Emlékeim szerint nem a létszámhiány, hanem az anyag-, jármű(ló)- és fegyverhiány miatt kezdtek el gyaloghadosztályokat szervezni mindössze 2 gyalogezredből. Hogy ezekből hogyan lettek dandárok, illetve hadtestek, azt logikusan nehéz átlátni.
1938 őszén pl. a hadtest szervezetre való áttérés azt jelentette, hogy az addigi vegyesdandárokat hadtestekre keresztelték át.
Az Ukrajnába 1941-ben kiküldött gyorshadtest, bár kb. 43.000 fős létszámmal bíró seregtest volt, hadosztály-szintű elemet nem tartalmazott, csak 1 lovas- és 2 gépkocsizó dandárt, illetve hadtestközvetlen zászlóaljakat. (Ezred seregtest csak a lovasdandárban volt.)
A Don-kanyarban álló 2. Magyar Hadsereg 3 hadtestből állt. A III. hadtest mindössze 2 könnyű hadosztályt jelentett, az arcvonal közepén álló IV: hadtest 4 könnyű hadosztályt fogott össze, a VII. hadtesthez pedig 3 könnyű hadosztály tartozott.
1943 őszén viszont átszervezték a hadosztályokat, innentől 3 gyalogezredből állítottak ki egy gyaloghadosztályt, kb. 17.000 katonát jelentett (szemben a korábbi, kb. 13.500 fős létszámmal).
Nem nehéz belátni, hogy a "2 alacsonyabb kiad 1 magasabbat" elvvel a legkönnyebb megúszni a hadseregszervezést. (2 ezred = 1 hadosztály (na jó, könnyű), 2 (k.) hadosztály = 1 hadtest, 2 hadtest = Hiszen ezt már hadseregnek is nevezhetjük!) Ettől a szovjet rendszer is életképesebbnek tűnik, bár úgy tudom, abban is voltak csalafintaságok, pl. náluk 31 harckocsi elég volt egy zászlóaljhoz, szemben a NATO-val, ahol 58(?) harckocsit szerveznek egy zászlóaljba - papíron azonos erőt képviselnek, a gyakorlatban közel kétszeres a túlerő.