Sok kisember volt ott, aki nem igazán mondhatott nemet erre a performanszra. Tipikus szituáció, tudod, éppen dolgozna a nővérke, akinek szól a főnővér, akinek szólt valamelyik orvos, aki az igazgató lekötelezettje, stb..., hogy most menjenek le az épület elé , blabla. Az a kínos taps a videóban nekem olyan ismerősen hangzik.
Elhiheted, hogy nincs ilyen kapcsolat az igazgató és a dolgozók között. Mindenkinek bőven kijut a saját munkájából. Nincs haverkodás. A dolgozók fele általában azt sem tudja, hogy néz ki az igazgató. Valószínűleg a többségük még soha nem beszélt vele, vagy maximum csak köszönt neki. Ha bármilyen okból politika keveredik a történetbe, akkor az emberek fele biztosan nem ragaszkodna a személyéhez. Ha nem adott magasabb fizut az alapbérnél, akkor sokan azért nem sajnálják. stb, stb. Hosszan lehetne sorolni.
Aki ragaszkodni szokott a vezetéshez, az többnyire a kivételezett, lógós brigád. Ők ráérnek tiltakozni, tapsikálni és zenélni.
(Persze a tévedés jogát fenntartom. Remélem hamarosan többet fogunk tudni az ügyről.)
Ahogyan te ebben tévedsz, pontosabban ebben az egyre elvadítottabb társadalomban sajnos egyre kevésbé tévedsz.
Viszonylag kis (pár száz fő) intézményben pont, hogy ismerik a dolgozók az igazgatót, s - bár az előbb említett elvadított társadalmi folyamatokkal egyre kevésbé - megy a "haverkodás" is.
Egykor önálló, felelősen és eredményesen gazdálkodó kórházunknak megszűnt a (természetesen viszonylagos) önállósága; kellett az összegyűjtött pénzünk, autóparkunk stb.
Több más hasonlóan felelősen gazdálkodó intézménnyel együtt beolvasztottak a Nagy Közösbe.
...hááát...nem volt felhőtlen az összeolvadás, főleg a lekezelés miatt, nyilván azok részéről, akik leginkább csak orbitális hiányokat tudtak produkálni. Persze itt messzire el lehetne kanyarodni a finanszírozás anomáliáinak a világába is. Végtelen történet lenne, bárhol a világon.
Az is világos, hogy a társadalmi, technológiai, gazdasági tendenciák is az egészségügyben az erőforrások központosítása irányába mutat - gyanítom ez nem csak magyar tendencia.
...szóval leváltották az igazgatót, az új rezsim felajánlott neki egy méltatlan lehetőséget, a dolgozók körében meg megjelent sok más mellett (nyilván voltak, akiknek ez lehetőség volt) a presszió, s így a félelem.
Gyanítottuk, hogy ha kiderülne, amit leszerveztünk, abban lehet, nem lenne köszönet.
Mégis megszerveztük a - legnagyobb titokban - a volt igazgató búcsúztatóját. Ki lett bérelve egy rendezvényház, lett svédasztal és DJ, ott voltak a a takarítónőktől kezdve a főorvosokig a dolgozók, meg a betegek saját szerveződései (amolyan egészség klubok). Azon osztályok dolgozói, akiknek a vezetője az új érában még magasabb beosztást kapott, természetesen még hónapokkal később sem tudtak a búcsúztatóról...
Az a pillanat, amikor belép a sötét terembe a mit sem sejtő búcsúztatott, megszólal Gloria Gaynor I Will Survive című száma, felkapcsolódnak a fények, s ott áll az asztaloknál 110 fő pezsgős pohárral a kezében, az mindent megért...