Lehet röhögni, de az egyik hősderék zokniban van
Hamarosan jön az új közbeszerzési kiírás! Strandpapucs....
Fejlesztési lehetőség
www.edrmagazine.eu
KNDS Deutschland, hová megy a PzH 2000?
Az 1990-es évek végén, amikor először bevezették a német hadsereg tüzérségi zászlóaljaiban, a Panzerhaubitze 2000, röviden PzH 2000, kétségtelenül a legmodernebb közvetett tüzérségi csőrendszer volt, amely a nyugati országokban szolgálatban volt, és még mindig a világ egyik legjobban teljesítő rendszere. Huszonnyolc évvel később sok ország tervezi a félidős frissítési (MLU) programok elindítását, miközben új önjáró tarackokat gyártanak a Bundeswehr és Ukrajna számára.
Valójában az évek során a PzH 2000 számos fejlesztésen esett át, amelyek közül a legutóbbi beszerzések némileg eltértek a német hadseregnek, a kezdeti megrendelőnek leszállított legelső tarackokhoz képest. Az első prototípust, amelyet 1998-ban gördítettek be, a kasseli OEM Wegmann GmbH & Co. KG gyárában gyártották (ez 1999-ben egyesült a Krauss-Maffei Wehrtechnikkel, és így KMW GmbH & Co.KG lett belőle, ma KNDS Deutschland GmbH & Co. KG), és amelyet ma PzH 2000 A0-nak hívnak. Ezt a konfigurációt soha nem adták el vagy szállították ki egyetlen vevőnek sem, és fejlesztés alatt állt.
Az alap PzH 2000 tehát az A1, amelyet nagy számban szállítottak a Bundeswehrnek. Az A0-hoz képest az A1 továbbfejlesztett navigációs rendszerrel rendelkezett és pontosabb volt, ennek a fejlesztésnek a nagy része az optimalizált pneumatikus csőfektető rendszernek volt köszönhető, az EDR On-Line értesülései szerint. További lépést tettek, amikor a gyártást az A2 konfigurációra állították át, amely néhány fejlesztést is tartalmazott, például egy új hűtőrendszert a töltetek számára, és amelyet például Hollandiába szállítottak.
A ma szolgálatban lévő PzH 2000-esek többsége A1-es vagy A2-es; ennek oka az is, hogy az A3-as konfiguráció papíron, vagyis inkább számítógép képernyőjén maradt. A fő fejlesztés az aknák elleni fokozott védelem volt; ezt javasolták Németországnak, de költségvetési okok, valamint az a tény, hogy a tüzérség több mint egy évtizeden át számos nyugati fegyveres erő új, nem háborús küldetésének áldozata volt, megakadályozta a Bundeswehrt abban, hogy átvegye.
Az A4-gyel elérkeztünk a jelenlegi szabványhoz, a Németországba és Ukrajnába szánt új tarackok már ebben a gyártási konfigurációban vannak. Megjegyzendő, hogy az A3 fejlesztése nem része az A4 konfigurációnak, amely főként az elektronikára összpontosít.
A fejlesztések nagy része nemcsak a technológiai fejlődésnek köszönhető, amely sok esetben a hadseregek digitalizációs programjaihoz kapcsolódik, hanem az afganisztáni műveletekből levont tanulságoknak is, ahol Németország és Hollandia is vetett be néhány PzH 2000-es járművet, valamint főként az ukrajnai műveletekből. Az ukrán hadsereg 2022 júniusában kapta meg az első 12 ilyen típusú tarackot, hetet Németországtól és ötöt Hollandiától, számuk folyamatosan növekszik, némelyiket jelenleg is gyártják. Ez az utolsó konfliktus a kezdetektől fogva megmutatta, hogy egy peer-to-peer konfliktusban a tüzérség korántsem irreleváns, ami nemcsak arra késztetett sok országot, hogy fontolóra vegye tüzérségi rendszereinek – köztük a PzH 2000-esnek – a korszerűsítését, hanem a cső- és rakétaalapú közvetett tűztámogató rendszerek számának növelését is.
