[Kantin] Magyarország
- Téma indítója silurusglanis
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
- Status
na hogy ne a másik topicot túrjuk szét, remélem itt elfér, ha nem lease tegyétek át a megfelelő helyre.
tehát a hozzászólás:
-
Nem tudom neked mi problémád van Horthyval, se a keleti, se a nyugati szövetségeseknek nem volt, senki se akarta semmiféle váddal bíróság elé állítani, és haláláig zsidó családok adományiból élt Portugáliában. Sőt, évekkel ezelőtt egy öreg, világháborút túlélt magyar zsidónak se volt vele baja. Annyira nem, hogy nagyméretű Horthy-festmény lógott a házi szentélyben, és ismerősöm (lakásfelújítást csináltak nála) kimeredt szemmel nézve rákérdezett: "Ez meg hogy lehet?!!". Az öreg meg eligazította: "Fiatalember, amíg a Kormányzó úr (így!!) volt itt hatalmon, addig nekünk semmi bajunk nem volt, senki nem bántott bennünket. Volt persze aki haragudott ránk, dehát senki se szeret mindenkit, én se. Akkor lett rossz világ, mikor bejöttek a németek és ők diktáltak, Horthy ahhoz már gyenge volt, akkor kezdtek bennünket üldözni és gyilkolni."
Úgyhogy ez ügyben inkább elfogadom az öreg pajeszos szavát mint másét, ő átélte azt a kort.
Tehát amíg el nem készül a vacsora:
.....
Nem alaptalan tehát a kérdés, hogy vajon ki vagy mi akadályozta meg, hogy az angolszászok őrizetében lévő, 77 éves, egykori államfőt a magyar hatóságok is kikérjék a szövetségesektől, és éppúgy felelősségre vonják, mint más politikai és katonai vezetőket, akiket súlyos közvetett és közvetlen felelősség terhelt a háború idején elkövetett bűnökért?
A talányt elsőként Nagy Ferenc egykori miniszterelnök emlékirata fejtette meg: 1948-ban papírra vetett, Küzdelem a vasfüggöny mögött című visszaemlékezésében részletesen ismerteti Sztálin álláspontját ebben a kérdésben. A miniszterelnök által vezetett kormányküldöttség 1946. április 9-én érkezett meg hivatalos látogatásra a Szovjetunióba.
Az esti vacsora után, feketézés közben Sztálin Horthyra terelte a szót: – Mi van Horthy kormányzóval? – Nem tudunk róla többet, mint amennyi hír beszivárog Magyarországra róla, feleltem. – Kérem, ne ítéljék el Horthyt, mondotta Sztálin, a társaság általános elképedése közben. Először is, Horthy öregember már, azután pedig nem szabad elfelejteni neki, hogy mégiscsak fegyverszüneti ajánlatot tett 1944 őszén…. A társaságban ülő néhány magyar kommunista elvörösödve hallgatta Sztálin nagylelkű kijelentését Horthyról.
A történteket több személyes visszaemlékezés is megerősíti. Így például Hajdú Endre, aki a negyvenes évek második felében négy évig az igazságügyi minisztérium sajtóosztályának vezetője volt, megírja: az oroszok nem engedték, hogy Horthy is rajta legyen az angolszász hatalmaktól kikért háborús főbűnösök listáján.
.......
Egyébként a grúz furta meg azt is, hogy a jugoszlávok kikérjék, és bíróság elé állítsák, attól tartott hogy ez a per Tito pozicióját erősítené.
...
magyar részről pedig:
...
A moszkvai kommunista emigránsok már a német megszállást követően háborús bűnösként számoltak Horthyval. Ezt az MKP hazakészülődő vezetői 1944. szeptember 28-án közzétett, Magyarország demokratikus újjáépítésének és felemelkedésének programja című kiáltványukba is belefoglalták. A program első pontja a „háborús bűnös”, illetve” „hazaáruló” Horthy hatalomból való azonnali eltávolítását és különbíróság elé állítását szorgalmazta. Ez a követelés a későbbiekben is többször megismétlődött.
]
A Debrecenben összeülő ideiglenes nemzeti kormány 1945. január 25-i ülésén például Teleki Pál fia, Teleki Géza kulturális miniszter vetette fel ismét a „Horthy-kérdést”, majd Horthy amerikai őrizetbe vételének hírére, 1945. május 4-én a kommunista befolyás alá tartozó Délmagyarország című napilap vezércikke követelte, hogy a nyugati szövetségesek azonnal adják ki „a legnagyobb háborús bűnöst” Magyarországnak.
A felszabadulást követő belpolitikai harcok közepette azonban az ideiglenes kormány miniszterelnöke, Dálnoki Miklós Béla, valamint a kisgazdapárt által delegált külügyminiszter, Gyöngyösi János igyekezett megvédeni a kormányzót a kommunista vádak ellen, s utóbbi, ennek érdekében, még diplomáciai akcióba is kezdett. Gyöngyösi 1945 júniusában az angolszász hatalmak budapesti képviselői előtt fejtette ki azt a „kompromisszumos” meglátását, hogy az élő Horthyt – politikai tényezőként – nem tudná többé elképzelni Magyarországon, de azt sem tartja célszerűnek, hogy az ex-kormányzót háborús bűnösként perbe fogják, halálra ítéljék, s így mártírt csináljanak belőle. „A legajánlatosabb dolog az lenne, ha soha nem térne vissza Magyarországra” – jelentette ki, s mivel mindezt a magyar kormány álláspontjaként közölte az angol és amerikai misszió tagjaival, ezzel közvetve tudomásukra hozta: Magyarország kormánya a jövőben nem kérné a szövetségesektől az egykori kormányzó kiadatását.
...
Portugáliai megélhetésükről nem a megmentett zsidóság képviselői, hanem az úgynevezett Horthy-alap gondoskodott, amelyet Apponyi Madeleine hozott létre, s befizetői között volt John F. Montgomery, volt amerikai nagykövet, Pátyi László, Horthy ügyvédje és Chorin Ferenc. Ami a Horthy antiszemitizmusával ellentétbe állított „hálás zsidóságot” illeti: ez a fogalom csupán a kenderesi újratemetés óta vált ismertté, amikor Horthy lelkes híve, Blumgrund János Bécsben élő egykori üldözött (jelenleg vitéz Almási Szabó János, a Horthy Miklós Társaság bécsi elnöke) ezzel a felirattal helyezett el koszorút a kormányzó sírján.
(....Az akkori baloldali és liberális ellenzéki pártok, elsősorban az SZDSZ már az újratemetés hírére beindított gúny- és gyűlöletáradatával éles kontrasztot képezett, s jelenlévők ámulatát váltotta ki egy korosodó, középmagas, átlagosan öltözött úr, aki az újratemetésen egy hatalmas koszorúval jelent meg, melynek szalagján Egy hálás magyar zsidó felirat volt olvasható. Amikor valamelyik TV-társaság forgatócsoportja hozzálépett, kiderült, hogy az úr: Blumgrund János, pozsonyi születésű, ma Bécsben élő magyar zsidó, aki szüleivel a Szlovákiában már 1940-ben jelentkező zsidóüldözések elől Horthy Magyarországára menekült. Itt biztonságban megélte a háború végét, majd édesapjával együtt a Rákosi rezsim Katonapolitikai Osztályának lett tartósan ottmarasztalt "vendége". Blumgrund János, amikor 1956-ban módja lett rá, elhagyta Magyarországot, Bécsbe költözött, majd megismerkedett az ugyancsak menekült s fiát egyedül nevelő asszonnyal, Almási Szabó Katalinnal, akivel azóta is boldog házasságban él. Évekkel később, lelki beállítottságának és katolikus feleségének köszönhetően áttért a katolikus hitre, s azon ritka és szerencsés emberek közé tartozik, akiknek keresztapja őszentsége II. János Pál pápa.:
....
