A sokasodó gondokat a következők okozták: a párhuzamosan indított fejlesztések és a korábbi termékek gyártásban tartása túl nagy terhet róttak a vállalatra. Ráadásul a Gvozgyika lövegcső-huzagoló gépeit a szovjet ipar csak 1982-ben tudott volna szállítani, tehát azt Nyugatról kellett beszerezni.
A Honvédelmi Bizottság végül hozzájárulását adta a programmódosításhoz, a beruházási keret megemeléséhez, és kezdeményezte a szállítási szerződések módosítását. A DIGÉP vesszőfutása azonban a meghozott intézkedések ellenére folytatódott. A módosított terv 1977. november 17-i elfogadásával egy időben HB-határozattal 150 katonát vezényeltek a DIGÉP-hez a munkaerőgondjainak enyhítésére. A lemaradás azonban mindezek ellenére fokozódott, és Diósgyőr csúszásaiból 1978 végére már nemzetközi bonyodalmak is születtek. A bolgár fél sürgős intézkedést kért.
A DIGÉP szorult helyzetéből egyre kevéssé tudott kijutni. A lövegrész gyártásával ugyanis hiába sikerült sok nehézség után 1979. első félévében eljutni a 6 db-os nullsorozatig és a sorozatgyártás beindításáig, az elfajuló árvita miatt a vállalat nem rendelkezett magánjogi szerződéssel. A Honvédelmi Bizottság tervutasításként előírta számára 45 db tarack előállítását, de nem volt, aki átvegye a készterméket, hiszen Bulgáriával csak az államközi egyezmény köttetett meg a kooperációról, a tényleges, árat is tartalmazó szállítási (magánjogi) szerződés nem. A bolgár fél - a Gvozgyika 335 000 rubeles végtermékára alapján - 65000 rubeltért kívánta átvenni a lövegrészt, a magyar fél viszont ragaszkodott az előzetesen bejelentett 82000 rubel/db exportárhoz. Az álláspontok megmerevedése miatt a vállalatnak tovább nőtt a forgóeszköz-szükséglete, és elérte a 118 millió Ft-ot, amelyet a Magyar Nemzeti Banktól várt. A vita miatt a vállalat visszafogta a lövegrész előgyártását, emiatt az 1980-ra tervezett 200 db lövegrész helyett 80 db leszállítását látta reálisnak Diósgyőr. A fejlesztés lezárásához pedig még 19,9 millió Ft-ra volt szüksége az áremelkedések miatt. A Honvédelmi Bizottság szeptember 20-i határozatában engedélyezte a pluszberuházást a Gvozgyika-programhoz, utasította az MNB elnökét, hogy rövid lejáratú hitelt folyósítson a DIGÉP-nek a termelés fenntartásához, és a vállalatra vonatkozó fejlesztési program benyújtását várta a KGM-től.
A cikk Germuska Pál: A magyar középgépipar című művéből adott ízelítőt, a szerző engedélyével