A KNDS Deutschland a PzH 2000 gyártásának főszereplője, a Rheinmetall pedig az alvázat, a löveget és a lőszert szállítja. Jelenleg a PzH 2000 A4-eseket Németország [1] és Ukrajna számára gyártják. Az első németországi szállítások várhatóan 2025 végén történnek, a gyártás pedig 2027 elejéig tart, a szerződéseket már aláírták.
A PzH 2000 A4 fejlesztése az A2-höz képest főként az elektronika területén történt. Az egyik fő előrelépés egy új tűzvezető számítógép, a Centurion (a KNDS Deutschland Mission Electronics-tól) bevezetése, amely felváltja a régebbi verziókban használt, akkori EADS (ma Hensoldt) által biztosított MICMOS-t. A MICMOS az 1980/90-es évek technológiáján alapult, a Centurion sokkal nagyobb számítási teljesítménnyel rendelkezett. Az SP tarack elektronikai architektúráját fejlesztették, az A4 azonban analóg/digitális fegyverrendszer maradt. További előrelépés a Vulcano programozási rendszer integrálása a tarackba; Németország Vulcano 155 mm-es lőszert vásárolt, a Leonardo által fejlesztett nagy hatótávolságú/irányított lőszert, a Diehl Defence pedig a SAL változat félaktív lézerkeresőjét biztosította. Az energiatermelést is figyelembe vették, mivel manapság a platformokon egyre több alrendszer van telepítve, némelyikük meglehetősen energiaigényes.
Miközben az A4 gyártása folyamatban van, az EDR On-Line úgy tudja, hogy szeptember végén a végleges konfiguráció már nagyon közel volt a befagyasztáshoz, a KNDS Deutschland az A5 szabványon dolgozik, amely a német hadsereg MLU szabványa lesz, és kevesebb mint három éven belül valósággá válik.
Az EDR On-Line úgy értesült, hogy a PzH 2000 A5 frissítésének alapvető képességei minden ügyfél számára közösek lesznek, valamint néhány opcionális elem, amelyeket minden nemzet eldönthet, hogy bevezet-e vagy sem.
A program központi célja az önjáró tarack teljes digitális rendszerré alakítása, félig nyitott elektronikus architektúrával. Megtartja az A4-ből származó új Centurion tűzvezető számítógépet, azonban ezt egy új, teljesen digitális elektronikus architektúrába illesztik, amely lehetővé teszi az új alrendszerek sokkal könnyebb integrációját, amennyiben erre szükség van, valamint sokkal nagyobb rugalmasságot biztosít, ha egyes külföldi ügyfelek eltérő alrendszerekkel telepítik az A5-öt a szabványosított elektronikus interfészeknek köszönhetően. Új érzékelőket vezetnek be, fejlesztik a lőszerautomatikát és a fegyverelhelyező rendszert, valamint egy két csúszógyűrűs megoldást alkalmaznak a toronyhoz az új lőszerkezelő rendszerrel való megbirkózás érdekében, miközben az A4-en alkalmazott gyújtózsinór programozó állomás megmarad.
Az opcionális fejlesztések között található egy új, közvetett vezetői látórendszer, új nagyfelbontású optronika, egy hordozható gyújtózsinór-programozó állomás és a háromfős legénység koncepciója, ami a harckocsizó közösségben is jelentős vitákat vált ki. Jelenleg az ötfős legénységet azért tartják fenn, hogy a tarackot korlátozott üzemmódban is lehessen tüzelni, például az automata töltő meghibásodása esetén; perspektívában fontolóra veszik annak lehetőségét, hogy korlátozott üzemmódban is csak három fős legénységgel lehessen működni. Egy másik lehetőség egy távirányítású fegyverállomás bevezetése; nehéz elképzelni, hogy ez egy rögzített elem lenne, mivel a helye nyilvánvalóan a PzH torony tetején lenne, mivel ez meghaladná a vasúti szállításhoz megengedett méreteket. A PzH torony architektúrája nem teszi lehetővé a KNDS Deutschland által az RCH 155-ön alkalmazott csúszó megoldást, ezért a vállalat és a hadsereg között más ötletek is vita tárgyát képezik.
