Azt gondolom, hogy régen se a rettegés/megfélemlítés volt a legfontosabb eszköz, hanem a JELENLÉT. Az, hogy a jó tanár betöltötte a teret. Személyiségével és tudásával, jellemével kivívta a tiszteletet. És ebben benne volt a korszellemnek megfelelően az időnként leadott jól irányzott pofon is! Ma már ez nincs, sajnos a többi sincs! Így esnek szét osztályok, közösségek. A tanárképzés úgy szar, ahogy van. Nem hiszem, hogy egy középiskolai matektanárnak valaha is alkalma és feladat lesz hiányos differenciálegyenletekkel, vagy többdimenziós tenzorokkal foglalkoznia. Ellenben jól jönne neki egy kis segítség, hogy hogyan tudná látványosan kézzel foghatóan megtanítani a Pithagorasz tételt. Módszertant kellene nekik oktatni, nagyon-nagyon sokat. Benne azt, hogy hogyan tudja kor eszközeit a diák a maga javára a tudása gyarapítására fordítani. Nem csak idióta weboldalakat és videokat nézne.
Az iskolai terror kezelésére nagyon sok dolog kell, kell a tehetséges, felkészített pedagógus (lsd. fent)kell többek között idő, hogy felismerd, kitaláld a megoldását. Amikor Te jártál iskolába (nem tudom mikor lehetett, de valszeg 1995 előtt) akkor egy tanárnak 18 órát kellett megtartania a béréért. Ma 26-t. Ne csak azt nézd, hogy ez durván 50% óranövekmény, mert ugyanilyen mértékben nőtt a felkészülésre és mondjuk a dolgozatjavításrafordított idő. Tudom, látom a családon belül, hogy mi folyik manapság. (csak egy példa. A Te idődben az iskola rögzítette az adataidat: Születés, anya, apa, lakcím. Ma a szerencsétlen osztályfőnök ezeken kívül beírogatja az elektronikus naplóba az oktatási azonosítót, adószámot, Taj-számot, diákigazolvány számát, email címet, telefonszámot, apuka, anyuka telefonszámait, email címeit, lakcímeiket, a tanuló állampolgárságát, anyanyelvét, minden tanulóra a képzésre vonatkozó adatokat, finanszírozásmódját, az 50 órás közösségi szolgálatot könyvelgeti, levelezget a szülővel, gyermekvédelemmel, jegyzővel, ha hiányzik a gyerek és így tovább) Na ezt hívják úgy, hogy adminisztrációs teher...
Hát én úgy látom, hogy a magyar iskolarendszernek lőttek. Senki nem tudja, és főleg nem akarja gyökeresen átalakítani a tanárképzést, a tanári béreket (különben nem lesz okos tanár), a tanrendet, a tananyagot, az eszközöket, feltételeket. Toldozgatás, foldozgatás időnként történik, de fos az egész. Talán még az alsó tagozatig ér valamit a magyar iskola.