Ilyen szempontból szerencsénk van, mert keresztfiunknál valami biztos el lett rontva genetikailag és nevelésileg, mert iskolán belül inkább átment a gimnáziumi osztályból szakba, mert rájött, hogy ott semmit sem tanul, tovább tanulni nagyon nem is akar, nem is tud, itt 3 év alatt van szakmája, kap jó ösztöndíjat, valami cégnek dolgoznak be az iskolában, ott kapnak valami kis fizetést, már volt saját kisebb munkája is. Saját pénzből költ a hobbijára és mellette már, igencsak minőségi szerszámokból berendezett 1/3-ad asztalosműhelyt egy év alatt. Majd szakma után 2 év gimi, mellé már most keres jó mestert, aztán vagy megy maszeknak, vagy tanul restaurátornak. Csak sajnos azt mondja, hogy az egész iskolában alig van gyerek, aki ennyire szeretné saját szakmáját. Ami marha szomorú. Ja és a jobbik eszes terve szerint nem szavazhatna a jövőben, mert diszlexiás és diszgráfiás.
Én a tanítványaimnak mindig azt magyarázom, hogy mindegy, hogy mit csinál, mi a szakmája ha azt csinálja, amit szeret, mert akkor jól megél belőle. Mindegy, hogy autószerelő, kőműves, vagy pszichológus, avagy mérnök, mert ha meg van a szakmaszeretet, akkor megvan az alázat, megvan a tanulási vágy, könnyebben fektet bele plusz időt és energiát, sokkal igényesebb a maga munkájára.
