A mobilitás összehasonlítása eltérő tervezési filozófiákat is tükröz. Az orosz T-90M-et, amely körülbelül 48 tonnás, egy V-92S2F dízelmotor hajtja, amely 1130 lóerős, 23,5 LE/tonna teljesítmény-tömeg arányt biztosítva. Torziós rúddal ellátott felfüggesztéssel és súrlódó tengelykapcsolós kormányrendszerrel rendelkezik, amelyet a nehéz terepre és a harctéri tartósságra optimalizáltak. A T-90M végsebessége előre 60 km/h, hátramenetben pedig akár 15 km/h is lehet, ami kritikus fontosságú a tűz alatti áthelyezéshez. Működési hatótávolsága belső üzemanyaggal eléri az 550 km-t, ami külső üzemanyagtartályokkal bővíthető. Kompakt és fürge, könnyen szállítható vasúton vagy teherautón, és zord környezetben való gyors bevetésre tervezték.
A német Leopard 2A8 egy lényegesen nehezebb platform, több mint 67 tonnás. Hajtja az MTU MB 873 Ka-501 1500 lóerős dízelmotor, amelynek teljesítmény-tömeg aránya nagyjából 22,3 LE/tonna. Súlya ellenére a 2A8 modernizált hajtáslánccal, továbbfejlesztett felfüggesztéssel és kormányrendszerrel rendelkezik, amely lehetővé teszi a nagy sebességű manőverezhetőséget közúton és mérsékelt terepképességet. Végsebessége előre 70 km/h, míg hátramenetben 31 km/h-ra korlátozódik, a Renk HSWL 354 sebességváltó fejlesztéseinek köszönhetően. A harckocsi maximális hatótávolsága segédüzemanyag nélkül 450 km. Bár nagy teljesítményt nyújt előkészített környezetben, súlya és logisztikai helyigénye speciális szállítást igényel, és korlátozza a manőverezhetőséget puha vagy keskeny terepen.
Végső soron az orosz T-90M és a német Leopard 2A8 tankok alapvetően eltérő feltételezések köré épülnek. A T-90M a harctéri alkalmazkodóképességet, a nagy hatótávolságú rakéták elleni harcot és a reaktív védelem fejlesztését helyezi előtérbe harci nyomás alatt. A Leopard 2A8 megtestesíti a nyugati hangsúlyt a hálózatba kapcsolt pontosságra, a digitális tűzerőre és a passzív védelemre, de hiányoznak belőle a bevált megoldások a páncélozott hadviselést átalakító kis, olcsó drónok és kóborló lőszerek ellen. A jövőbeli európai konfliktusokban, ahol a városi terep, az elektronikus hadviselés és a pilóta nélküli légi rendszerek dominálnak, a túlélési esélyek a leggyorsabban alkalmazkodó tanknak kedvezhetnek, nem feltétlenül a legfejlettebb érzékelőkkel rendelkezőnek. A T-90M tűz alatt fejlődik. A Leopard 2A8-nak fel kell zárkóznia, mielőtt ugyanebben a próbán tesztelik.
A német Leopard 2A8 egy lényegesen nehezebb platform, több mint 67 tonnás. Hajtja az MTU MB 873 Ka-501 1500 lóerős dízelmotor, amelynek teljesítmény-tömeg aránya nagyjából 22,3 LE/tonna. Súlya ellenére a 2A8 modernizált hajtáslánccal, továbbfejlesztett felfüggesztéssel és kormányrendszerrel rendelkezik, amely lehetővé teszi a nagy sebességű manőverezhetőséget közúton és mérsékelt terepképességet. Végsebessége előre 70 km/h, míg hátramenetben 31 km/h-ra korlátozódik, a Renk HSWL 354 sebességváltó fejlesztéseinek köszönhetően. A harckocsi maximális hatótávolsága segédüzemanyag nélkül 450 km. Bár nagy teljesítményt nyújt előkészített környezetben, súlya és logisztikai helyigénye speciális szállítást igényel, és korlátozza a manőverezhetőséget puha vagy keskeny terepen.
Végső soron az orosz T-90M és a német Leopard 2A8 tankok alapvetően eltérő feltételezések köré épülnek. A T-90M a harctéri alkalmazkodóképességet, a nagy hatótávolságú rakéták elleni harcot és a reaktív védelem fejlesztését helyezi előtérbe harci nyomás alatt. A Leopard 2A8 megtestesíti a nyugati hangsúlyt a hálózatba kapcsolt pontosságra, a digitális tűzerőre és a passzív védelemre, de hiányoznak belőle a bevált megoldások a páncélozott hadviselést átalakító kis, olcsó drónok és kóborló lőszerek ellen. A jövőbeli európai konfliktusokban, ahol a városi terep, az elektronikus hadviselés és a pilóta nélküli légi rendszerek dominálnak, a túlélési esélyek a leggyorsabban alkalmazkodó tanknak kedvezhetnek, nem feltétlenül a legfejlettebb érzékelőkkel rendelkezőnek. A T-90M tűz alatt fejlődik. A Leopard 2A8-nak fel kell zárkóznia, mielőtt ugyanebben a próbán tesztelik.
