Ezért érdekes a történelem tudomány. Sok szép elméletet lehet kidolgozni és megvitatni.
Hát, hogy szép-e az olyan elmélet, amely egyre durvább csúsztatásokra épül, erősen vitatható
A hadviselésnek meg szabályai vannak, azért az alapokkal még mi is tisztában lehettünk Mohácsnál, ellentétben a tanulmány szerzőivel
"A hogyan hamisítsunk forrást" verseny különdíját megérdemelné a Brodarics árkai rész:
"Az árokról/völgyről Brodarics ír is: 1.) balkéz felé van egy „völgy” (árok) a mély mocsárig, amely a Duna és a csatatér között van; 2.) a keresztény katonaság a harc közben az „árokba” (völgybe) visszahúzódva gyűjt erőt a további küzdelemhez."
Ehhez képest az 1. pont így szól nála: "balra, az említett hely és a Duna között volt egy mocsaras és iszapos víz, sűrű náddal benőve, " Se völgy, se árok nincs itt a szövegben...
A 2. pontnál valóban említ kétszer is, de völgyet... Tehát egy említésből gyártottak kettőt, amiből az egyik nem is létezik, csak hogy erősítsék az elméletüket.
Érdekes a szerzők trükközése is: először még - amint említettem a szövegben ott nem is szereplő - "völgy" szót rakják idézőjelbe, mintha közvetlen Brodaricstól idéznék, majd a 2-es pontnál már az "árok" szó van idézőjelben, mintha azt is B.-tól hoznák, holott egyetlen helyen sem szerepel nála a szó...
Brodarics a cikkben erősen fel van magasztalva mint szemtanú és hiteles forrás, de az nem zavarja őket, hogy egy szót sem szól sem a csatatér részletes leírásakor a teljes sereg előtti árokról, sem akkor mikor elvileg a nehézlovasság támadásakor ő is átkel rajta, biztos nem tűnt fel neki...