Nem-Akusztikus felderítési módszerek

nem hűtik, hanem fűtik
(lásd a táblázatot)

 

Az egész számítás kicsit homályos nekem.

• Mindig a maximális teljesítménnyel számolsz, akkor is, amikor 3 csomóval megy a hajó?
• Aztán úgy veszed, hogy a felmelegített víz, eléri a felszínt, miközben hűl is? Ez miből következik...? Áramlástechnikusként ezen picit azért pislogok, mert attól, hogy a hőmérsékleti rétegződés ismert nem igazán értem, hogy mitől nem hűl le tovább a frankón keveredő folyadék. A folyadékok keveredése iszonyatosan gyorssá teszi a hőcserét. Próbáld ki, hogy a kávédba téve a tejet megkeverve másodpercek alatt beáll a keveredési véghőmérséklet. A hajóból hátrafelé kiáramló melegvíz és a hajócsavar meg tudja a dolgát, Azok után még felszínre is kéne emelkednie.
• A számítás többi része sem nagyon világos, hogy hogyan jön ki. Mert a hőcserélőkön nem a hajó átmérőjével arányos "kör" KM áramlik át.

Amennyire én tudom a hh alatt az álló tengókat periszkóp mélyésgében látta kb. az infra, ha éppen mázlijuk volt.

 

Jogos! Az előfeltételezések nem kerültek ismertetésre.

A fenti számítás a tengeralattjáró számára maximálisan előnytelen előfeltételek mellett történt...
- maximális reaktor hőteljesítmény
- minimális sebesség
- a felmelegített víztömeg 1:1-ben emelkedik, további hűlés-keveredés teljesen elhanyagolva
... és még így is csak tizedfokokról tudunk beszélni.


A számítás feltételezése szerint, a reaktor környékén, oldalt, a hőcserélőn kiáramló felmelegített víztömeg, a tengeralattjáró mögött keveredik annak sodor nyomában, ami hozzávetőlegesen megegyezik annak átmérőjével.
(erről a következő szovjet SOKS hozzászólásban lesz majd szó)

 

Rosszul fogalmaztam.A tengók a kiáramló melegebb szekunderkörös hűtővizet hűtik-e kiáramoltatás előtt mint ahogy a helik is hűtik a kiáramló égés gázokat.

 

Nem, két teljesen különálló dologról beszélsz.
Az egyiknél a cél az, hogy szétoszlassák a kiáramló forró gázokat, hogy a kiáramló hő nagyobb területen oszolhasson szét, hogy kevésbé ugorjon ki az infravörös érzékelők számára.
A másiknál nem tudod mivel hűteni a szekunder kört - csak a tengervíz jöhet szóba, ami ugyan az, ahova a szekunder amúgy is kiömlik. Nem tudod jobban szétoszlatni, és ugyanoda távozik mindkét hő. Tehát nincs értelme annak, amit felvezettél.

 

Zárt rendszerben hűteni nem tudunk semmit sem, csak fűteni, és a hőt átpumpálni egyik helyről a másikra.
Nem létezik olyan műszaki berendezés önmagában, ami mondjuk áram betáplálása után hideget állítana elő.
Olyan létezik ami áram betáplálása után fűt, és olyan is, ami a meleget átszállítja az egyik helyről a másikba.

 

Én azt hittem, hogy az egész számítás arra megy ki, hogy az egyben maradt örvényeken áthajózva másik tengóval mérik a vízhőmérsékletet. Mondjuk az, hogy a szétterülő áramképbe bele is hajózol esélye kb. minimális.

Én fizikailag reménytelennek érzem a hulladékhő alapú érzékelést. Lassú sebességnél a teljesítmény nagyon kicsi. Nagyobb sebességnél a teljesítmény igény négyzetes/köbös szerűen nő a hullámellenállástól is függően, addig a hőcserélő hatékonysága már érdekesebb kérdés, mert a hőcserélő hasonlósági számai tízszeres áramlási sebességnél - a tengó sebességével lineárisan nő az anyagáram, míg az elvonandó hő nem - azért már iszonyatosan eltérnek és attól erősen függ adott tömegáramok esetén a dT.

Még, ha 10-15 fokot is emelne a tengó körüli hőmérsékletnél, akkor sem igazán tudom elképzelni azt, hogy a felszínen abból bármi látszódna. A víz "sajnos" - iparban ennek csak örülünk - nagyon jó hővezető és nagy fajhője. A tenger meg hatalmas, elveszik benne az a hőmennyiség úgy, hogy a hajócsavar még kellemesen meg is pörgeti a vizet.

Gondolj bele, hogy Paksnál a kondenzátorok cirka 3 GW-ot* tesznek bele a folyóba és a hőmérséklet emelkedése átlagos vízhozamnál a keveredés után mennyire kicsi.

