Feltaláltam valamit. Nézegetem ezeket a Fenestron faroklégcsavarokat, főleg a vadiúj H145M és H160 kapcsán, mely utóbbinál megmelítik, hogy bizony a néha RAH-66 Comanche volt az ötletadó a 12 fokkal megdöntött Fenestron sík alkalmazásával. A Fenestronok előnye, hogy nagy sebességnél kevesebbet vesznek el a forgószárny teljesítményéből, de függeszkedésnél és kis sebességnél pont, hogy többet, mint a hagyományos faroklégcsavar. A döntött beépítéssel olyan függőleges erőkomponens keletkezik, ami emeli a farokrészt, ezzel kompenzálva annak alapvetően nehezebb kialakítását.
Az én ötletem viszont az, hogy kell egy olyan relatíve nagy átmérőjű, a forgószárnnyal ellentétesen forgó Fenestron, ami akár 90 fokig is elfordítható, teljes függőleges emelőerőt létrehozva. Viszont a forgó kerete két szabadságfokú lenne. Egyrészt a gép hossztengelye mentén elforoghatna a ventillátor vízszintesen lefelé, másrészt a gép haladási sebességének növekedésével ez a Fenestron visszaállna előbb függőlegesbe, majd a függőleges tengelye mentén 45 fokban elforogva részleges tolóerőt is adna.
Jó ötlet!
Amúgy meg
:
Áááá...nekem is szoktak lenni találmányaim..aztán mindig kiderül, hogy mások már rég feltalálták, csak valamiért nem véletlen, hogy mégsem terjedt el.
Az egyik ilyen khm...találmányomat a a Concorde és a Tu-144 egyik - aerodinamikai elrendezéséből fakadó - hátránya inspirálta.
A külön vízszintes vezérsík nélküli deltaszárnyas elrendezésa ugye hangsebesség alatti repülést (különösen a felszállás és a leszállás esete ugye) nagyobb állásszöggel tudja abszolválni, mint a hagyományos elrendezés. Mirage III kontra MiG-21
Ha jól rémlik, valami ismeretterjesztő füzetecskében azt olvastam, hogy a Concorde az üzemanyagának igen-igen jelentős részét használta el az utazómagasságra, sebességig jutásáig.
A Tu-144 esetébe már bele se merek gondolni...
De mivel még mindig szívügyem az, hogy hogyan lehetett volna a Tu-144-en segíteni (Egyik kollégám mondaná erre: Egyelek meg, milyen empatikus vagy
), ezért szoktam a problémán agyalgatni. (Átérzem, átégettem magamban kérem, mint Besenyő Pista bácsi az otthonszülés problémáját).
A megoldást a valamikor tervezett Tu-444 magassági kormányfelületének kialakítása inspirálta:
Én ezt a lapot a (Tu-144) szárnyvégtől előre-hátra mozgathatóvá tenném: Hangsebesség alatt attól hátra eltolva (így az sem lenne gond, hogy a belépő éle nyilazásmentes lenne).
A transzonikus határ átlépése előtt visszahúzva pedig - akár szorosan - illeszkedne a kilépőélhez.
Természetesen kéne(?) lehetne egy nem is túl trükkös mechanizmus, ami hangsebesség felett a magassági kormányfelület belépőélét "tekintené" elfordítási tengelypontnak, a hangsebesség alatt pedig kb. a középvonalát, mint a klasszikus szuperszonikus repülőgépeknél.
Hangsebesség felett megmaradna a "tiszta deltaszárny előnye, alatta pedig alacsonyabb állásszög, s annak minden pozitív hozadéka.
Szerintem ez kisebb hátránnyal járna (tömegközéppont vándorlás, felhajtóerő vándorlás), mint amennyi előnye lenne.
Az FBW korában meg ugye már gyerekjáték lenne ennek menedzselése.
Na, mi a véleményetek?
Ui:
Boki; szóljál már a TsAGI-nak, meg a Tupoljevnek, hogy az ötletért én nem kérnék sokat, csak lökjenek már egy (nekik) kis koncot, mert a közalkalmazotti minimálbér elég karcsú...