Mindazok, akik ma fennen hangoztatják, Czettler Antalhoz hasonlóan, hogy Horthy tulajdonképpen nem is volt antiszemita, talán nem olvasták „Kedves Bóli!”-hoz, vagyis Teleki Pálhoz 1940. október 14-én írott levelét. Ebben a zsidókérdésről többek között a következőket írta: „…én egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal sohasem érintkeztem.26 Tűrhetetlennek tartottam, hogy itt Magyarországon minden-minden gyár, bank, vagyon, üzlet, színház, újság, kereskedelem stb. zsidókézben legyen, és hogy a magyar tükörképe – kivált külföldön – a zsidó. Azonban, minthogy a kormányzat egyik legfontosabb feladatának az életstandard emelését tartom, tehát gazdagodnunk kell, lehetetlen a zsidókat, kiknek minden a kezükben volt, egy-két év leforgása alatt kikapcsolni, és hozzá nem értő, leginkább értéktelen, nagyszájú elemekkel helyettesíteni, mert tönkre megyünk. Ehhez legalább egy emberöltő kell. Én hirdettem talán először hangosan az antiszemitizmust, azonban nem nézhetek nyugodtan embertelenségeket, szadista, oktalan megaláztatásokat, mikor még szükségünk van rájuk. Azonkívül messze veszélyesebbnek és értéktelenebbnek tartom hazámra nézve p[éldának]. o[káért]. a nyilasokat, mint a zsidót. Az utóbbi ide van érdekből is kötve, és adoptív hazájához hűségesebb, mint a nyilas, kik – mint a vasgárda – országunkat megzavart elméjükkel német kézre akarják játszani.”27 Horthy tehát 1940-ben is büszkén vállalja, hogy 1919–1920-ban a hazai és nemzetközi porondon az első politikus volt, aki antiszemita nézeteket és politikát képviselt. 1940-es „zsidóvédő” magatartásának kisebb részben humanitárius, döntően haszonelvű okai vannak: a németbérenc nyilasokkal szemben a hasznot hajtó zsidókat, amíg nem lehet kellő számban a helyükre „jó magyarokat”, hozzáértő, tisztességes embereket tenni, meg kell védeni az „oktalan” megaláztatásoktól.
http://beszelo.c3.hu/cikkek/horthy-miklos-1868–1957
Szóval az említett izraelita a Horthy képpel finoman szólva....
még pár:
http://index.hu/velemeny/2017/06/30...g_konzervativizmus_deportalas_zsidotorvenyek/
”
tehát a hozzászólás:
-
Nem tudom neked mi problémád van Horthyval, se a keleti, se a nyugati szövetségeseknek nem volt, senki se akarta semmiféle váddal bíróság elé állítani, és haláláig zsidó családok adományiból élt Portugáliában. Sőt, évekkel ezelőtt egy öreg, világháborút túlélt magyar zsidónak se volt vele baja. Annyira nem, hogy nagyméretű Horthy-festmény lógott a házi szentélyben, és ismerősöm (lakásfelújítást csináltak nála) kimeredt szemmel nézve rákérdezett: "Ez meg hogy lehet?!!". Az öreg meg eligazította: "Fiatalember, amíg a Kormányzó úr (így!!) volt itt hatalmon, addig nekünk semmi bajunk nem volt, senki nem bántott bennünket. Volt persze aki haragudott ránk, dehát senki se szeret mindenkit, én se. Akkor lett rossz világ, mikor bejöttek a németek és ők diktáltak, Horthy ahhoz már gyenge volt, akkor kezdtek bennünket üldözni és gyilkolni."
Úgyhogy ez ügyben inkább elfogadom az öreg pajeszos szavát mint másét, ő átélte azt a kort.
Tehát amíg el nem készül a vacsora:
.....
Nem alaptalan tehát a kérdés, hogy vajon ki vagy mi akadályozta meg, hogy az angolszászok őrizetében lévő, 77 éves, egykori államfőt a magyar hatóságok is kikérjék a szövetségesektől, és éppúgy felelősségre vonják, mint más politikai és katonai vezetőket, akiket súlyos közvetett és közvetlen felelősség terhelt a háború idején elkövetett bűnökért?
A talányt elsőként Nagy Ferenc egykori miniszterelnök emlékirata fejtette meg: 1948-ban papírra vetett, Küzdelem a vasfüggöny mögött című visszaemlékezésében részletesen ismerteti Sztálin álláspontját ebben a kérdésben. A miniszterelnök által vezetett kormányküldöttség 1946. április 9-én érkezett meg hivatalos látogatásra a Szovjetunióba.
Az esti vacsora után, feketézés közben Sztálin Horthyra terelte a szót: – Mi van Horthy kormányzóval? – Nem tudunk róla többet, mint amennyi hír beszivárog Magyarországra róla, feleltem. – Kérem, ne ítéljék el Horthyt, mondotta Sztálin, a társaság általános elképedése közben. Először is, Horthy öregember már, azután pedig nem szabad elfelejteni neki, hogy mégiscsak fegyverszüneti ajánlatot tett 1944 őszén…. A társaságban ülő néhány magyar kommunista elvörösödve hallgatta Sztálin nagylelkű kijelentését Horthyról.
A történteket több személyes visszaemlékezés is megerősíti. Így például Hajdú Endre, aki a negyvenes évek második felében négy évig az igazságügyi minisztérium sajtóosztályának vezetője volt, megírja: az oroszok nem engedték, hogy Horthy is rajta legyen az angolszász hatalmaktól kikért háborús főbűnösök listáján.
.......
Egyébként a grúz furta meg azt is, hogy a jugoszlávok kikérjék, és bíróság elé állítsák, attól tartott hogy ez a per Tito pozicióját erősítené.
...
magyar részről pedig:
...
A moszkvai kommunista emigránsok már a német megszállást követően háborús bűnösként számoltak Horthyval. Ezt az MKP hazakészülődő vezetői 1944. szeptember 28-án közzétett, Magyarország demokratikus újjáépítésének és felemelkedésének programja című kiáltványukba is belefoglalták. A program első pontja a „háborús bűnös”, illetve” „hazaáruló” Horthy hatalomból való azonnali eltávolítását és különbíróság elé állítását szorgalmazta. Ez a követelés a későbbiekben is többször megismétlődött.
]
A Debrecenben összeülő ideiglenes nemzeti kormány 1945. január 25-i ülésén például Teleki Pál fia, Teleki Géza kulturális miniszter vetette fel ismét a „Horthy-kérdést”, majd Horthy amerikai őrizetbe vételének hírére, 1945. május 4-én a kommunista befolyás alá tartozó Délmagyarország című napilap vezércikke követelte, hogy a nyugati szövetségesek azonnal adják ki „a legnagyobb háborús bűnöst” Magyarországnak.