A védelem egy másik kérdés; amikor a PzH-t eredetileg tervezték, a hangsúlyt a felülről jövő fenyegetésekre helyezték, amelyek közül a főként a Mil Mi-24 Varsói Szerződés harci helikoptereire felszerelt GSh-30 ágyúkból kilőtt 30×165 mm-es lőszert tartották szem előtt. Ez ahhoz is vezetett, hogy a lőszert a tarack alvázában, és nem a toronyban helyezték el, mindez pedig már bizonyította hatékonyságát az ukrán csatatereken. Ukrán források szerint egy PzH-t négy orosz drón talált el, ami semlegesítette a tüzelési képességét, azonban a jármű veszteségek nélkül visszavonulhatott. Ez nem jelenti azt, hogy nem fontolóra veszik az új moduláris megoldásokat, de úgy tűnik, hogy ez nem a legfontosabb prioritás.
Ahogy már említettük, az energiatermelés problémát jelent. Jelenleg a PzH 2000 kombinált generátorral és hűtőrendszerrel rendelkezik. A tömeg- és térfogatcsökkentés érdekében a KNDS Deutschland a két funkció szétválasztását javasolja, és két független, sokkal nagyobb teljesítményű egységet telepít ugyanabba a térfogatba.
Három nemzet fontolgatja az A5 MLU beszerzését: Németország, Hollandia és Litvánia, amelyek együttműködnek, hogy ajánlatot kérjenek a KNDS Deutschlandtól. A cég az év végéig vagy a jövő év elejére várja a kérelmek benyújtását. Végül azok, akik az A4-est használják, ezeket a tarackokat is korszerűsítik, azonban a régebbiek lesznek az elsők, amelyek MLU-n esnek át.
További négy NATO-tagállam, Olaszország, Horvátország, Magyarország és Görögország érdeklődést mutatott az A5 MLU iránt, Olaszország rendelkezik Németország után a második legnagyobb PzH 2000-es flottával. A tárgyalások már megkezdődtek az utóbbi nemzettel, és felmerült egy kétfázisú frissítés lehetősége, amely esetleg az A4-es szabványú tarackok, majd később az A5-ös szabvány szerinti tarackok beszerzéséből állna. Ez lehetővé tenné a rendelkezésre állási problémák megoldását.
Végül, a német sajtóban megjelent információk szerint a Bundeswehr „háromjegyű darabszámú” újonnan gyártott PzH 2000 A5-öt tervez vásárolni. Ez azt jelenti, hogy az SP tarack összeszerelő sora akár a 2030-as években is nyitva maradhat, figyelembe véve az MLU-k és az új építések gyártását. A PzH 2000 története még korántsem ért véget.
[1] 2023. március 30-án a német BAAINBw bejelentette 10 új PzH 2000 beszerzését az Ukrajnának leszállítottak helyett, további 18 tarack vásárlásának opciójával.
KNDS Deutschland, where does the PzH 2000 go? - EDR Magazine
The PzH 2000 received some upgrades, the most recent acquisitions having some difference compared to the very first howitzers delivered
www.edrmagazine.eu
KNDS Deutschland, hová megy a PzH 2000?
Az 1990-es évek végén, amikor először bevezették a német hadsereg tüzérségi zászlóaljaiban, a Panzerhaubitze 2000, röviden PzH 2000, kétségtelenül a legmodernebb közvetett tüzérségi csőrendszer volt, amely a nyugati országokban szolgálatban volt, és még mindig a világ egyik legjobban teljesítő rendszere. Huszonnyolc évvel később sok ország tervezi a félidős frissítési (MLU) programok elindítását, miközben új önjáró tarackokat gyártanak a Bundeswehr és Ukrajna számára.
Valójában az évek során a PzH 2000 számos fejlesztésen esett át, amelyek közül a legutóbbi beszerzések némileg eltértek a német hadseregnek, a kezdeti megrendelőnek leszállított legelső tarackokhoz képest. Az első prototípust, amelyet 1998-ban gördítettek be, a kasseli OEM Wegmann GmbH & Co. KG gyárában gyártották (ez 1999-ben egyesült a Krauss-Maffei Wehrtechnikkel, és így KMW GmbH & Co.KG lett belőle, ma KNDS Deutschland GmbH & Co. KG), és amelyet ma PzH 2000 A0-nak hívnak. Ezt a konfigurációt soha nem adták el vagy szállították ki egyetlen vevőnek sem, és fejlesztés alatt állt.
