Szegény tallking képtelen felfogni a problémát. Fel nem fogom, hogy hogyan lehet értetlen és immúnis arra a tényre, hogy ha ennyire egyszerű lenne, ahogy az ő zavaros agyával elképzeli
, akkor mi a halál ***** nincs ilyen funció a gépekben...? Talán mert nem lehetséges...?
Összevissza keveri a fogalmakat és a trigonometria és a matek alapjait nem fogja fel jelek szerint, keveri a szenzont a fazonnal. Egyszerűen lefordultam a székről mikor kijelenti, hogy a túl sok az ismeretlen, akkor a numerikus módszer ezt megoldja. A numerikus módszer egy megoldás arra, hogy megoldj egy egyenletrendszert, aminek van megoldása. Ő azt állítja, mintha egy autóra fel kellene szerelni négy kereket, de csak három van, azt megoldja a numerikus módszer, hogy legyen négy kerék. Félelmetes...
A másik, hogy pl. mi a köze van ahhoz a célpont mozgásának kiszámításához, hogy az RWR 1 fokos kúoszöge egy 870 méteres körré nyílik ki? Semmi. Ez csak az jelenti, hogy még álló cél meghatározása esetén is hosszabb mérés kell, lehetőleg eltérő relatív helyzettel, hogy a véletlen hibákat csökkentse az ember.
A rakéták előretartással haladnak a cél felé mert kinematikailag ez biztosítja a maximális hatótávolságot. A távolság ismeretlen volta miatt - és a magasság még szóba sem került - az rakéta pályájának útvonala nem számítható a találkozási pontig. Ha a távolság nem pontos, akkor a rakéta mikor, milyen magasságon és hol kapcsolja fel a radart? Ha a haladási irány és sebesség nem ismert, akkor az RWR jel elveszte után milyen MCG-t kapjon és hogyan? Ha a célpont erőteljesen változtatja a magasságát, akkor kb. a nagy semmit fogja a rakéta egy iránymérés alapján megtalálni...
Az ARM rakékták pontosan kisugárzás alapján vezetik magukat célra és a földön, álló célokat nem voltak velük élesben eltalálni az esetek többségében, nemhogy mozgó repülőket. Egyetlen eset van, amikor ez sikerült, amikor az SV alatt seggbelőttek egy B-52-őt a farokgépágyú radarja miatt. Csakhogy az AGM-88 kisugárzás után megy passzív elven, az aktív radaros rakéta ellenben először MCG alapján repül, utána meg saját radarral kellene megtalálni azt a célt, amit kijelöltek neki. Ha néhány pásztázás alatt nem találtja meg a rakéta, mert rossz helyen van, akkor kb. annyi is a rakétának...
50km-t talán csak az AIM-120 tudja hatásosan, és ha még el is éri azt a 870m-es kört, onnantól megpukkadhat mert nem fogja látni a "lopakodót". DE gyerünk tovább, tegyük fel hogy a rakéta be is fogta a célt. Annak felvisít a besugárzásjelzője, gyorsít és kiszórja a radarcsalit. Ergo még mindig irtózatosan kevés a találat esélye.
Ez szintén durva leegyszerűsítése a problémának.