hova fogunk zárkózni? Először is, feljebb már szóba került, miért akarunk mi "felzárkózni"! Mert Rákosi Mátyás kommunista bábállam lezárkóztatott minket a Nyugatról, különösen életszínvonal és gazdasági fejlettség tekintetében. Ennek akkor ötvenhat lett a következménye, ami a munkásosztály lázadása a kommunista nyomor ellen tőmondattal leírható. Ez a lázadás pedig politikai kényszert teremtett, ami egy korábbi jelszavat (felzárkózás a Szovjetúnióhoz, akkor még erősen ideológiai értelemben) tisztán gazdasági fogalommá transzformált: visszazárkózás a Nyugathoz, de a vissza szó nélkül, mert az a kommunizmust minősítette volna. Hát így kezdtünk mi felzárkózni. Maga a fogalom a XXI. század körülményei között már értelmetlen, olyan régi eseményekről beszélünk, hogy a tartós lemaradás korai posztkommunista ideológiája is értelmét vesztette. Nem tartósan voltunk lemaradva, csak 1945-től, de ez a fogalmi konstrukció revízió nélkül létezik mai napig, különösen a fejben azóta is a nyolcvanas években élő magyarországi baloldalon.
Az igazi kérdés, hogy kell e felzárkóznunk valahova, mi a valós pozíciónk ebben a beteg Európában? Nos, ebben semmi szívderítő nem lesz:
már most túl fejlettek vagyunk ahhoz, ahova az évszázad végére a Nyugat juthat.