A felszabadulást követő belpolitikai harcok közepette azonban az ideiglenes kormány miniszterelnöke, Dálnoki Miklós Béla, valamint a kisgazdapárt által delegált külügyminiszter, Gyöngyösi János igyekezett megvédeni a kormányzót a kommunista vádak ellen, s utóbbi, ennek érdekében, még diplomáciai akcióba is kezdett. Gyöngyösi 1945 júniusában az angolszász hatalmak budapesti képviselői előtt fejtette ki azt a „kompromisszumos” meglátását, hogy az élő Horthyt – politikai tényezőként – nem tudná többé elképzelni Magyarországon, de azt sem tartja célszerűnek, hogy az ex-kormányzót háborús bűnösként perbe fogják, halálra ítéljék, s így mártírt csináljanak belőle. „A legajánlatosabb dolog az lenne, ha soha nem térne vissza Magyarországra” – jelentette ki, s mivel mindezt a magyar kormány álláspontjaként közölte az angol és amerikai misszió tagjaival, ezzel közvetve tudomásukra hozta: Magyarország kormánya a jövőben nem kérné a szövetségesektől az egykori kormányzó kiadatását.
...
Portugáliai megélhetésükről nem a megmentett zsidóság képviselői, hanem az úgynevezett Horthy-alap gondoskodott, amelyet Apponyi Madeleine hozott létre, s befizetői között volt John F. Montgomery, volt amerikai nagykövet, Pátyi László, Horthy ügyvédje és Chorin Ferenc. Ami a Horthy antiszemitizmusával ellentétbe állított „hálás zsidóságot” illeti: ez a fogalom csupán a kenderesi újratemetés óta vált ismertté, amikor Horthy lelkes híve, Blumgrund János Bécsben élő egykori üldözött (jelenleg vitéz Almási Szabó János, a Horthy Miklós Társaság bécsi elnöke) ezzel a felirattal helyezett el koszorút a kormányzó sírján.
(....Az akkori baloldali és liberális ellenzéki pártok, elsősorban az SZDSZ már az újratemetés hírére beindított gúny- és gyűlöletáradatával éles kontrasztot képezett, s jelenlévők ámulatát váltotta ki egy korosodó, középmagas, átlagosan öltözött úr, aki az újratemetésen egy hatalmas koszorúval jelent meg, melynek szalagján Egy hálás magyar zsidó felirat volt olvasható. Amikor valamelyik TV-társaság forgatócsoportja hozzálépett, kiderült, hogy az úr: Blumgrund János, pozsonyi születésű, ma Bécsben élő magyar zsidó, aki szüleivel a Szlovákiában már 1940-ben jelentkező zsidóüldözések elől Horthy Magyarországára menekült. Itt biztonságban megélte a háború végét, majd édesapjával együtt a Rákosi rezsim Katonapolitikai Osztályának lett tartósan ottmarasztalt "vendége". Blumgrund János, amikor 1956-ban módja lett rá, elhagyta Magyarországot, Bécsbe költözött, majd megismerkedett az ugyancsak menekült s fiát egyedül nevelő asszonnyal, Almási Szabó Katalinnal, akivel azóta is boldog házasságban él. Évekkel később, lelki beállítottságának és katolikus feleségének köszönhetően áttért a katolikus hitre, s azon ritka és szerencsés emberek közé tartozik, akiknek keresztapja őszentsége II. János Pál pápa.:
....
Mindazok, akik ma fennen hangoztatják, Czettler Antalhoz hasonlóan, hogy Horthy tulajdonképpen nem is volt antiszemita, talán nem olvasták „Kedves Bóli!”-hoz, vagyis Teleki Pálhoz 1940. október 14-én írott levelét. Ebben a zsidókérdésről többek között a következőket írta: „…én egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal sohasem érintkeztem.26 Tűrhetetlennek tartottam, hogy itt Magyarországon minden-minden gyár, bank, vagyon, üzlet, színház, újság, kereskedelem stb. zsidókézben legyen, és hogy a magyar tükörképe – kivált külföldön – a zsidó. Azonban, minthogy a kormányzat egyik legfontosabb feladatának az életstandard emelését tartom, tehát gazdagodnunk kell, lehetetlen a zsidókat, kiknek minden a kezükben volt, egy-két év leforgása alatt kikapcsolni, és hozzá nem értő, leginkább értéktelen, nagyszájú elemekkel helyettesíteni, mert tönkre megyünk. Ehhez legalább egy emberöltő kell. Én hirdettem talán először hangosan az antiszemitizmust, azonban nem nézhetek nyugodtan embertelenségeket, szadista, oktalan megaláztatásokat, mikor még szükségünk van rájuk. Azonkívül messze veszélyesebbnek és értéktelenebbnek tartom hazámra nézve p[éldának]. o[káért]. a nyilasokat, mint a zsidót. Az utóbbi ide van érdekből is kötve, és adoptív hazájához hűségesebb, mint a nyilas, kik – mint a vasgárda – országunkat megzavart elméjükkel német kézre akarják játszani.”27 Horthy tehát 1940-ben is büszkén vállalja, hogy 1919–1920-ban a hazai és nemzetközi porondon az első politikus volt, aki antiszemita nézeteket és politikát képviselt. 1940-es „zsidóvédő” magatartásának kisebb részben humanitárius, döntően haszonelvű okai vannak: a németbérenc nyilasokkal szemben a hasznot hajtó zsidókat, amíg nem lehet kellő számban a helyükre „jó magyarokat”, hozzáértő, tisztességes embereket tenni, meg kell védeni az „oktalan” megaláztatásoktól.
http://beszelo.c3.hu/cikkek/horthy-miklos-1868–1957
Szóval az említett izraelita a Horthy képpel finoman szólva....
még pár:
http://index.hu/velemeny/2017/06/30...g_konzervativizmus_deportalas_zsidotorvenyek/
”
szét kell szednem, túl hosszú...
tehát a katona/politikai felelősségről:
katonailag:
bban, hogy hazánk a náci Németország oldalán hadba lépett a Szovjetunió ellen.31 Döntésében szerepet játszott a zsákmányszerző mohóság, ő is azt hitte, néhány hét alatt a német hadsereg legyőzi a Vörös Hadsereget. Nem akart lemaradni a Németország kegyeiért Romániával és Szlovákiával folytatott versenyben. A kassai bombatámadás csak kedvező alkalom, ürügy volt számára, hogy meghozhassa azt a döntést, amelyre Werth Henrik vezérkari főnöktől Sztójay Döme berlini követig oly sokan próbálták rávenni. Miközben a jobboldali „történészek” és publicisták azt hajtogatják, hogy június 26-án Kassát és környékét szovjet repülőgépek bombázták, a Száray–Kaposi-féle tankönyv (is) korrekten közli, hogy a légitámadás körülményei máig tisztázatlanok.32 Még abban az esetben is, ha feltételezzük, ami igen valószínű, hogy szovjet gépek bombázták hazánk területét 1941. június 26-án, felelős döntéshozóknak el kellett volna tűnődniük azon: érdekében állt-e a szovjeteknek még egy országot hadba léptetni maguk ellen? A válasz egyértelmű nem lehet csak erre a kérdésre. Ebben az esetben viszont a támadás egyetlen magyarázata az, hogy valószínűleg képzetlen szovjet pilóták akciójáról lehetett csak szó. Horthy a gondos mérlegelés helyett, a bombatámadás körülményeinek kivizsgáltatása nélkül, szinte habozás nélkül döntött.33
Hadba lépésünk több szempontból is, ahogy Talleyrand mondta, több mint bűn, hiba volt. Akkor léptünk be a háborúba, amikor már minden olyan földterületet (a történelmi Felvidék egy részét, Kárpátalját, Észak-Erdélyt és Székelyföldet, a délvidéki területsávot) megkaptunk Németországtól és Olaszországtól (a nyugati hatalmak asszisztenciája mellett), amelynek visszaszerzésében 1920. június 4. után sokáig még reménykedni is hiábavalónak tűnt.34 Történészek általában nem szeretik a „mi lett volna, ha…” típusú kérdésfölvetéseket. Mégis, néha, egyes történelmi pillanatokban érdemes eltűnődni, ha a felelős döntéshozók másként határoznak, mi történhetett volna. Püski Sándortól kezdve hosszasan lehetne sorolni azokat a jobboldali publicistákat, történészeket, akik szerint a második világháborúba a zsidók érdekében kellett belépnünk, és csak a zsidók miatt nem állhattunk át az antifasiszta koalíció oldalára, mert ezzel hazánk német megszállását és a zsidók és más menekültek elpusztítását, a nyilas rémuralmat kockáztattuk volna.35
Ezek a jobboldali publicisták és történészek soha nem említik, hogy Hitler nem számolt Magyarország katonai részvételével a Barbarossa-terv előkészítése során. A könnyűnek tűnő hadjárat előtt a Führer nem akart újabb „vendégeket” hívni ahhoz az asztalhoz, ahol majd a szovjet területeket akarták felosztani egymás között. A szovjet diplomácia vezetője, Molotov külügyi népbiztos Kristóffy moszkvai magyar követ útján mindenesetre már június 23-án üzent Budapestre: „a szovjet kormánynak, mint azt már több ízben kijelentette, nincs követelése vagy támadó szándéka Magyarországgal szemben, nem volt észrevétele, hogy magyar követelések Románia kárára megvalósuljanak, e tekintetben a jövőben sem lesz észrevétele!
