A Kínai harckocsizás története az 1920-as években kezdődik, a Polgárháború / Hadurak korszakából. Az ezernyi hadviselő fél (Nacionalisták - Kommunisták - Tartományurak / Hadurak - Császárság hívei) vegyesen használtak importált Renault FT-17 / Vickers / T-26-os és Panzer I-es harckocsikat. 1937 - 1945 között Japán megszállta Kína egy részét, Koreával együtt, Mandzsukuo néven bábállam lettek, de a Japánok is elhanyagolták a saját harckocsizásukat, alacsony intenzitású, primitív módszerekkel vívott gerillaháborút vívtak. A második világháború után folytatódott a polgárháború, 1949-ben, 30 évnyi különösen hosszú és kegyetlen harc után a Nacionalisták visszavonultak Tajvan szigetére, a Kommunistáké lett az egész kontinentális Kína, de Tajvanon nem tudtak partraszállni és két részre szakadt Kínaként léteznek mind a mai napig, a Kínai Népköztársaság és a Kínai Köztársaság.
A Kínai Köztársaság nem fejlesztett önálló harckocsit, mindig megelégedtek az Amerikai modellek vételével, a Sherman-ok, az M48 és M60-as Patton-ök, és most az M1A2 Abrams-ek. A Kínai Népköztársaság viszont törekedett saját harckocsiipar létrehozására.
Első harckocsijaik nekik a T-34-85-ösök és a JSz-2-esek voltak, a Koreai háborúban debütáltak, 1950 - 53-ban. A korszakban többé - kevésbé egyenrangú félként megkapták az akkor teljesen modernnek, elsőosztályúnak számító T-54/55-ösök gyártási jogát 1956-ban, és 1959-ben állították rendszerbe, WZ-120 / Type 59 típusjelzéssel.
A Szovjet és Kínai diplomácia a desztalinizáció, és Mao önállósodása és hatalomvágya miatt megromlottak, 1960-ban nyíltan szakítottak, onnantól megszűntek a gazdasági és katonai támogatások, proxy háborúk és néha nyílt határháborúk vették kezdetüket a kettő kommunista állam között, a saját szövetségi rendszereikkel / csatlósaikkal, magukra lettek utalva a Kínaiak fejlesztésben.
A Kínai társadalom zömében paraszti jellegű volt, erőszakos iparosítással próbálták őket felzárkóztatni. A Kínai ipar állapotának jelzője, hogy amíg a Szovjeteknél és társainál a T-55 ---> T-62 modernizáció átlagos, könnyen teljesíthető "kis lépés" volt, addig a Kínaiaknak határháborút kellett vívni egy olyan harckocsi zsákmányolásáért és tanulmányozásáért, a Damanszkij-szigeti konfliktust, önállóan nehézségeket okozott a modernizáció fejlesztése.
A Type 59 utáni Type 69 és Type 79-esek ugyanazok a harckocsik, hol a Szovjet 115 milis, hol a Nyugati 105 milis lövegek lettek integrálva, és a műszerezettség, mint a stabilizátor és az éjjellátó. És az ERA kazettázás is. A homogén acél páncélzat nem változott.
A Type 80 is ugyanez a harckocsi, újításként az öntött serpenyő tornyot lecserélték hegesztett szögletes toronyra, és a harcértékén jelentősen javító ERA-kazettázást kapott. Type 85 és 88 jelzésekkel hirdették exportra ill. állították rendszerbe.
Legutolsó fejlődésük, a Type 88C 125 milis löveget kapott, karusszeles autotöltővel, a személyzet 3 főre csökkent a megszokott 4-ről, és legfontosabbként külső függesztésű kompozit modulokat, mint a T-55-ös Enigma, hasonlattal élve. A Type 88C-t átnevezték Type 96-osra és állították rendszerbe 1997-ben. A Type 96-os alkotja a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg harckocsizóinak a gerincét, 2,500 körüli darabszámban, miközben a teljesen új és más dizájn, és fejlettebb Type 99-esből 1,200 körüli van, de kezdi kiváltani.
Az eddigieket végignézve a Type 96-os nem más, mint a T-54 / 55-es evolúciója.
24.hu
