1. Informatikai forradalom. 50-es, 60-as években is csinálhattak volna egy 20/25 milliméteres gránátvetőféleséget, valamilyen nyílt itányzékkal, de teljesen értelmetlen lett volna. A 20 milliméteres csapódógyújtós gránát túlságosan gyenge lett volna egy ilyen fegyverhez, sokkal hatékonyabb volt a 40 milliméteres. Ahhoz, hogy egy ilyen gránát sikeres legyen elengedhetettlen egy tűzvezérlő rendszer és a légi robbantás. A 20 milliméteres gránát esetében nagyobb kaliberhosszt kapunk a csőnél és nagyobb kezdősebességet, mint a 40 milliméteres gránát. Ezáltal laposabb a röppálya és pontosabb a fegyverünk. Ha van tűzvezérlésünk akkor a gránátot jóval távolabb, sokkal közelebb tudjuk vinni a célpontunkhoz mint a 40 milliméterest, ami ha a levegőben robban mé hatékonyabb is lehet.
Ha ez összejön, két legyet is ütünk egy csapásra, egy fegyverrel válthatjuk a 35/40 milliméteres gránátvetőt és a raj mesterlövészpuskát (legyen ez a neve). De a lényeg, hogy az informatikai forradalom vívmányai nélkül használhatattlan lenne. Kell a digitális tűzvezérlés (egy ilyen fegyvernek fejlettebb a tűzvezérlése mint egy magyar T-72-nek) és a programozható gyójú gránát.
2. Repeszromboló, de a lényeg, hogy egy teljesen hüllye a kérdés, mivel függ, hogy milyen távolságra robban fel a célponttól. Egy 20 milliméteres, ami közel robban jóval hatékonyabb mint egy 155 milliméteres, ami a bolygó másik felén. Nem akartam 40 millimétereset példának hozni.
Amire rá akartam ezzel rávilágítani, hogy függ a távolságtól amekorára a célponttól robban. Egy 20 milliméteres gránátot viszonylag pontosan lehet egy ilyen fegyverrel 500 méterre lőni és a célponthoz közel robbanó gránát miatt sokkal hatékonyabb lesz bármilyen raj mesterlövészpuskánál, 40 milliméteres gránátot meg nem is lehet pontcélok ellen használni ekkora távolságnál.
Szóval ahogy látom, a jövőt a meglévő lőszerek fejlesztése jelenti, amit kiegészítenek majd az OICW fegyverek. Új kaliberek max terrórelhárítók meg spec alakulatok kapnak.