Két előnye van:
- A két forgórész találkozásánál ki lehet hagyni egy állólapátozást, mert az állólapátok áramlás lassító -> nyomásnövelő funkciója az ellentétesen forgó forgórész belépő fokozatának járólapátján valósul meg. Ha például a MiG-29-es hajtóműve, az RD-33-as ellenforgó lenne, akkor a két forgórész (kb 10000 és 15000 fordulat/perc) fordulatszáma között nem kb 5000/perc lenne a relatív különbség, hanem 25000/perc. Hol van ennek jelentősége? Nos ha a kisnyomású lapátok 10000-el forognak, akkor minden egyes állólapáthoz képest ekkora a járólapátok fordulatszáma és kerületi sebessége. A kisnyomású forgórész utolsó járólapátja után jön a nagynyomású forgórész állólapátja, ami mögött már annak járólapátja fut 15000 f/perccel. Namost, ha a két forgórész ellentétesen forog, akkor e két járólapát közötti állólapátot el is hagyhatjuk, mert a profiljaik szerint ezek a járólapátok egymáshoz képest úgy viselkednek, mintha egymás állólapátjai lennének. Csakhogy, az ellentétes forgás miatt a relatív sebesség sokkal nagyobb. Emiatt az elöl forgó lapátról kilépő levegő sebessége úgy nő tovább a hátul haladó, de ellentétes értelmű lapáton, hogy azon még a nyomása is nő. De csak itt. Utána persze minden marad a régiben, hiszen a nagynyomású forgórész járólapátjai az állólapátjaikhoz képest “csak” 15000-el forognak. De a két forgórész találkozásakor ez a relatív fordulatszám különbség 25000 lesz.
- A másik előny a jóval kisebb precesszió. Az egyik irányba forgó tömeg perdületét közel kioltja a másik irányba forgó tömeg perdülete.
Az ilyen hajtóművek nagyon kompaktok lehetnek.
A Tornado gépek RB199-ese például úgy ellenforgó, hogy három forgórésze van.
Az RB199-es tömege kevesebb, mint 1 tonna, bő egy méterrel rövidebb, 400mm-el kisebb átmérőjű és 300kg-al könnyebb, mint az egyáramú R-25-ös, amivel azonos a tolóereje utánégetővel. Anélkül már kisebb, hiszen nem 50kN-ra, csak 42-re képes. Ez a relatíve nagy, 1.2-es kétáramúság miatt van. Az RB199-eshez és az R-25-öshöz hasonlóan kb 70kg/sec levegőátfutású, az R-25-ösnél valamivel könnyebb és rövidebb RD-33-as, a 0.5-ös kétáramúsági fokával ugyanúgy 50kN-t tudott, mint az R-25-ös, de 83kN-ra volt képes utánégetővel. Ehhez viszont megfelelő sűrítési viszonyra, ahhoz pedig megfelelő, fokozatonkénti sűrítésre volt szükség. Ennek pompázshajlama nagyobb, így állítható terelőlapátokat is alkalmazni kellett. Az RB199-esen az ellenforgó és három forgórészes kialakítás miatt a fokozatonkénti ugrás lehetett kisebb, a két kontrarotáló találkozás miatt így is nagy lehetett az össz-sűrítési viszony. Így viszont teljesen el lehetett hagyni a bonyolult állítható terelőlapátozást is.
.Mindenesetre az biztos ,hogy az illetőnek így jobban tetszett videó és így töltötte fel.
