkül is megkapták már az oltást, különféleképpen kijátszva a rendszert vagy csak simán orvosi ismeretségnek köszönhetően.
Bosszant, hogy Orbán megígérte még februárban, hogy aki addig a napig regisztrált, azt Húsvétig egészen biztosan beoltják, így én is hetekig bizakodó voltam, de ebből megint nem lett semmi.
Bosszant, hogy hiába kezelnek 20+ éve magas vérnyomással, ezt mégsem veszik krónikus betegségnek, annak ellenére, hogy a koronavírusban elhunytak listáján szinte minden harmadik embernél fel van tüntetve, krónikus betegségként…
Bosszant, hogy én hiába várok türelmesen hónapok óta a soromra, mégis vannak olyan emberek, akik pofátlanul előretolakodnak az oltási sorban (ugye a mai “kismamák”, akik valójában nem is azok; a valódi kismamákat kísérő férjek; vagy a múltkori SMS kampány káoszát kihasználó po(r)tyázók), és mindehhez érthetetlen módon örömmel asszisztálnak a kórházak dolgozói.
Bosszant, hogy ha az egészségügyi dolgozók közül valaki azt mondja, hogy nagyon nagy a baj a kórházakban (lásd az orvostanhallgató lány Facebook posztja, vagy az ózdi kórházigazgató tegnapi nyilatkozata), akkor másnap kiáll valaki és azt mondja, hogy ez álhír, fake news, tulajdonképpen minden maximálisan rendben van. És az még jobban bosszant, hogy akkor ezeket az egészségügyi dolgozókat miért nem jelentik fel álhírterjesztésért, miért nem indul a valós körülményeket feltáró nyomozás?! (...költői volt a kérdés...
)
Bosszant, hogy az elmúlt 2 napban arról volt szó, hogy végre négyzetméter alapon korlátozzák a vásárlók létszámát, de ma este kiderült, hogy ez majd a 2,5 millió oltás után lesz, tehát húsvét előtt dugig lesz minden élelmiszerbolt. (minket szerencsére
közvetlenül nem érint, 4 hete nem megyünk vásárolni)
Bosszant, hogy miközben tombol a vírus és sorra jelentik be a tragikusabbnál tragikusabb rekordszámokat, a Kormány úgy gondolja, hogy a korábbi elhamarkodott nyilatkozatokat követően most már kénytelen beleállni a mielőbbi nyitás kommunikációjába, és innen nem is nagyon fognak visszatáncolni, holott félő, hogy a húsvét előtti tömött bevásárlóhelyek, a csapból is folyó nyitási hírek hatására fellazuló maradék fegyelem, és a tavaszi idő hatására meginduló embertömegek miatt csúnya dolgok lesznek áprilisra.
Bosszant - vagyis inkább félek tőle - , hogy ha mégis elkapnánk a vírust, akkor addigra a fenti okok miatt tömve lesznek a kórházak, és minket a kétoldali tüdőgyulladással egy hullafáradt gyerekosztályos ápolónő és egy frissen berángatott fogorvos fog ellátni…
u.i.:
És tudjátok, hogy ezeken túl mi bosszant még? Hogy ezt a bejegyzésemet egyesek majd - hivatalból? - valamiféle liberális, ellenzéki támadásként fogják kezelni…