Régen posztoltam a Kínai harckocsikról, és gondolom, időszerű a megkezdett ismertető folytatása.
Ismertetőm a Kínai Népköztársaság harckocsizóival foglalkozik, mert ők próbálkoztak önálló iparral, nem elégedtek meg más modellek vételével, mint a Kínai Köztársaságban.
A Kínai harkocsizók gerincét 1956 / 59 óta szólóban a T-54-es és változatai / modernizációi adták, alternatíva nem akadt, mert a Szovjetunióval nyílt ellenségek lettek. Számos helyre exportálták, Pakisztán, Albánia, Tanzánia, Szudán, Észak-Korea, Kongó, Irak, Irán, és Zimbabwe. A rendszeresítőket nézve az Irak - Iráni háborúban láttak nagyméretű harcokat, mindkét fél oldalán. A helyzet akkor változott, amikor rendszeresítésre és bevetésre is került a T-72M Iraki oldalon, az uralta a szárazföldi hadszínteret, még a Chieftain ellen is, és a többi harckocsi, az M47 / M48 / M60-as Patton-ök, és a T-54/55/62-es klónok abszolút nem voltak ellenfelek.
A háború mellett a Szovjetunió Közép-Ázsiai / Szibériai / Belső-Ázsiai / Távol-Keleti katonai körzeteket is elkezdték felszerelni a T-64 / T-80 / T-72-esekkel:
És a T-62-esek is fejlesztett és erősített nyíllövedékeket kaptak.
Ezek miatt a Kínaiak lépéskényszerbe kerültek. A Kínai Népköztársaság az USA szemében potenciális ellenség volt, Nyugat-Európával semmilyen kapcsolata nem volt, kézenfekvő megoldás a Szovjet harckocsik lemásolása és hadrendbe állítása maradt.
A T-64-es és T-80-as 1992 előtt abszolút nem látott háborús övezetet, ellenben a T-72-es részt vett 1 - 2 háborúban, és a Varsói Szerződésen belül is akadtak különutas államok, adott volt, hogy valamelyik forrásból beszerezzenek 1 - 2 - 5 példányt, leteszteljék, szétszedjék a legkisebb csavarig, és 1 : 1 másolatot készítsenek, amit saját elképzelések szerint fejlesztenek tovább.
Az Irak - Iráni háborúban 1,038 T-72-est vetettek be, heves, nagy volumenű ütközetekben vettek részt, és a 6 év alatt mindössze 60 gép lett veszteséglistás, amibe egyformán beleszámít a megsemmisült / javítani nem érdems / és a zsákmányolt gépek is.
A Romániai viszonyokban Ceausescu elkezdte utánozni a Kim-dinasztiát és látványosan szembe menni azzal a "szövetségi rendszerrel", amelyikhez hivatalosan továbbra is tartozott, tüntetőleg barátkozott a Szovjetunió legnagyobb ellenségeivel is.
Elhatározta, hogy véget vet az országa eladósodottságának, és visszafizet mindent, ezt 10 év minden korábbinál nagyobb nyomor árán sikerült is, de aztán pont addigra meg is puccsolták és rögtönítélő bíróság elé került. A visszafizetésbe beletartozott 1 - 2 T-72-es és dokumentációjának eladása is.
A ZTZ 99-esre 1989-ben írták a programot, ötéves terv részeként, és 1999-ben, az Október 1-i parádén debütált. Az Amerikai megfigyelők, kiemelten James M. Warford (ő elemezhette ki a valódi Ex-Szovjet T-72B-t is) T-72-es klónt állapított meg benne ránézésre.
A ZTZ 99-es a nyilvánosságra került Kínai anyagok szerint is ténylegesen egy T-72-es klón, T-72M az alapja, amin az öntött serpenyő tornyot szögletes, hegesztett, és dobozra cserélték (az Orosz és Ukrán az öt / hatszög formájú hegesztetten), de a 125 milis löveget, a karusszelt, osztott lőszereket és a többi részegységet 1 : 1-ben megtartotta, engedély nélküli másolat. A harckocsi páncéltestét és páncélzatát külső függesztésű kompozit modulokkal ("Enigma-kit"), és arra még nehéz ERA kazettákkal erősítettek meg.
A ZTZ 99-esen annyi módosítást ejtettek a páncélzati csomagok, a lőszerek, és a műszerezettség update-je mellett, hogy a középett, a löveg alatt levő sofőr pozíciót eltolták bal irányba.
2018-ban bemutattak hozzá Hard-Kill APS-t, GL-5 jelzéssel.
