A történet kicsit kevésbé hangulatkeltő módon és kicsit több információval, magyarázattal előadva a következő:
Kínában a leginkább érintett területeken hatóságilag korlátozták hogy egy lakásból meghatározott időnként (2 naponta, vagy hetente kétszer) 1 ember mehet ki élelmiszer és egyebek beszerzése céljából. A közösségi karantén szabályok betartatása érdekében minden házhoz őrt állítottak (házmester, tömbbizalmi, helyi pártszervezet tagja, önkormányzat embere). Az őr ellenőrzi hogy ki megy ki, felírja, ad egy cetlit amivel vissza is tud majd menni. Mivel csak az léphet a házba, aki ott lakik. Megméri az illető testhőmérsékletét és ellenőrzi, hogy viseli-e a kötelező maszkot. Semmi mást nem tesz, csak betartatja a szabályokat.
De annyi embere még a kínai hatalomnak sincs, hogy minden társasház minden ajtaját felügyelje. Ezért egy ajtót nyitva hagytak, míg különböző eszközökkel fizikailag megakadályozták, hogy a többi ajtót használni lehessen. Volt amit elbarikádoztak, elkordonoztak, utcák egyes részeit zárták le, ha úgy egyszerre sok ajtón tudták megakadályozni a közlekedést és egyszerűbb volt, mint az egyes ajtókat lezárni. Volt olyan ajtó, amit lehegesztettek, volt amit beszögeltek.
De ez nem azt jelenti, hogy az adott házból teljesen megakadályozták a ki- és bejutást. Csak ellenőrizhetővé tették.
Még mielőtt valaki előjön olyan videóval, hogy a lakásajtót is beszögelik. Ilyen is volt, de nem a bent tartózkodóra szögelték, hegesztették, zárták rá az ajtót, hanem a fertőzöttet elvitték onnan kórházba, a vele együtt lakó kontakt személy(eke)t személyi karanténba (praktikusan szállodába), lefertőtlenítették a lépcsőházat és a lakásba ilyen módon megakadályozták a bejutást addig, amíg a lakói visszatérnek. Ennek oka részben a lakó értékeinek védelme, a fosztogatás elkerülése. Részben a fertőzött lakás lezárásával a fertőzés terjedésének megakadályozása.
Nem kell mindezt valami szörnyűségként előadni. Valójában eléggé észszerű és indokolt intézkedésekről van szó.