*Erőműveknél ahol a hatásfok 30% tája a kondenzátor hőteljesítménye kb. 130-150%-a a villamos teljesítménynek átlagos tavaszi munkanapon.


A radioaktivitás méréséről lesz szó? Az orosz tengók, mintha ezzel próbálkoztak volna.

Konkrétan értelmezhetetlen. Mi a fenénvel akar hűteni bármit, amikor az egyetlen hűtőközeg a tengervíz? Tehát a rektorból már kivezetett hőt a tengervíz előtt mivel hűtene...?

 

Úgy látom nem vagyok érthető.

Amikor a szekunder körbe beáramlik a víz teszem azt 10 fokos.Miután megtörtént a hőcsere(lehűtötte amit le kellett hűtenie) akkor felmelegszik teszem azt 20 fokra.Az a kérdésem,hogy így 20 fokosan távozik a tengeralattjáróból vagy előtte hűtik valamilyen módszerrel?

 

Mi a túróval lehetne hűteni...? Skiccen.



A gépegységektől fogod és elvezeted a hulladék hőt a szekunder körbe, ahol a hidegebb tengervíz melegebb lesz. Hogyan én mivel hűtenél? Legfőképpen minek...?

 

A szekunder kör kivezetése előtt lehetne hűteni a kiáramló vizet úgy hogy külső tengervizet kevernek hozzá még a hajótesten belül azért,hogy ne olyan meleg víz kerüljön azonnal a tengerbe.
De így,hogy molni magyarázata kb tök értelmetlenné teszi ezt a felderítési módot még a legoptimálisabb(a kereső szemszögéből)esetben is maga a felvetés is felesleges(csak amikor felvetettem még nem írta le molni azt amit).

 

Termoelektromos módszerrel (hő -》elektromosság) talán még tudnák csökkenteni a tengóból kilépő víz hőmérsékletét, de félek nem érné meg.
A hőmérséklet különbségbtúl kicsi, a termoelektromos rendszerek hatékonysága is túl kicsi...ergó valami nagyon nagy berendezés kéne hogy érdemi hatást érjenek el.

 

Arra gondolsz, hogy a kondenzátor utáni vezetékszakaszba közvetlenül fecskendezel be tengervizet? Felesleges.Kint úgyis keveredik...

 

No +1x ugyanaz a butaság, mint amit dudi kérdezett.
A termoelektromos módszerrel egyáltalán nem tudsz hőt elektromossággá alakítani.
A Peltier elem csak annyit tud, hogy egyik oldaláról a másikra szállítja a meleget.
Egy zárt tengeralattjárón pedig nincs hová szállítani, csak a tenger körülötte.

Nem létezik olyan műszaki berendezés, ami mondjuk áram betáplálása után hideget állítana elő.
Olyan létezik ami áram betáplálása után fűt, és olyan is, ami a meleget átszállítja az egyik helyről a másikba. (Peltier elem a második)

 

Igen erre gondoltam.

 

Bocsi, de akkor a termoelektromos generátorok mit csinálnak? Pl. az RTG-k az űrszondákon?
Vàn egy hideg oldalad (jelen estben a tengervíz) egy meleg oldalad (reaktor hűtővíz) és a a kettő közé beraksz valami termoelemet akkor nem a hőenergia egy részéből lesz közvetlenül villamos energia? (perrsze iszonyúan rossz hatásfokkal).

 

СОКС* (Система Обнаружения Кильватерного Следа – sodornyom érzékelő rendszer)

*Mivel jelenleg is minősített, és export korlátozott komplexumról lesz szó, így a továbbiakat kéretik némi egészséges kétkedéssel olvasni.

Következzék akkor a SzOKSz komplexum három generációja.


Szovjetek a tengeralattjáró sodornyomának észlelésére az 1970-es években dolgozták ki a СОКС „Снегирь” kísérleti komplexumot, ami nevét a Pirók madárkáról kapta. (a csőre hasonlít a középső detektorra)


SzOKSz komplexum három féle detektora

A komplexum három detektorból állt;
- nagy-pontosságú vízhőmérő
- turbulencia (hullám nyomás) érzékelő
- ultra érzékeny sugárdetektor (gamma spektrométer)

A detektorok egymástól függetlenül folyamatosan működtek, mindegyik kijelezte a mérésének eredményét.
A mérési eredmények változása jelezte, ha a vadász a cél sodornyomában került.
Mivel a SzOKSz sem irány, sem távolsági adatot nem szolgáltatott a célról, így a vadásznak kellett manőverezéssel meghatározni a sodornyom irányát. (cikk-cakkban feltérképezve a sodornyom határát)

Az észlelési távolság helyett, itt észlelési időről érdemes beszélni.
Egy cél elhaladása után, annak típusától és sebességétől függően; 30 perctől, több óráig terjedt az az időtartam, amíg a SzOKSz eredményesen észlelhette annak sodornyomát.

