Végig követtem az itteni eszmefuttatást, de nem volt merszem közbe avatkozni
.
Amit
@Yoda közölt -ukrán tapasztalatok-, sajnos arra számítottam. Szerintem a beszélgetés ott ment félre, hogy kiragadtatok egy olyan részt, mint a csőkopás és azon a szálon futtattátok le az eszmecserét. Nem ez volt a lényeg, mert ezzel mindenki számolt, Itt most lényegtelen, hogy az egyik esetleg párszáz lövéssel többet bír, mert ilyen intenzív harcok mellett néhány napos különbséget jelent a karbantartásban. Egy megkopott csővel is ki lehet lőni a gránátot, de az nagyon pontatlan lesz.
Már évekkel ezelőtt több topikban említettem, hogy az egyik "félelmem" az új, modern tüzérségi eszközökkel kapcsolatban, a gyakoribb meghibásodások elhárításának lehetőségei harctéri körülmények között. A modern, bonyolult tűzvezető rendszerek meghibásodása, hibaüzenetek kezelése lassíthatja, esetleg blokkolhatja a tűzfeladat végrehajtását. Napi szinten találkozok ilyen problémával a munkahelyemen alkalmazott program esetében, pedig az ennél egyszerűbb. Ott max. kifutok a munkaidőmből de nem lőnek szét senkit a hiba miatt. Nem gondolom, hogy a tüzér katonáknak képzett IT szakembernek kell lennie. Ennyit sosem fog fizetni egy hadsereg sem.
A Pzh esetében is érdemen figyelembe venni, hogy mit kér a gyártó ahhoz, hogy garanciát vállaljon a működésre. Pl. tárolási feltételek, szervízperiódusok szigorú betartása stb..., olyan tényezők, amiket egy háború esetén biztosan nem lehet garantálni. Még a német hadseregben sem (látjuk is milyen faszán állnak a hadrafoghatósággal). Ha csak egy olajcsere nem történik meg, már repkednek a milliók. Egy éles bevetés több, mint a marketing által generált adatok hasonlítgatása.
Nem vitás, hogy ha működik egy Pzh, az sokkal jobb, mint pl. az MSTA-S, de kérdés, hogy nekünk mennyi fog egyszerre működni a 24-ből? Működik-e minden funkció, ami szavatolja a gyors tűzfeladat végrehajtást?! Elég lenne-e mondjuk csak 14 db egy adott tűzfeladathoz? Sok ilyen kérdés merült fel bennem is az ilyen csúcsmodern eszközökkel kapcsolatban és úgy tűnik, nem hiába. Annyi előnye még van, hogy sok feladatot manuálisan is el lehet végezni. Azért ne az ukránokat tegyék felelőssé az előjött hibák, esetleg nem tetsző tapasztalatok miatt, mert állítom, hogy most ők a legképzettebb, legtapasztaltabb tüzérek a világon (és az oroszok).
Az emlegetett kompromisszum szerintem nem a keleti és nyugati technika együttes alkalmazása, hanem a
modern mellett kevéssé modern, de nagyobb számú technika alkalmazása. Itthon szívesebben látnék a D-20 helyett FH-70-et, vagy a legmerészebb álmaimban M777-et, mert azokat a renszereket az azonos NATO szabványra gyártották.
Az új HX alapú önjáróval való kacérkodást sem tartom szerencsésnek. Még egy olyan egyszerű műveletet is automatizálnak, mint a töltés. Azon kívül, hogy nem lesz sokkal gyorsabb a löveg, legalább sokkal bonyolultabb, drágább és még nehezebb karban tartani. Nem beszélve, hogy a szervízháttér is leterheltebbé válik. Talán, ha kiforrt a rendszer, az L/60-as csővel megfontolandó. Addig a Caesart és hasonló társait preferálom, mert kiváló a kompromisszum az automatizáltságban és a megbízható működtetésben.
További észrevételem, hogy a precíziós lövedékek a magas áruk miatt mindig csak korlátozottan lesznek alkalmazva, így továbbra is az olcsó "buta" lőszerek fogják uralni a csatatereket. Számomra ezért nem szimpatikus a HIMARS rendszer sem. Túl specializált. Szerintem nem lehet lemondani az olcsó 122 mm-es rakétákrlól, harcászati szintem döntő lehet a létük.