Az alap PzH 2000 tehát az A1, amelyet nagy számban szállítottak a Bundeswehrnek. Az A0-hoz képest az A1 továbbfejlesztett navigációs rendszerrel rendelkezett és pontosabb volt, ennek a fejlesztésnek a nagy része az optimalizált pneumatikus csőfektető rendszernek volt köszönhető, az EDR On-Line értesülései szerint. További lépést tettek, amikor a gyártást az A2 konfigurációra állították át, amely néhány fejlesztést is tartalmazott, például egy új hűtőrendszert a töltetek számára, és amelyet például Hollandiába szállítottak.
A ma szolgálatban lévő PzH 2000-esek többsége A1-es vagy A2-es; ennek oka az is, hogy az A3-as konfiguráció papíron, vagyis inkább számítógép képernyőjén maradt. A fő fejlesztés az aknák elleni fokozott védelem volt; ezt javasolták Németországnak, de költségvetési okok, valamint az a tény, hogy a tüzérség több mint egy évtizeden át számos nyugati fegyveres erő új, nem háborús küldetésének áldozata volt, megakadályozta a Bundeswehrt abban, hogy átvegye.
Az A4-gyel elérkeztünk a jelenlegi szabványhoz, a Németországba és Ukrajnába szánt új tarackok már ebben a gyártási konfigurációban vannak. Megjegyzendő, hogy az A3 fejlesztése nem része az A4 konfigurációnak, amely főként az elektronikára összpontosít.
A fejlesztések nagy része nemcsak a technológiai fejlődésnek köszönhető, amely sok esetben a hadseregek digitalizációs programjaihoz kapcsolódik, hanem az afganisztáni műveletekből levont tanulságoknak is, ahol Németország és Hollandia is vetett be néhány PzH 2000-es járművet, valamint főként az ukrajnai műveletekből. Az ukrán hadsereg 2022 júniusában kapta meg az első 12 ilyen típusú tarackot, hetet Németországtól és ötöt Hollandiától, számuk folyamatosan növekszik, némelyiket jelenleg is gyártják. Ez az utolsó konfliktus a kezdetektől fogva megmutatta, hogy egy peer-to-peer konfliktusban a tüzérség korántsem irreleváns, ami nemcsak arra késztetett sok országot, hogy fontolóra vegye tüzérségi rendszereinek – köztük a PzH 2000-esnek – a korszerűsítését, hanem a cső- és rakétaalapú közvetett tűztámogató rendszerek számának növelését is.
A KNDS Deutschland a PzH 2000 gyártásának főszereplője, a Rheinmetall pedig az alvázat, a löveget és a lőszert szállítja. Jelenleg a PzH 2000 A4-eseket Németország [1] és Ukrajna számára gyártják. Az első németországi szállítások várhatóan 2025 végén történnek, a gyártás pedig 2027 elejéig tart, a szerződéseket már aláírták.
A PzH 2000 A4 fejlesztése az A2-höz képest főként az elektronika területén történt. Az egyik fő előrelépés egy új tűzvezető számítógép, a Centurion (a KNDS Deutschland Mission Electronics-tól) bevezetése, amely felváltja a régebbi verziókban használt, akkori EADS (ma Hensoldt) által biztosított MICMOS-t. A MICMOS az 1980/90-es évek technológiáján alapult, a Centurion sokkal nagyobb számítási teljesítménnyel rendelkezett. Az SP tarack elektronikai architektúráját fejlesztették, az A4 azonban analóg/digitális fegyverrendszer maradt. További előrelépés a Vulcano programozási rendszer integrálása a tarackba; Németország Vulcano 155 mm-es lőszert vásárolt, a Leonardo által fejlesztett nagy hatótávolságú/irányított lőszert, a Diehl Defence pedig a SAL változat félaktív lézerkeresőjét biztosította. Az energiatermelést is figyelembe vették, mivel manapság a platformokon egyre több alrendszer van telepítve, némelyikük meglehetősen energiaigényes.