....
az a másik hadüzenet pedig....
a nekdota megvan ugye?
USA Külügyminiszter: - Mi az Önök államformája?
Magyar nagykövet: - Királyság.
- És ki a királyuk?
- Nincs királyunk, hanem kormányzónk van.
- Ki a kormányzó?
- Vitéz Horthy Miklós tengernagy.
- És van Önöknek tengerük?
- Az nincs.
- Értem. Van az USA-val szemben területi követelésük?
- Nincs.
- Van valamilyen országgal szemben területi követelésük?
- Igen. Ausztriával, Csehszlovákiával, Romániával...
- Értem. És azokkal természetesen hadban is állnak?
- Nem, ők a szövetségeseink.
tehát a katona/politikai felelősségről:
katonailag:
bban, hogy hazánk a náci Németország oldalán hadba lépett a Szovjetunió ellen.31 Döntésében szerepet játszott a zsákmányszerző mohóság, ő is azt hitte, néhány hét alatt a német hadsereg legyőzi a Vörös Hadsereget. Nem akart lemaradni a Németország kegyeiért Romániával és Szlovákiával folytatott versenyben. A kassai bombatámadás csak kedvező alkalom, ürügy volt számára, hogy meghozhassa azt a döntést, amelyre Werth Henrik vezérkari főnöktől Sztójay Döme berlini követig oly sokan próbálták rávenni. Miközben a jobboldali „történészek” és publicisták azt hajtogatják, hogy június 26-án Kassát és környékét szovjet repülőgépek bombázták, a Száray–Kaposi-féle tankönyv (is) korrekten közli, hogy a légitámadás körülményei máig tisztázatlanok.32 Még abban az esetben is, ha feltételezzük, ami igen valószínű, hogy szovjet gépek bombázták hazánk területét 1941. június 26-án, felelős döntéshozóknak el kellett volna tűnődniük azon: érdekében állt-e a szovjeteknek még egy országot hadba léptetni maguk ellen? A válasz egyértelmű nem lehet csak erre a kérdésre. Ebben az esetben viszont a támadás egyetlen magyarázata az, hogy valószínűleg képzetlen szovjet pilóták akciójáról lehetett csak szó. Horthy a gondos mérlegelés helyett, a bombatámadás körülményeinek kivizsgáltatása nélkül, szinte habozás nélkül döntött.33
Hadba lépésünk több szempontból is, ahogy Talleyrand mondta, több mint bűn, hiba volt. Akkor léptünk be a háborúba, amikor már minden olyan földterületet (a történelmi Felvidék egy részét, Kárpátalját, Észak-Erdélyt és Székelyföldet, a délvidéki területsávot) megkaptunk Németországtól és Olaszországtól (a nyugati hatalmak asszisztenciája mellett), amelynek visszaszerzésében 1920. június 4. után sokáig még reménykedni is hiábavalónak tűnt.34 Történészek általában nem szeretik a „mi lett volna, ha…” típusú kérdésfölvetéseket. Mégis, néha, egyes történelmi pillanatokban érdemes eltűnődni, ha a felelős döntéshozók másként határoznak, mi történhetett volna. Püski Sándortól kezdve hosszasan lehetne sorolni azokat a jobboldali publicistákat, történészeket, akik szerint a második világháborúba a zsidók érdekében kellett belépnünk, és csak a zsidók miatt nem állhattunk át az antifasiszta koalíció oldalára, mert ezzel hazánk német megszállását és a zsidók és más menekültek elpusztítását, a nyilas rémuralmat kockáztattuk volna.35
Ezek a jobboldali publicisták és történészek soha nem említik, hogy Hitler nem számolt Magyarország katonai részvételével a Barbarossa-terv előkészítése során. A könnyűnek tűnő hadjárat előtt a Führer nem akart újabb „vendégeket” hívni ahhoz az asztalhoz, ahol majd a szovjet területeket akarták felosztani egymás között. A szovjet diplomácia vezetője, Molotov külügyi népbiztos Kristóffy moszkvai magyar követ útján mindenesetre már június 23-án üzent Budapestre: „a szovjet kormánynak, mint azt már több ízben kijelentette, nincs követelése vagy támadó szándéka Magyarországgal szemben, nem volt észrevétele, hogy magyar követelések Románia kárára megvalósuljanak, e tekintetben a jövőben sem lesz észrevétele!
....
az a másik hadüzenet pedig....
a nekdota megvan ugye?
USA Külügyminiszter: - Mi az Önök államformája?
Magyar nagykövet: - Királyság.
- És ki a királyuk?
- Nincs királyunk, hanem kormányzónk van.
- Ki a kormányzó?
- Vitéz Horthy Miklós tengernagy.
- És van Önöknek tengerük?
- Az nincs.
- Értem. Van az USA-val szemben területi követelésük?
- Nincs.
- Van valamilyen országgal szemben területi követelésük?
- Igen. Ausztriával, Csehszlovákiával, Romániával...
- Értem. És azokkal természetesen hadban is állnak?
- Nem, ők a szövetségeseink.
A kedvenc idezeted soha nem maradhat el, ugye? Kar, mert nem igaz a tortenet, csak egy komcsi vicc.
