És akkor tessék, most meg ezek a vibrációs gondok. Ami egyébként természetes is lehetne, ha nem a legkorszerűbb tervezői rendszereken futna a program és ha nem egy ezer éves konstrukció lenne a kiindulási alap. De azt tudjuk, hogy ami papíron jól néz ki, az a valóságban a napjainkra inkább csak elbürokratizálódó tervezői folyamatokkal csúnyán el tud hasalni. Lásd, akár az EF, vagy az F-35-ös első szériáinak nagyon alacsony üzemélettartama. RAH-66 Comanche tervezett IOC előtt kiviláglott súlyos vibrációs gondjai, vagy a Raptor OBOGS problémája. Meg ugye a KC-46-os totál feleslegesen frankeinstein-i hibrid dizájnjának anomáliái.
És nem, ezek alól az oroszok és a kínaiak se mentesek, csak náluk nincs olyan darabszám, amihez képest az ilyen malőrök visszásnak hatnak.
Presze, kereshetjük máshol is a hibát. Lehet bármilyen jó a tervezői környezet, ha az üzlet által a folyamatokba bedelegált dilettáns menedzserek a számok mindenható bűvöletében és önmaguk tévedhetetlenségébe vetett vakhitében ne csesznék szét azt, amit egyszer a mérnökök már megálmodtak.
Az autóipar már évtizedek óta ettől szenved, a polgári repülőipart is utolérte, nyilván a hadiipar se maradhatott ki ebből.
Ez van, mikor nagy bátran a prototípust még el se készítik, de már a szériát gyártják.
Régi bölcsesség: hamar munka ritkán jó.