Miközben az A4 gyártása folyamatban van, az EDR On-Line úgy tudja, hogy szeptember végén a végleges konfiguráció már nagyon közel volt a befagyasztáshoz, a KNDS Deutschland az A5 szabványon dolgozik, amely a német hadsereg MLU szabványa lesz, és kevesebb mint három éven belül valósággá válik.
Az EDR On-Line úgy értesült, hogy a PzH 2000 A5 frissítésének alapvető képességei minden ügyfél számára közösek lesznek, valamint néhány opcionális elem, amelyeket minden nemzet eldönthet, hogy bevezet-e vagy sem.
A program központi célja az önjáró tarack teljes digitális rendszerré alakítása, félig nyitott elektronikus architektúrával. Megtartja az A4-ből származó új Centurion tűzvezető számítógépet, azonban ezt egy új, teljesen digitális elektronikus architektúrába illesztik, amely lehetővé teszi az új alrendszerek sokkal könnyebb integrációját, amennyiben erre szükség van, valamint sokkal nagyobb rugalmasságot biztosít, ha egyes külföldi ügyfelek eltérő alrendszerekkel telepítik az A5-öt a szabványosított elektronikus interfészeknek köszönhetően. Új érzékelőket vezetnek be, fejlesztik a lőszerautomatikát és a fegyverelhelyező rendszert, valamint egy két csúszógyűrűs megoldást alkalmaznak a toronyhoz az új lőszerkezelő rendszerrel való megbirkózás érdekében, miközben az A4-en alkalmazott gyújtózsinór programozó állomás megmarad.
Az opcionális fejlesztések között található egy új, közvetett vezetői látórendszer, új nagyfelbontású optronika, egy hordozható gyújtózsinór-programozó állomás és a háromfős legénység koncepciója, ami a harckocsizó közösségben is jelentős vitákat vált ki. Jelenleg az ötfős legénységet azért tartják fenn, hogy a tarackot korlátozott üzemmódban is lehessen tüzelni, például az automata töltő meghibásodása esetén; perspektívában fontolóra veszik annak lehetőségét, hogy korlátozott üzemmódban is csak három fős legénységgel lehessen működni. Egy másik lehetőség egy távirányítású fegyverállomás bevezetése; nehéz elképzelni, hogy ez egy rögzített elem lenne, mivel a helye nyilvánvalóan a PzH torony tetején lenne, mivel ez meghaladná a vasúti szállításhoz megengedett méreteket. A PzH torony architektúrája nem teszi lehetővé a KNDS Deutschland által az RCH 155-ön alkalmazott csúszó megoldást, ezért a vállalat és a hadsereg között más ötletek is vita tárgyát képezik.
A védelem egy másik kérdés; amikor a PzH-t eredetileg tervezték, a hangsúlyt a felülről jövő fenyegetésekre helyezték, amelyek közül a főként a Mil Mi-24 Varsói Szerződés harci helikoptereire felszerelt GSh-30 ágyúkból kilőtt 30×165 mm-es lőszert tartották szem előtt. Ez ahhoz is vezetett, hogy a lőszert a tarack alvázában, és nem a toronyban helyezték el, mindez pedig már bizonyította hatékonyságát az ukrán csatatereken. Ukrán források szerint egy PzH-t négy orosz drón talált el, ami semlegesítette a tüzelési képességét, azonban a jármű veszteségek nélkül visszavonulhatott. Ez nem jelenti azt, hogy nem fontolóra veszik az új moduláris megoldásokat, de úgy tűnik, hogy ez nem a legfontosabb prioritás.
Ahogy már említettük, az energiatermelés problémát jelent. Jelenleg a PzH 2000 kombinált generátorral és hűtőrendszerrel rendelkezik. A tömeg- és térfogatcsökkentés érdekében a KNDS Deutschland a két funkció szétválasztását javasolja, és két független, sokkal nagyobb teljesítményű egységet telepít ugyanabba a térfogatba.
Három nemzet fontolgatja az A5 MLU beszerzését: Németország, Hollandia és Litvánia, amelyek együttműködnek, hogy ajánlatot kérjenek a KNDS Deutschlandtól. A cég az év végéig vagy a jövő év elejére várja a kérelmek benyújtását. Végül azok, akik az A4-est használják, ezeket a tarackokat is korszerűsítik, azonban a régebbiek lesznek az elsők, amelyek MLU-n esnek át.
