M
Kísérleti repülőgépek, prototípusok
- Téma indítója Phoenix
- Indítva
M
molnibalage
Guest
Svéd atomtengeralattjáró és nukleáris bombázórepülőgép
E posztban meg nem valósult tervekről lesz szó, de - ahogy az gyakran lenni szokott - ezek legalább olyan érdekesek, mint a hosszú történettel rendelkező haditechnikai fejlesztések, eszközök. Az különösen egyedivé teszi őket, hogy nem egy (modern) katonai nagyhatalom elgondolásairól lesz szó.Az…
A polgári repüléssel kapcsolatos dolgokat a Civil repüléssel kapcsolatos témák topikban találod. Ott volt róla szó még májusban.
Inkább csak ötletek.
- szinte az eredeti:
J/F-35(?)
...két hajtóművel:
...J-35: na erre kíváncsi lettem volna két hajtóművel!
...J35 Berkut!
.
- szinte az eredeti:
J/F-35(?)
...két hajtóművel:
...J-35: na erre kíváncsi lettem volna két hajtóművel!
...J35 Berkut!
.
Ezeket te rajzoltad át?Inkább csak ötletek.
- szinte az eredeti:
J/F-35(?)
...két hajtóművel:
...J-35: na erre kíváncsi lettem volna két hajtóművel!
...J35 Berkut!
.
Nem de "egyetértek velük"
forrás: http://beyondthesprues.com/Forum/index.php?topic=1342.0
Egy +"kacsa" és hajtómű modernizálással a konstrukció még ma is jó lenne.
...méltatlanul alul értékelt, korát megelőző konstrukció.
Nem de "egyetértek velük"
forrás: http://beyondthesprues.com/Forum/index.php?topic=1342.0
Egy +"kacsa" és hajtómű modernizálással a konstrukció még ma is jó lenne.
.......
...méltatlanul alul értékelt, korát megelőző konstrukció.
A link nálam nem nyit meg semmit.
Erről a legutolsó képről már volt szó a Saab 35 Draken topikban is.
Most nekem sem nyitja, tegnap rendben volt, onnan másoltam ki a képeket("Kép címének másolása").
Az egyik fórumtag rajzolta más konstrukciók jellegzetes stilusjegyeit, egyéni konstrukciós elemeit átemelve.
Ötletes.
Igen, a legutolsó kép az J35 lehetséges továbbfejlesztési javaslata volt: behúzható kacsa-szárnnyal, további kisebb módosításokkal 16.000 kg közeli lehetséges legnagyobb felszálló tömeggel. Figyelemre méltó adat. Ennek ellenére elvetették => J37 Viggen. Az sem rossz/csúnya, sőt!
Tu-95LAL atomreaktoros kísérleti gép. 1959-ben földi tesztüzemben beindították a reaktort.
Convair Model 49
Az US ARMY a Vietnami háborúban ugyan nagyon hasznosnak találta az UH-1 "Huey" helikoptereket (a többi forgószárnyas járművel egyetemben), ugyanakkor sokkolóan sérülékeny volt, és bár próbálták kapkodva felfegyverezni különböző módokon, de igazán ütőképes tűztámogató harcjárművé nem sikerült tenni később sem. 1963-ban még kezdeti stádiumban voltak a koncepciók és tendert írtak ki erre a célra 1964-ben, Advanced Aerial Fire Support System (AAFSS) néven.
A Convair válasza egy un. "csőszárnyas" VTOL megoldás, a Model 49 volt. Ez feltehetően a francia SNECMA és Nord Aviation által épített Coléoptére kísérleti gép ötletéből építkezett, amely 1958-ban repült először.
A géptest egy gyűrű alakú szárnyon belül két nagy méretű, három tollú, ellenforgó rotor, amelyet három tengelyteljesítményt szolgáltató gázturbina forgatott. A gyűrű közepén lévő "test" elején a két fős személyzet egymás mellett ült, egy 90°-ban lebillenthető fülkében. Fel- és leszálláskor illetve lebegéskor lebillentett módban használták, nagyobb sebességű repülésnél pedig hossztengely mentén haladva, felhajtott fülkével. A fegyverzet a "hason" elhelyezett három távirányítású toronyban elhelyezett csöves fegyverekkel kezdődött, ebből a középső egy 30mm-es gépágyú 1000db lőszerrel, mellett pedig két kisebb torony, amelyekbe 7.62mm-es géppuska (egyenként 12000 db lőszerrel) vagy 40mm-es automata gránátvető (500db lőszerrel) kerülhet. A két oldalsó gázturbina-házra elforgatható rögzítési pontok kerültek volna elhelyezésre, amelyre 106mm-es hátrasiklás nélküli lövegek (a képeken 3-3 látszik, de állítólag akár 18db is felszerelhető lett volna), irányítatlan rakétaindító konténerek vagy TOW illetve Shillelagh irányított rakéták tubusait lehetett volna felszerelni.