19-20-ban ugye nem kell emlékeztetnem mit műveltek Kohn Béla és társai. Teljesen megértem az akkori közfelfogást és korosztályt hogy általánosítva a zsidókra hárította az országvesztést. Ettől függetlenül természetesen nem az összes zsidó kollektíve tehetett róla, de az ember már csak általánosít. A kommunisták szintén nagy bűnbakok voltak (nem véletlen) és köztük nagy számban voltak zsidók, ennyi. Lásd annyira utáljuk a románokat mai napig hogy a kint élő magyarokat is hajlamosak vagyunk lerománozni. Te az oroszokkal vagy így kb.na hogy ne a másik topicot túrjuk szét, remélem itt elfér, ha nem lease tegyétek át a megfelelő helyre.
tehát a hozzászólás:
-
Nem tudom neked mi problémád van Horthyval, se a keleti, se a nyugati szövetségeseknek nem volt, senki se akarta semmiféle váddal bíróság elé állítani, és haláláig zsidó családok adományiból élt Portugáliában. Sőt, évekkel ezelőtt egy öreg, világháborút túlélt magyar zsidónak se volt vele baja. Annyira nem, hogy nagyméretű Horthy-festmény lógott a házi szentélyben, és ismerősöm (lakásfelújítást csináltak nála) kimeredt szemmel nézve rákérdezett: "Ez meg hogy lehet?!!". Az öreg meg eligazította: "Fiatalember, amíg a Kormányzó úr (így!!) volt itt hatalmon, addig nekünk semmi bajunk nem volt, senki nem bántott bennünket. Volt persze aki haragudott ránk, dehát senki se szeret mindenkit, én se. Akkor lett rossz világ, mikor bejöttek a németek és ők diktáltak, Horthy ahhoz már gyenge volt, akkor kezdtek bennünket üldözni és gyilkolni."
Úgyhogy ez ügyben inkább elfogadom az öreg pajeszos szavát mint másét, ő átélte azt a kort.
Tehát amíg el nem készül a vacsora:
.....
Nem alaptalan tehát a kérdés, hogy vajon ki vagy mi akadályozta meg, hogy az angolszászok őrizetében lévő, 77 éves, egykori államfőt a magyar hatóságok is kikérjék a szövetségesektől, és éppúgy felelősségre vonják, mint más politikai és katonai vezetőket, akiket súlyos közvetett és közvetlen felelősség terhelt a háború idején elkövetett bűnökért?
A talányt elsőként Nagy Ferenc egykori miniszterelnök emlékirata fejtette meg: 1948-ban papírra vetett, Küzdelem a vasfüggöny mögött című visszaemlékezésében részletesen ismerteti Sztálin álláspontját ebben a kérdésben. A miniszterelnök által vezetett kormányküldöttség 1946. április 9-én érkezett meg hivatalos látogatásra a Szovjetunióba.
Az esti vacsora után, feketézés közben Sztálin Horthyra terelte a szót: – Mi van Horthy kormányzóval? – Nem tudunk róla többet, mint amennyi hír beszivárog Magyarországra róla, feleltem. – Kérem, ne ítéljék el Horthyt, mondotta Sztálin, a társaság általános elképedése közben. Először is, Horthy öregember már, azután pedig nem szabad elfelejteni neki, hogy mégiscsak fegyverszüneti ajánlatot tett 1944 őszén…. A társaságban ülő néhány magyar kommunista elvörösödve hallgatta Sztálin nagylelkű kijelentését Horthyról.
A történteket több személyes visszaemlékezés is megerősíti. Így például Hajdú Endre, aki a negyvenes évek második felében négy évig az igazságügyi minisztérium sajtóosztályának vezetője volt, megírja: az oroszok nem engedték, hogy Horthy is rajta legyen az angolszász hatalmaktól kikért háborús főbűnösök listáján.
.......
Egyébként a grúz furta meg azt is, hogy a jugoszlávok kikérjék, és bíróság elé állítsák, attól tartott hogy ez a per Tito pozicióját erősítené.
...
magyar részről pedig:
...
A moszkvai kommunista emigránsok már a német megszállást követően háborús bűnösként számoltak Horthyval. Ezt az MKP hazakészülődő vezetői 1944. szeptember 28-án közzétett, Magyarország demokratikus újjáépítésének és felemelkedésének programja című kiáltványukba is belefoglalták. A program első pontja a „háborús bűnös”, illetve” „hazaáruló” Horthy hatalomból való azonnali eltávolítását és különbíróság elé állítását szorgalmazta. Ez a követelés a későbbiekben is többször megismétlődött.
]
A Debrecenben összeülő ideiglenes nemzeti kormány 1945. január 25-i ülésén például Teleki Pál fia, Teleki Géza kulturális miniszter vetette fel ismét a „Horthy-kérdést”, majd Horthy amerikai őrizetbe vételének hírére, 1945. május 4-én a kommunista befolyás alá tartozó Délmagyarország című napilap vezércikke követelte, hogy a nyugati szövetségesek azonnal adják ki „a legnagyobb háborús bűnöst” Magyarországnak.
A felszabadulást követő belpolitikai harcok közepette azonban az ideiglenes kormány miniszterelnöke, Dálnoki Miklós Béla, valamint a kisgazdapárt által delegált külügyminiszter, Gyöngyösi János igyekezett megvédeni a kormányzót a kommunista vádak ellen, s utóbbi, ennek érdekében, még diplomáciai akcióba is kezdett. Gyöngyösi 1945 júniusában az angolszász hatalmak budapesti képviselői előtt fejtette ki azt a „kompromisszumos” meglátását, hogy az élő Horthyt – politikai tényezőként – nem tudná többé elképzelni Magyarországon, de azt sem tartja célszerűnek, hogy az ex-kormányzót háborús bűnösként perbe fogják, halálra ítéljék, s így mártírt csináljanak belőle. „A legajánlatosabb dolog az lenne, ha soha nem térne vissza Magyarországra” – jelentette ki, s mivel mindezt a magyar kormány álláspontjaként közölte az angol és amerikai misszió tagjaival, ezzel közvetve tudomásukra hozta: Magyarország kormánya a jövőben nem kérné a szövetségesektől az egykori kormányzó kiadatását.
...
Portugáliai megélhetésükről nem a megmentett zsidóság képviselői, hanem az úgynevezett Horthy-alap gondoskodott, amelyet Apponyi Madeleine hozott létre, s befizetői között volt John F. Montgomery, volt amerikai nagykövet, Pátyi László, Horthy ügyvédje és Chorin Ferenc. Ami a Horthy antiszemitizmusával ellentétbe állított „hálás zsidóságot” illeti: ez a fogalom csupán a kenderesi újratemetés óta vált ismertté, amikor Horthy lelkes híve, Blumgrund János Bécsben élő egykori üldözött (jelenleg vitéz Almási Szabó János, a Horthy Miklós Társaság bécsi elnöke) ezzel a felirattal helyezett el koszorút a kormányzó sírján.
(....Az akkori baloldali és liberális ellenzéki pártok, elsősorban az SZDSZ már az újratemetés hírére beindított gúny- és gyűlöletáradatával éles kontrasztot képezett, s jelenlévők ámulatát váltotta ki egy korosodó, középmagas, átlagosan öltözött úr, aki az újratemetésen egy hatalmas koszorúval jelent meg, melynek szalagján Egy hálás magyar zsidó felirat volt olvasható. Amikor valamelyik TV-társaság forgatócsoportja hozzálépett, kiderült, hogy az úr: Blumgrund János, pozsonyi születésű, ma Bécsben élő magyar zsidó, aki szüleivel a Szlovákiában már 1940-ben jelentkező zsidóüldözések elől Horthy Magyarországára menekült. Itt biztonságban megélte a háború végét, majd édesapjával együtt a Rákosi rezsim Katonapolitikai Osztályának lett tartósan ottmarasztalt "vendége". Blumgrund János, amikor 1956-ban módja lett rá, elhagyta Magyarországot, Bécsbe költözött, majd megismerkedett az ugyancsak menekült s fiát egyedül nevelő asszonnyal, Almási Szabó Katalinnal, akivel azóta is boldog házasságban él. Évekkel később, lelki beállítottságának és katolikus feleségének köszönhetően áttért a katolikus hitre, s azon ritka és szerencsés emberek közé tartozik, akiknek keresztapja őszentsége II. János Pál pápa.:
....