További négy NATO-tagállam, Olaszország, Horvátország, Magyarország és Görögország érdeklődést mutatott az A5 MLU iránt, Olaszország rendelkezik Németország után a második legnagyobb PzH 2000-es flottával. A tárgyalások már megkezdődtek az utóbbi nemzettel, és felmerült egy kétfázisú frissítés lehetősége, amely esetleg az A4-es szabványú tarackok, majd később az A5-ös szabvány szerinti tarackok beszerzéséből állna. Ez lehetővé tenné a rendelkezésre állási problémák megoldását.
Végül, a német sajtóban megjelent információk szerint a Bundeswehr „háromjegyű darabszámú” újonnan gyártott PzH 2000 A5-öt tervez vásárolni. Ez azt jelenti, hogy az SP tarack összeszerelő sora akár a 2030-as években is nyitva maradhat, figyelembe véve az MLU-k és az új építések gyártását. A PzH 2000 története még korántsem ért véget.
[1] 2023. március 30-án a német BAAINBw bejelentette 10 új PzH 2000 beszerzését az Ukrajnának leszállítottak helyett, további 18 tarack vásárlásának opciójával.
COBBS Industries Proud to be building the Netherlands’ first Anti-Drone Net for the MoD.
Enhancing protection for the PzH2000NL.
www.linkedin.com
Enhancing protection for the PzH2000NL.
#dnet #forthemanontheground #cobbsindustries #vearco #pzh2000nl | COBBS Industries BV
Proud to be building the Netherlands’ first Anti-Drone Net for the MoD. Enhancing protection for the PzH2000NL. #DNET #ForTheManOnTheGround #COBBSIndustries #VEARCO #PzH2000NL
www.linkedin.com
https://borsifeletuzer.blogspot.com/2026/02/a-panzerhaubitze-2000-pzh-2000-loszer.html
Amennyiben egy ukrán kezelőszemélyzet egy spanyol gyártmányú 155 mm-es lövedéket tölt be, de a német fedélzeti számítógép (MICMOS vagy az újabb Centurion) nem rendelkezik az adott lövedékre vonatkozó specifikus lőtáblázattal, a rendszer szoftveresen blokkolhatja a tűzparancsot. Ennek oka a "rövid lövés" (short round) kockázatának minimalizálása, amely során a lövedék a vártnál rövidebb röppályán haladva baráti egységekre eshet. Ebben az esetben a rendszer effektíve inkompatibilisnek minősül, annak ellenére, hogy a lövedék fizikailag tökéletesen illeszkedik a zárba.
Továbbá a biztonsági toleranciák nemzetenként eltérőek. Egy 39-es kaliberhosszúságú csőhöz (mint az M109A3GN) tervezett lövedék fizikailag betölthető egy 52-es kaliberhosszúságú PzH 2000-be. Azonban, ha ezt a lövedéket a PzH 2000 maximális, 6-os zónájú moduláris töltetével lőnék ki, a fellépő gáznyomás meghaladhatná a lövedéktest szerkezeti szilárdságát. Ez a lövedék csőben történő felrobbanásához (bore premature) vezethetne, ami katasztrofális meghibásodás. A PzH 2000 szoftvere ezért aktívan figyeli a betöltött lőszer típusát, és "ismeretlen" vagy nem hitelesített kombinációk esetén letiltja a lövést. A felhasználó számára ez "hibaként" vagy "inkompatibilitásként" jelenik meg, holott valójában egy fejlett biztonsági mechanizmus működésbe lépéséről van szó.
Amennyiben egy ukrán kezelőszemélyzet egy spanyol gyártmányú 155 mm-es lövedéket tölt be, de a német fedélzeti számítógép (MICMOS vagy az újabb Centurion) nem rendelkezik az adott lövedékre vonatkozó specifikus lőtáblázattal, a rendszer szoftveresen blokkolhatja a tűzparancsot. Ennek oka a "rövid lövés" (short round) kockázatának minimalizálása, amely során a lövedék a vártnál rövidebb röppályán haladva baráti egységekre eshet. Ebben az esetben a rendszer effektíve inkompatibilisnek minősül, annak ellenére, hogy a lövedék fizikailag tökéletesen illeszkedik a zárba.
