A hetvenes évek második felében, jelentős átrendeződések zajlottak észak-kelet Afrikában. Olyan korábban szovjet érdekszférába tartozó országok, mint Egyiptom, Szomália és Szudán szakítottak a korábbi szövetségesükkel. 1978-ban Anwar Sadat egyiptomi elnök Camp Davidban békeszerződést írt alá Izraellel. 1977-ben Szudánból kiutasították a szovjet tanácsadókat, illetve Szomáliát maga Moszkva dobta ekkoriban, hogy a fenti eseményekre reagálva, Etiópiát támogassa.
Ellentétben a Szovjetunióval, ahonnan az új szövetséges államok diktátorai bizton számíthattak egy-egy MiG-17-es, vagy MiG-21-es századra, miután címerükbe bekerült a vörös csillag, vagy a sarló és kalapács, az Amerikai Egyesült Államok sohasem kapkodott vadászrepülőgépek átadásával, új harmadikvilágbéli szövetségesei számára. Az akkoriban híres Bright Star gyakorlatokon, mindhárom ország (Egyiptom, Szudán, Szomália) haderejével együtt kooperált, de a korszerűbb fegyverzetek átadását az amerikai kormányzat sorra megakadályozta a hetvenes években. (Mindössze Egyiptomba érkezett 18 korai gyártmányú, nem felújított amerikai F-4E Phantom II-es 1979-ben)
Itt jött a képbe Kína, aki a helyi „Kulturális-forradalom” káoszából lassan kiemelkedve már 1976-ben vállalta Shenyjang F-6-os MiG-19-esek szállítását a térségbe. Így Kínának lehetősége volt közel 150 darab MiG-19-es vadászrepülőgépet átadni a kelet-afrikai országok számára 1978 és 1983 között, és ezzel valamekkora befolyását is kiterjeszteni a térségre. Az ekkor már véglegesen elavult kínai típus „ha nincs ló, jó a szamár is” elv alapján - no meg a helyi diktátorokat a kínai MiG képeségeinél, annak hangja jobban érdekelte – megfelelt, a szovjet eredetű MiG-21 és MiG-23MSz/BN típusok részleges vagy épp teljes kiváltására.
Fotó: Egyiptomi Shenyang F-6C - MiG-19-es az 1983-as Bright Star gyakorlaton, amin Szudáni és Szomáliai katonák is részt vettek. Itt az Egyiptomi Shenyang MiG-19-esek, együtt repültek az USAF B-52-esei és F-111-eseivel is!
A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján szállított kínai MiG-19-es csatalovak kelet-Afrikában (Egyiptom, Szudán, Szomália, valamint kapott még Zambia és Tanzánia is ekkor), jó beváltak. Szomália kivételével a többi országban még az ezredforduló után is üzemeltek.
Fotó: Egyiptomi kétüléses Shenyang MiG-19-esek, a belbesi kiképző egységnél 2003 körül. Ezeken a kínai repülőgépeken, az ezredforduló után, az L-29-es Delfinről, vagy L-59MS Albatros-ról érkező diákok kaptak harci kiképzést, mielőtt végleges típusukra kerültek volna.
Fotó: Szudáni Shenyang MiG-19-es az ezredforduló után.
Fotó: Tanzániai Shenyang MiG-19-es 2009-ben.
Szomália a szovjet eredetű MiG-21MF vadászt váltotta le a nyolcvanas évek elején, a kínai MiG-19-esekkel.
A szomáliai Shenyang MiG-19-esek ipari hátterét a nyolcvanas években, pakisztáni és kínai üzemek biztosították. A nyolcvanas évek második felének helyi gazdasági válságai, éhínségei ellenére, néhány szomáliai MiG-19-es Pakisztánban ipari szintű javítást kapott, innen a rikító terepszín!
Szomália mint ország a kilencvenes évek elejére szétesett, így egyedül a szomáliai MiG-19-eseket állították le idő előtt:
