Az élelmiszerkönyvünk mindig is szigorú volt, szigorúbb az EU-nál is. A jobb minőséget annak adják le, aki jobban fizet érte, és ez jelenleg nem a hazai piac. Sem a termelő nem érdekelt abban, hogy a termelési költségen adja el a minőségi árut, sem pedig a gazdaság, hogy elessen ettől az exportbevételtől.
A japán és az arab piac igen kicsi és speciális területét fedi le az exportnak. Ez japán esetében mindössze a mangalicának köszönhető, de tény, hogy sikertörténet. A szarvasmarha pedig a török export, ami ugyebár nem a rossz húsminőséggel rendelkező holstein-fríz felhízlalt bikáit és feljavított selejt teheneit jelenti, hanem a francia, angol húsfajtákat kiváló minőségben.
Ha az állam vagy az EU nem támogatná a szarvasmarha (különösen a tej) ágazatot, a magasabb termelési költségek miatt ellehetetlenülne az egész ágazat, mivel mi a szántóföldön vagyunk kénytelenek megtermelni a takarmányukat, míg a sógor, meg a svájci olcsón legeltethet. Aztán hamarosan megjelenik a kolumbiai is, mert annyira olcsón tud előállítani, hogy még ideszállítani is megéri. A magyar pedig ezt tudja megvenni.
A sertésből jelenleg nem termel annyit a magyar, amit az élelmiszerpiac felvásárol, szóval így kell az import. Ugye az is szántóföldi takarmányfüggő ágazat, ami nem olcsó dolog. Az a "nyugati szemét" inkább kínai meg távol-keleti.
Akinek nem tetszik két dolgot tehet:
- Reklamál a gazdánál, hogy adja olcsóbban a jó minőségű árut itthon, és elégedjen meg azzal, ha Ő maga sem hal éhen,
- Ha az előző esetben nem állították belé a vasvillát, reklamál a gazdasági miniszternél, hogy mondjon le az ágazati exportbevételekről. A túlélése ezután sem garantált.