Továbbá a biztonsági toleranciák nemzetenként eltérőek. Egy 39-es kaliberhosszúságú csőhöz (mint az M109A3GN) tervezett lövedék fizikailag betölthető egy 52-es kaliberhosszúságú PzH 2000-be. Azonban, ha ezt a lövedéket a PzH 2000 maximális, 6-os zónájú moduláris töltetével lőnék ki, a fellépő gáznyomás meghaladhatná a lövedéktest szerkezeti szilárdságát. Ez a lövedék csőben történő felrobbanásához (bore premature) vezethetne, ami katasztrofális meghibásodás. A PzH 2000 szoftvere ezért aktívan figyeli a betöltött lőszer típusát, és "ismeretlen" vagy nem hitelesített kombinációk esetén letiltja a lövést. A felhasználó számára ez "hibaként" vagy "inkompatibilitásként" jelenik meg, holott valójában egy fejlett biztonsági mechanizmus működésbe lépéséről van szó.
Ha egy PzH 2000 egy francia BONUS lövedéket lő ki, annak ballisztikája eltér a német SMArt 155-étől. Ha a számítógép a SMArt 155 légellenállási együtthatóját alkalmazza a BONUS lövedékre, a résztöltetek túl korán vagy túl későn oldanak ki, és nem találnak célt. A "kompatibilitás" itt teljes mértékben attól függ, hogy az adott PzH 2000 jármű szoftververziója tartalmazza-e a szükséges adatokat. Egy német PzH 2000 rendelkezhet ezekkel az adatokkal, míg egy korábbi verziójú holland példány esetleg nem.
Erről itt már volt szó. Valószínűleg az ukrán tüzérség által használt eszközök tűzvezető rendszerei képesek a legtöbb gránáttípust kezelni a világon és az biztos, hogy a tűzvezetőrendszerbe integraló gyártónak is rendelkezésre áll az az adatbázis, ami az ukránoknak, az viszont közel sem biztos, hogy van olyan ország, aki megvette az új szoftvercsomagot a saját eszközeihez.
ennyit arról amikor @Negan magyarázza hogy minden NATO lövedék kompatibilis minden NATO löveggel!
Ha nem meg felelő lövedék kerül bele még fel is robban az egész!
Szia,ennyit arról amikor @Negan magyarázza hogy minden NATO lövedék kompatibilis minden NATO löveggel!
Ha nem meg felelő lövedék kerül bele még fel is robban az egész!
Hat, az altalad idezettekbol ugy tunik, hogy a MAJDNEM maximalis inditotoltettel fizikailag kompatibilis minden lovedek.
Csak épp a számítógép számára ismeretlen lövedék esetén pontatlan lesz vagy megtagadja a kilövését...
Kompatibilis a lőszer az ágyúval, a tűzvezető rendszernek kell megtanítani. Szerinted ez nem így működik a keleti tüzersegi eszközöknél? 152-es lőszerből is van egy halom fajta amivel pont ugyanez a helyzet. Nem kell messzire menni, elég csak arra gondolnod, hogy a T-14 125-ös ágyújából kilőhető legjobb APFSDS nem lőhető ki a T-90M-ből, pedig annak is 125-ös az ágyúja.ennyit arról amikor @Negan magyarázza hogy minden NATO lövedék kompatibilis minden NATO löveggel!
Ha nem meg felelő lövedék kerül bele még fel is robban az egész!
NATO kompatibilitás azt jelenti,hogy ki lehet lőni,nem azt,hogy ugyan azok a ballisztikai mutatók.Igen be kell tanítani a számítógépnek: nem én mondom hogy nem...
Ugyan azt a 223 lőszert ki lehet lőni az M16ból,AUGból,Brenből-de mindegyiknél más lesz a ballisztikai tulajdonság.
Ugyan az van a NATO tüzérségi szabványnál is.
És ehez még külön jön a löveg nyomástűrési mutatói.
meg az hogy a tűzvezető számítógép beint és nem hajlandó kilőni...