Feltaláltam valamit. Nézegetem ezeket a Fenestron faroklégcsavarokat, főleg a vadiúj H145M és H160 kapcsán, mely utóbbinál megmelítik, hogy bizony a néha RAH-66 Comanche volt az ötletadó a 12 fokkal megdöntött Fenestron sík alkalmazásával. A Fenestronok előnye, hogy nagy sebességnél kevesebbet vesznek el a forgószárny teljesítményéből, de függeszkedésnél és kis sebességnél pont, hogy többet, mint a hagyományos faroklégcsavar. A döntött beépítéssel olyan függőleges erőkomponens keletkezik, ami emeli a farokrészt, ezzel kompenzálva annak alapvetően nehezebb kialakítását.
Az én ötletem viszont az, hogy kell egy olyan relatíve nagy átmérőjű, a forgószárnnyal ellentétesen forgó Fenestron, ami akár 90 fokig is elfordítható, teljes függőleges emelőerőt létrehozva. Viszont a forgó kerete két szabadságfokú lenne. Egyrészt a gép hossztengelye mentén elforoghatna a ventillátor vízszintesen lefelé, másrészt a gép haladási sebességének növekedésével ez a Fenestron visszaállna előbb függőlegesbe, majd a függőleges tengelye mentén 45 fokban elforogva részleges tolóerőt is adna.
Az én ötletem viszont az, hogy kell egy olyan relatíve nagy átmérőjű, a forgószárnnyal ellentétesen forgó Fenestron, ami akár 90 fokig is elfordítható, teljes függőleges emelőerőt létrehozva. Viszont a forgó kerete két szabadságfokú lenne. Egyrészt a gép hossztengelye mentén elforoghatna a ventillátor vízszintesen lefelé, másrészt a gép haladási sebességének növekedésével ez a Fenestron visszaállna előbb függőlegesbe, majd a függőleges tengelye mentén 45 fokban elforogva részleges tolóerőt is adna.
:
), ezért szoktam a problémán agyalgatni. (Átérzem, átégettem magamban kérem, mint Besenyő Pista bácsi az otthonszülés problémáját).