Mindazok, akik ma fennen hangoztatják, Czettler Antalhoz hasonlóan, hogy Horthy tulajdonképpen nem is volt antiszemita, talán nem olvasták „Kedves Bóli!”-hoz, vagyis Teleki Pálhoz 1940. október 14-én írott levelét. Ebben a zsidókérdésről többek között a következőket írta: „…én egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal sohasem érintkeztem.26 Tűrhetetlennek tartottam, hogy itt Magyarországon minden-minden gyár, bank, vagyon, üzlet, színház, újság, kereskedelem stb. zsidókézben legyen, és hogy a magyar tükörképe – kivált külföldön – a zsidó. Azonban, minthogy a kormányzat egyik legfontosabb feladatának az életstandard emelését tartom, tehát gazdagodnunk kell, lehetetlen a zsidókat, kiknek minden a kezükben volt, egy-két év leforgása alatt kikapcsolni, és hozzá nem értő, leginkább értéktelen, nagyszájú elemekkel helyettesíteni, mert tönkre megyünk. Ehhez legalább egy emberöltő kell. Én hirdettem talán először hangosan az antiszemitizmust, azonban nem nézhetek nyugodtan embertelenségeket, szadista, oktalan megaláztatásokat, mikor még szükségünk van rájuk. Azonkívül messze veszélyesebbnek és értéktelenebbnek tartom hazámra nézve p[éldának]. o[káért]. a nyilasokat, mint a zsidót. Az utóbbi ide van érdekből is kötve, és adoptív hazájához hűségesebb, mint a nyilas, kik – mint a vasgárda – országunkat megzavart elméjükkel német kézre akarják játszani.”27 Horthy tehát 1940-ben is büszkén vállalja, hogy 1919–1920-ban a hazai és nemzetközi porondon az első politikus volt, aki antiszemita nézeteket és politikát képviselt. 1940-es „zsidóvédő” magatartásának kisebb részben humanitárius, döntően haszonelvű okai vannak: a németbérenc nyilasokkal szemben a hasznot hajtó zsidókat, amíg nem lehet kellő számban a helyükre „jó magyarokat”, hozzáértő, tisztességes embereket tenni, meg kell védeni az „oktalan” megaláztatásoktól.
http://beszelo.c3.hu/cikkek/horthy-miklos-1868–1957
Szóval az említett izraelita a Horthy képpel finoman szólva....
még pár:
http://index.hu/velemeny/2017/06/30...g_konzervativizmus_deportalas_zsidotorvenyek/
”
Ettől függetlenül leállította a deportálásokat amíg tudta, hogy miért miért nem az lényegtelen. A náci Németország és a Szovjetúnió közt ellenséges szomszédokkal körbevéve sok mozgástere nem lehetett egy emberöltővel korábban szétzabrált országnak.
Már transz nemű gyerekek is vannak, és ez tök normális? Holnap kitalálja a 2,5 fél éves lányom hogy neki kuki kell én meg viszem átoperáltatni mert ő most épp úgy gondolja? Vagy a szülők kislányt akartak aztán fiú lett vagy hogy van ez??? És évi 40-50 átoperálás van csak Magyarországon. Úgy látszik ez lesz az új divat, a b....dás már nem menő...
http://index.hu/nagykep/2017/09/03/a_alsos_kisfiu_mar_kislanykent_elhet/
http://index.hu/nagykep/2017/09/03/a_alsos_kisfiu_mar_kislanykent_elhet/
Lehet, hogy most hülyeséget írok, de az, hogy ő lánynak képzeli magát, az nem valami szellemi betegség? Értem én, hogy el kell fogadni az embereket olyannak, amilyenek, de ha így haladunk, akkor lassan a rákosokat és egyéb betegeet sem fogják meggyógyítani, mert el kell fogadni, hogy ők olyanok.
na hogy ne a másik topicot túrjuk szét, remélem itt elfér, ha nem lease tegyétek át a megfelelő helyre.
tehát a hozzászólás:
Tehát amíg el nem készül a vacsora:
.....
Nem alaptalan tehát a kérdés, hogy vajon ki vagy mi akadályozta meg, hogy az angolszászok őrizetében lévő, 77 éves, egykori államfőt a magyar hatóságok is kikérjék a szövetségesektől, és éppúgy felelősségre vonják, mint más politikai és katonai vezetőket, akiket súlyos közvetett és közvetlen felelősség terhelt a háború idején elkövetett bűnökért?
A talányt elsőként Nagy Ferenc egykori miniszterelnök emlékirata fejtette meg: 1948-ban papírra vetett, Küzdelem a vasfüggöny mögött című visszaemlékezésében részletesen ismerteti Sztálin álláspontját ebben a kérdésben. A miniszterelnök által vezetett kormányküldöttség 1946. április 9-én érkezett meg hivatalos látogatásra a Szovjetunióba.
Az esti vacsora után, feketézés közben Sztálin Horthyra terelte a szót: – Mi van Horthy kormányzóval? – Nem tudunk róla többet, mint amennyi hír beszivárog Magyarországra róla, feleltem. – Kérem, ne ítéljék el Horthyt, mondotta Sztálin, a társaság általános elképedése közben. Először is, Horthy öregember már, azután pedig nem szabad elfelejteni neki, hogy mégiscsak fegyverszüneti ajánlatot tett 1944 őszén…. A társaságban ülő néhány magyar kommunista elvörösödve hallgatta Sztálin nagylelkű kijelentését Horthyról.
A történteket több személyes visszaemlékezés is megerősíti. Így például Hajdú Endre, aki a negyvenes évek második felében négy évig az igazságügyi minisztérium sajtóosztályának vezetője volt, megírja: az oroszok nem engedték, hogy Horthy is rajta legyen az angolszász hatalmaktól kikért háborús főbűnösök listáján.
.......
Egyébként a grúz furta meg azt is, hogy a jugoszlávok kikérjék, és bíróság elé állítsák, attól tartott hogy ez a per Tito pozicióját erősítené.
...
magyar részről pedig:
...
A moszkvai kommunista emigránsok már a német megszállást követően háborús bűnösként számoltak Horthyval. Ezt az MKP hazakészülődő vezetői 1944. szeptember 28-án közzétett, Magyarország demokratikus újjáépítésének és felemelkedésének programja című kiáltványukba is belefoglalták. A program első pontja a „háborús bűnös”, illetve” „hazaáruló” Horthy hatalomból való azonnali eltávolítását és különbíróság elé állítását szorgalmazta. Ez a követelés a későbbiekben is többször megismétlődött.
]
A Debrecenben összeülő ideiglenes nemzeti kormány 1945. január 25-i ülésén például Teleki Pál fia, Teleki Géza kulturális miniszter vetette fel ismét a „Horthy-kérdést”, majd Horthy amerikai őrizetbe vételének hírére, 1945. május 4-én a kommunista befolyás alá tartozó Délmagyarország című napilap vezércikke követelte, hogy a nyugati szövetségesek azonnal adják ki „a legnagyobb háborús bűnöst” Magyarországnak.
