A nyelvrokonaink valaha vérrokonaink is voltak, hiszen amikor még egy nyelvet beszéltünk és egymás mellett éltünk az Urál környékén akkor még genetikailag is közel álltak egymáshoz az őseink. Persze a genetikai rokonság hamar megváltozhat. Egy generáció után 50%, két generáció után 25% marad a génekből ha másféle népekkel keveredik az ember, ezer év alatt jó ha 0.1% marad a távolban maradt ősök génjeiből.
Bár még az a 0.1% is vérrokonságnak számít. Csekély mértékű, de vérrokonság. Az a néhány gén egyenes ágon szállt atyáról fiúra az őseink között. Persze a génjeink nagy része ma már közép-európai emberektől származik.