A védelemről acélpáncélzat gondoskodott volna, amely a közepes távolságról kilőtt 12,7mm-es géppuskalövedékek illetve akár a közelről kilőtt 7.62mm-es gépkarabélylőszernek is ellenállt volna. A csúcssebessége 400km/h körül alakulhatott, átrepülési távolság terén pedig akár 2400km-t is megtehetett, utóbbihoz négy külső póttartályt lehetett a csőszárny külső részén kialakított rögzítési pontokra felszerelni.
Ez a VTOL megközelítés egyébként nem volt idegen a Convair-től, hiszen ekkoriban már évtizedes tapasztalata volt a POGO helyből felszálló repülőgép-program kapcsán.
A koncepció szintig jutott elképzelés alul maradt az AH-56 Cheyenne programmal szemben, és hamar feledésbe merült...
Az US ARMY a Vietnami háborúban ugyan nagyon hasznosnak találta az UH-1 "Huey" helikoptereket (a többi forgószárnyas járművel egyetemben), ugyanakkor sokkolóan sérülékeny volt, és bár próbálták kapkodva felfegyverezni különböző módokon, de igazán ütőképes tűztámogató harcjárművé nem sikerült tenni később sem. 1963-ban még kezdeti stádiumban voltak a koncepciók és tendert írtak ki erre a célra 1964-ben, Advanced Aerial Fire Support System (AAFSS) néven.
A Convair válasza egy un. "csőszárnyas" VTOL megoldás, a Model 49 volt. Ez feltehetően a francia SNECMA és Nord Aviation által épített Coléoptére kísérleti gép ötletéből építkezett, amely 1958-ban repült először.
A géptest egy gyűrű alakú szárnyon belül két nagy méretű, három tollú, ellenforgó rotor, amelyet három tengelyteljesítményt szolgáltató gázturbina forgatott. A gyűrű közepén lévő "test" elején a két fős személyzet egymás mellett ült, egy 90°-ban lebillenthető fülkében. Fel- és leszálláskor illetve lebegéskor lebillentett módban használták, nagyobb sebességű repülésnél pedig hossztengely mentén haladva, felhajtott fülkével. A fegyverzet a "hason" elhelyezett három távirányítású toronyban elhelyezett csöves fegyverekkel kezdődött, ebből a középső egy 30mm-es gépágyú 1000db lőszerrel, mellett pedig két kisebb torony, amelyekbe 7.62mm-es géppuska (egyenként 12000 db lőszerrel) vagy 40mm-es automata gránátvető (500db lőszerrel) kerülhet. A két oldalsó gázturbina-házra elforgatható rögzítési pontok kerültek volna elhelyezésre, amelyre 106mm-es hátrasiklás nélküli lövegek (a képeken 3-3 látszik, de állítólag akár 18db is felszerelhető lett volna), irányítatlan rakétaindító konténerek vagy TOW illetve Shillelagh irányított rakéták tubusait lehetett volna felszerelni.
A védelemről acélpáncélzat gondoskodott volna, amely a közepes távolságról kilőtt 12,7mm-es géppuskalövedékek illetve akár a közelről kilőtt 7.62mm-es gépkarabélylőszernek is ellenállt volna. A csúcssebessége 400km/h körül alakulhatott, átrepülési távolság terén pedig akár 2400km-t is megtehetett, utóbbihoz négy külső póttartályt lehetett a csőszárny külső részén kialakított rögzítési pontokra felszerelni.
Ez a VTOL megközelítés egyébként nem volt idegen a Convair-től, hiszen ekkoriban már évtizedes tapasztalata volt a POGO helyből felszálló repülőgép-program kapcsán.
A koncepció szintig jutott elképzelés alul maradt az AH-56 Cheyenne programmal szemben, és hamar feledésbe merült...
The North American NA-335
The F-15 that never was: The North American NA-335
The USAF 1960s programme that led to the F-15 was won by McDonnell Douglas, but other fighter design houses had offered rival concepts. The most exciting of these unsuccessful designs was offered b…
hushkit.net
M