A felszabadulást követő belpolitikai harcok közepette azonban az ideiglenes kormány miniszterelnöke, Dálnoki Miklós Béla, valamint a kisgazdapárt által delegált külügyminiszter, Gyöngyösi János igyekezett megvédeni a kormányzót a kommunista vádak ellen, s utóbbi, ennek érdekében, még diplomáciai akcióba is kezdett. Gyöngyösi 1945 júniusában az angolszász hatalmak budapesti képviselői előtt fejtette ki azt a „kompromisszumos” meglátását, hogy az élő Horthyt – politikai tényezőként – nem tudná többé elképzelni Magyarországon, de azt sem tartja célszerűnek, hogy az ex-kormányzót háborús bűnösként perbe fogják, halálra ítéljék, s így mártírt csináljanak belőle. „A legajánlatosabb dolog az lenne, ha soha nem térne vissza Magyarországra” – jelentette ki, s mivel mindezt a magyar kormány álláspontjaként közölte az angol és amerikai misszió tagjaival, ezzel közvetve tudomásukra hozta: Magyarország kormánya a jövőben nem kérné a szövetségesektől az egykori kormányzó kiadatását.
...
Portugáliai megélhetésükről nem a megmentett zsidóság képviselői, hanem az úgynevezett Horthy-alap gondoskodott, amelyet Apponyi Madeleine hozott létre, s befizetői között volt John F. Montgomery, volt amerikai nagykövet, Pátyi László, Horthy ügyvédje és Chorin Ferenc. Ami a Horthy antiszemitizmusával ellentétbe állított „hálás zsidóságot” illeti: ez a fogalom csupán a kenderesi újratemetés óta vált ismertté, amikor Horthy lelkes híve, Blumgrund János Bécsben élő egykori üldözött (jelenleg vitéz Almási Szabó János, a Horthy Miklós Társaság bécsi elnöke) ezzel a felirattal helyezett el koszorút a kormányzó sírján.
(....Az akkori baloldali és liberális ellenzéki pártok, elsősorban az SZDSZ már az újratemetés hírére beindított gúny- és gyűlöletáradatával éles kontrasztot képezett, s jelenlévők ámulatát váltotta ki egy korosodó, középmagas, átlagosan öltözött úr, aki az újratemetésen egy hatalmas koszorúval jelent meg, melynek szalagján Egy hálás magyar zsidó felirat volt olvasható. Amikor valamelyik TV-társaság forgatócsoportja hozzálépett, kiderült, hogy az úr: Blumgrund János, pozsonyi születésű, ma Bécsben élő magyar zsidó, aki szüleivel a Szlovákiában már 1940-ben jelentkező zsidóüldözések elől Horthy Magyarországára menekült. Itt biztonságban megélte a háború végét, majd édesapjával együtt a Rákosi rezsim Katonapolitikai Osztályának lett tartósan ottmarasztalt "vendége". Blumgrund János, amikor 1956-ban módja lett rá, elhagyta Magyarországot, Bécsbe költözött, majd megismerkedett az ugyancsak menekült s fiát egyedül nevelő asszonnyal, Almási Szabó Katalinnal, akivel azóta is boldog házasságban él. Évekkel később, lelki beállítottságának és katolikus feleségének köszönhetően áttért a katolikus hitre, s azon ritka és szerencsés emberek közé tartozik, akiknek keresztapja őszentsége II. János Pál pápa.:
....
Mindazok, akik ma fennen hangoztatják, Czettler Antalhoz hasonlóan, hogy Horthy tulajdonképpen nem is volt antiszemita, talán nem olvasták „Kedves Bóli!”-hoz, vagyis Teleki Pálhoz 1940. október 14-én írott levelét. Ebben a zsidókérdésről többek között a következőket írta: „…én egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal sohasem érintkeztem.26 Tűrhetetlennek tartottam, hogy itt Magyarországon minden-minden gyár, bank, vagyon, üzlet, színház, újság, kereskedelem stb. zsidókézben legyen, és hogy a magyar tükörképe – kivált külföldön – a zsidó. Azonban, minthogy a kormányzat egyik legfontosabb feladatának az életstandard emelését tartom, tehát gazdagodnunk kell, lehetetlen a zsidókat, kiknek minden a kezükben volt, egy-két év leforgása alatt kikapcsolni, és hozzá nem értő, leginkább értéktelen, nagyszájú elemekkel helyettesíteni, mert tönkre megyünk. Ehhez legalább egy emberöltő kell. Én hirdettem talán először hangosan az antiszemitizmust, azonban nem nézhetek nyugodtan embertelenségeket, szadista, oktalan megaláztatásokat, mikor még szükségünk van rájuk. Azonkívül messze veszélyesebbnek és értéktelenebbnek tartom hazámra nézve p[éldának]. o[káért]. a nyilasokat, mint a zsidót. Az utóbbi ide van érdekből is kötve, és adoptív hazájához hűségesebb, mint a nyilas, kik – mint a vasgárda – országunkat megzavart elméjükkel német kézre akarják játszani.”27 Horthy tehát 1940-ben is büszkén vállalja, hogy 1919–1920-ban a hazai és nemzetközi porondon az első politikus volt, aki antiszemita nézeteket és politikát képviselt. 1940-es „zsidóvédő” magatartásának kisebb részben humanitárius, döntően haszonelvű okai vannak: a németbérenc nyilasokkal szemben a hasznot hajtó zsidókat, amíg nem lehet kellő számban a helyükre „jó magyarokat”, hozzáértő, tisztességes embereket tenni, meg kell védeni az „oktalan” megaláztatásoktól.
http://beszelo.c3.hu/cikkek/horthy-miklos-1868–1957
Szóval az említett izraelita a Horthy képpel finoman szólva....
még pár:
http://index.hu/velemeny/2017/06/30...g_konzervativizmus_deportalas_zsidotorvenyek/
”
Most tényleg azzal érvelsz, hogy a magyar kommunisták vagy TITO!!! el akarták ítélni, ezért bűnös? Azok a kommunisták, akiknek a pártját betiltotta. Titoról és tetteiről inkább nem is írok semmit.
Attól még, hogy nem különösebben kedvelte a zsidókat, amennyit tudott, megmentett belőlük.
Jah, te meg oroszfób vagy, akkor téged is el kell ítélni?
Ha bármi lett volna a számláján, akkor az amerikaiak elítélték volna. Az izraeli titkosszolgálatok még a auschwitzi szakácsot is képesek levadászni, akkor Horthyt nem kapták volna el, ha bűnös lenne?
A világháborúba való belépést én is elítélem. 1941-ben nagy hiba volt belépni. Akkor valóban nem számoltak a részvételünkkel a németek sem. Viszont a németek 1942-ben mindenképp kikövetelték volna, hogy belépjünk, hisz akkorra már nagyon nagy szükség volt a keleti frontra minél több katonára. A 2 magyar hadsereget is azért kellett kiküldeni. Ha nem léptünk volna akkor be, 1942-ben szálltak volna meg bennünket. Nem tudom melyik lett volna jobb. Talán Észak-Erdély megmaradt volna (a többi területet mindenképp visszaveszik, hisz a szövetségesektől vettük el), viszont lehet, hogy kevesebb magyar élte volna túl a háborút (zsidó meg szinte egy sem), mint így.
Ne haragudj, de ez nagyon gyenge "érv" volt...
Ha jugoszláv kommunisták el akarták ítéltetni nem bűnös?
