Már korábban én is kifejtettem az aggályaimat a teljesen automatizált töltőrendszerekkel kapcsolatban Ez a cikk alátámasztja, hogy egyelőre a tűzcsapások rugalmasságát biztosítani képes automatizált töltőrendszer kifejlesztése nem egyszerű -bár jó úton halad- és ezidáig nem megoldott. A problémát a különböző tűzfeladatok eltérő gyújtóbeállításai okozzák, melyeket automatikusan állítani elég körülményes lehet. Habár dolgoznak a megoldásán a töltőrendszer biztosan elég bonyolult és drága is lesz főleg, hogy a tűzcsapások kivitelezését ember nélkül, teljesen automatizálva szeretnék végrehajtani.
Ezért vannak kétségeim az Archer automatizált rendszerével kapcsolatban is. Bár nem ismerem, de azt feltételezem, hogy az automatizálás előnyeit csak azonos gyújtóállításokkal, vagy előre meghatározott gyújtókkal képes kihasználni, ami egy kicsit életszerűtlen. Manuálisan nem probléma és nem is vesz sok időt igénybe. Egyelőre ezért pártolom annyira a Caesar 155 mm féle megoldásokat, mert jó helyen húzta meg a vonalat az automatizáltság előnyei és hátrányai okozta dilemmában.
A lőtáv növelése egyelőre sokkal nagyobb előnyöket hoz, mint a töltőrendszerek fejlesztése.
A gyújtóbeállítás az mit takar?