Az akkor már elavulófélben lévő Pr.627A (November) osztály több egységére (K-14, K-42, K-115) szerelték fel a СОКС „Снегирь” kísérleti komplexumot.
Feladatuk a saját egységek követésével igazolni a СОКС „Снегирь” kísérleti komplexum gyakorlati alkalmazásának lehetőségét.


Pr.627A (November) - K-42

Miután a Pr.627A (November) egységek többször is sikeresen követtek saját egységeket a СОКС „Снегирь” alkalmazásával, a 80’as évek elején döntés született arról, hogy két modernebb Пр.671 (Victor-I) vadászra utólag beépítik, immáron az ellenséges célok elleni alkalmazásáról gyűjthessenek tapasztalatokat.

СОКС МНК-100 „Колос” (fül)

Két Пр.671 (Victor-I) egységre (K-147, K-438) utólag került beépítésre a СОКС МНК-100 „Колос” komplexum.


A kísérleti СОКС „Снегирь” tapasztalatai alapján, a СОКС МНК-100 „Колос” esetén immáron több detektor került beépítésre, mivel néha nem lehetett eldönteni, hogy célt észlel-e a SzOKSz, vagy csak elromlott az adott detektor.


Пр.671 (Victor-I) K-147



Пр.671 (Victor-I) K-147

Az első siker 1985 nyarán, az Операция “Апорт” alatt érkezett, amikor a K-147 öt napon át képes volt a Benjamin Franklin osztályú SSBN-641 USS Simon Bolivar rakétahordozót követni.

A siker után döntés született, miszerint az összes újonnan épített vadásztengeralattjáró megkapja a SzOKSz komplexum következő generációját...

 

A sodornyom erősségéből(vagy abból,hogy milyen széless)nem lehetett következtetni a távolságra

 

СОКС МНК-200 „Тукан” (tukánmadár)

1987 és 1992 között a Пр. 671РТМК (Victor-III) sorozat utolsó 5 egysége (К-292, К-388, К-138, К-414, К-448) készült a torony tetején SzOKSz tukán detektorral.


Пр. 671РТМК (Victor-III) - K-138 „Обнинск”


Пр. 671РТМК (Victor-III) - K-414 „Даниил Московский”

A Пр. 671РТМК (Victor-III) utódja, a Пр. 971 (Akula) sorozat első két egységén lemaradt, de utána az 1988-tól átadott mind a 12 példányra (К-154, К-157, К-317, К-328, К-335, К-461, К-480, К-295, К-322, К-331, К-391, К-419) már felkerült a СОКС МНК-200 „Тукан”.
Az Indiának átadott К-152 „Chakra” nem kapta meg az érzékeny technológiának számító, ezáltal export korlátozott SzOKSz komplexumot.


Пр. 971 (Akula) – K-335 "Гепард"

Miközben az acélból épített és ezáltal olcsóbb Пр. 971 (Akula) nagy számban készült, addig a drága titán Пр.945А (Sierra-II) típusból mindössze két példány (K-239, K-276) került rendszeresítésre 1990 illetve 1993-ban.


Пр.945А (Sierra-II) SzOKSz jellegzetessége, hogy a hármas érzékelő tartója vízszintesen, a torony oldalára került felszerelésre.


Mindkét Пр.945А (Sierra-II) egység a kikötőben

A 2000-es évek elején, nagyjavítása alatt a még üzemben tartott egyetlen Пр.945 (Sierra-I) egység, a K-276 "Кострома" is megkapta a SzOKSz komplexumot, amit egészen egyedi módon építenek be.


Пр.945 (Sierra-I) - K-276 "Кострома"

Miközben az 1987 és 1995 között rendszeresített vadász tengeralattjárók összes egysége megkapta a СОКС МНК-200 „Тукан” komplexumot, addig a hidegháború utáni első új vadásztípus, a 2013-ban rendszerbe állított Пр.885 (Granay) osztály K-560 „Северодвинск”, és a Пр.8851 К-561 „Казань” egységén nem láttam már SzOKSz nyomát.


Пр.885 (Granay) - K-560 „Северодвинск”

 

Azt hittem, hogy a "tűpárna" SzOKSz valójában azért jött létre, hogy a sodor / sugárzás / hő forrásának irányát nagyjából meghatározhassák. Ezek szerint valójában ilyesmire egyik SzOKSz változat sem alkalmas?