Akkor viszont ha más kommunisták NEM akarják elítéltetni -ld Sztálin akkor mégis bűnös????
Zavart érzek az Erőben...
a többi pedig a jobboldali legendárium ismételgetése.
Sajnos átfogó, komoly, az azóta hozzáférhető levéltári adatokat is feldolgozó Horthy életrajz még nem született, ezért a legendák köztünk élnek...
Ha jugoszláv kommunisták el akarták ítéltetni nem bűnös?
Akkor viszont ha más kommunisták NEM akarják elítéltetni -ld Sztálin akkor mégis bűnös????
Zavart érzek az Erőben...
a többi pedig a jobboldali legendárium ismételgetése.
Sajnos átfogó, komoly, az azóta hozzáférhető levéltári adatokat is feldolgozó Horthy életrajz még nem született, ezért a legendák köztünk élnek...
Sharid
Szép dolgokat írtál válaszul, de nagy többsége már ismert volt előttem eddig is. Viszont mennyiben cáfolja ez azt amit az öreg háborús túlélő zsidóról írtam, aki Jehova és még nem tudom kik után eléggé az élbolyba sorolta Horthyt a házioltáron?! Ez is csak azt bizonyítja, hogy se a történelem, se azok résztvevői nem Belzebub-feketék vagy szűzies Hófehérkék, hanem árnyalatokból állnak (az összetevők arányai persze nagyon eltérőek).
Szóval a te felfogásoddal nyugodtan megköpködheted Schindler sírját, aki ugye lőszergyártásra osztotta be az általa megmentett zsidókat. Mert mire is használták anno azt a lőszert?!!
Szép dolgokat írtál válaszul, de nagy többsége már ismert volt előttem eddig is. Viszont mennyiben cáfolja ez azt amit az öreg háborús túlélő zsidóról írtam, aki Jehova és még nem tudom kik után eléggé az élbolyba sorolta Horthyt a házioltáron?! Ez is csak azt bizonyítja, hogy se a történelem, se azok résztvevői nem Belzebub-feketék vagy szűzies Hófehérkék, hanem árnyalatokból állnak (az összetevők arányai persze nagyon eltérőek).
Szóval a te felfogásoddal nyugodtan megköpködheted Schindler sírját, aki ugye lőszergyártásra osztotta be az általa megmentett zsidókat. Mert mire is használták anno azt a lőszert?!!
Bocs, találtál egy félig szenilis rajongót, és ez neked bizonyíték?
(Adolf is jó ember lehetett mert tudott festeni, Sztálimn pedig egyszer megsimogatta egy kisfiú fejét, pedig le is lövethette volna.)
Ha azt hozom fel érvnek, Rákosi nem lehetett rossz ember, mert egy kitelepített német rajong érte, mennyire vennél komolyan?)
(Adolf is jó ember lehetett mert tudott festeni, Sztálimn pedig egyszer megsimogatta egy kisfiú fejét, pedig le is lövethette volna.)
Ha azt hozom fel érvnek, Rákosi nem lehetett rossz ember, mert egy kitelepített német rajong érte, mennyire vennél komolyan?)
Már ne haragudj, hogy belekotnyeleskedek a vitátokba, de Horthy Miklós miféle törvények szerint volt háborús bűnös? Aszerint a genfi konvenciók szerint, amit:
1. a szovjetek soha nem írtak alá, háborús bűnösük soha egy sem volt
ugye érzed.. hogy a gulágjaikon, mai divatos szóval élve kvóta volt, arról, hogy hány embernek kell meghalnia, amit a büszke nkvds (általában zsidó származású) tisztek sokszor túlteljesítettek. Arról amit a polgári lakossággal műveltek amint elvonult a front, arról annyit, hogy CSAK Magyarországon több mint 200 000 szifiliszes nő maradt utánuk.2. a többi szövetséges állam sem tartott be, lásd atombomba és a német-magyar városok terrorbombázása és ami ebből is kirívó Drezda, ahol több 10 000t bombát dobtak le egy katonailag védtelen és jelentéktelen városra nagyságrendileg 300 000 embert megölve így instant. A beszámolók szerint vadászgépekkel vadásztak a menekülő civilek kisebb nagyobb csoportjaira és képzeld el, itt sincs egyetlen háborús bűnös sem
A nemi erőszakot ők is nagyon szerették.
Na Jobbikosok!?
"nem mellesleg bárkivel összefogna a kormányváltás érdekében"
Vona nyilatkozta ma.
Éljen a Jobbik-MSZP-DK-Együtt-PM-LMP-Liberálisok-JESZ-Kétpéníszű Macskák-stb. koala! (Éljen Esztergom 2010! Ott ezt már meglépték.)
A zsidóság és a kommunizmus elválaszthatatlanok egymástól. Világszerte 100 000 000 millió áldozattal
Sajnálom,ha neked eddig még nem sikerült eljutni, miközben a "tényeket" silabizáltad. Naftaly Frenkel - a Gulág alapítója - gondolom ezt nem kell tovább magyarázni.
Ha esetleg mégis kéne:
Naftaly Aronovich Frenkel Russian: Нафталий Аронович Френкель; (1883 in Haifa – 1960 in Moscow) was a Jewish Russianbusinessman and member of the Soviet secret police. Frenkel is best known for his role in the organisation of work in the Gulag, starting from the forced labor camp of the Solovetsky Islands, which is recognised as one of the earliest sites of the Gulag
Másrészt a kérdésem még mindig adott amire nem válaszoltál, pedig mindösszesen csak egyetlen egy kérdésem volt, hogy mi alapján bűnös Horthy Miklós?
Szerintem a téma kezd lassanként Magyarországtól elkanyarodni, ráadásul a köztetek tátongó gondolati szakadékot úgysem lesztek képesek áthidanli mégoly tartalmas pábeszéddel sem.
A nyugati értékek szerint pedig jogállamban élünk, és az jogállamiságot tartjuk irányadó példának. Horthy Miklós tehát nem bűnös, hisz nem mondta ki egy bíróság sem, hogy az lenne. A nyugati, liberális demokratikus értékek szerint sem, és a keleti-kommunista szerint sem, hisz a kommunisták sem hurcolták bíróság elé, meg sem próbálták azt. Ezzel szerintem lezárható a téma.
Személy szerint, bár a múlt ismeretét, azon gondolkodást fontosnak tartom, de inkább a jövőbe kell tekinteni, mint mára megváltoztathatatlan, rég lezárt dolgokon rágódjunk. Azon törjük a fejünk, amit még meg tudunk most, vagy a jövőben változtatni (és az ne a történelem legyen kreatív tankönyvkiadással).
A nyugati értékek szerint pedig jogállamban élünk, és az jogállamiságot tartjuk irányadó példának. Horthy Miklós tehát nem bűnös, hisz nem mondta ki egy bíróság sem, hogy az lenne. A nyugati, liberális demokratikus értékek szerint sem, és a keleti-kommunista szerint sem, hisz a kommunisták sem hurcolták bíróság elé, meg sem próbálták azt. Ezzel szerintem lezárható a téma.
Személy szerint, bár a múlt ismeretét, azon gondolkodást fontosnak tartom, de inkább a jövőbe kell tekinteni, mint mára megváltoztathatatlan, rég lezárt dolgokon rágódjunk. Azon törjük a fejünk, amit még meg tudunk most, vagy a jövőben változtatni (és az ne a történelem legyen kreatív tankönyvkiadással).
R
rejsz felügyelő
Guest
- Status