F
Filter
Guest
Ilyen mintákat a pszichológus szokott nekem mutogatni....Gondolom az F-4 tele volt aggatva rakétákkal, bombákkal, stb...
MiG-21-es minden aspektusból...
Még hogy 21-es....
SR-71 Blackbird (Lockheed, USA)
- Téma indítója GrGLy
- Indítva
-
- Címkék
- a-12 project oxcart
Még hogy 21-es....
Még egy furcsaság arról a szovjet táblázatról: Az SR71 max sebességét 920 m/s -ban adja meg, ami ha jól sacolot, olyan 2.7 M Soha nem láttak ennél gyorsabban repülő SR71-et? annak nem 1200 körül kellene lennie? Az rendben van, hogy az ameriakiak nem árulták el sosem a maximális sebességét, na de az oroszok is beszálltak a titkosításba?
M
molnibalage
Guest
A magassággal a hangsebesség csökken...
85000 láb
M3.2
Az 3445 km/h = 956 m/s Picit pontatlan, de bőven jó.
A tengerszinti M2.7 az nagyon más, mint 85000 lábon, az 3920 km/h.
OK, az 1200 kicsit sok, nem számoltam csak saccoltam. 26000 m-en, ott a hangsebesség olyan 300 körül van, akkor annak olyan 1000-1050 körül kellene lennie. De semmiképpen sem 920. Az maximum olyan 3 M körülre jön ki nekem. És ez nem átlagos sebességként van megadva, hanem max.
M
molnibalage
Guest
T
Törölt tag
Guest
T
Törölt tag
Guest
A gép végsebessége alapvetően hőmérséklet limitált.
Vietnamban némileg melegebb a levegő mint amit a standard atmoszféra leír, így ott némileg lassabb is volt a Habu, gondolom ezt mérték ki a szovjetek.
Meg persze a célterület felett folyamatos fordulóban is volt a gép, ez is lassíthatta némileg.
Igen, így már van értelme.A gép végsebessége alapvetően hőmérséklet limitált.
Vietnamban némileg melegebb a levegő mint amit a standard atmoszféra leír, így ott némileg lassabb is volt a Habu, gondolom ezt mérték ki a szovjetek.
Meg persze a célterület felett folyamatos fordulóban is volt a gép, ez is lassíthatta némileg.
The U-2's Intended Successor: Project OXCART, 1956-1968
T
Törölt tag
Guest
Jókiscikk...
1968. július 26-án reggel egy újabb tipikus nap kezdődött az okinawai különítményünkben. Tony Bevacqua őrnagy, pilóta, és én a 013-as legénységet alkottuk. Reménykedtünk abban, hogy lehetőséget kapunk egy Észak-Vietnam feletti bevetésre, és az előttünk sorban álló legénység hibája miatt meg is kaptuk.
A küldetésünk Hanoi és Haiphong fölé vezetett. Észak-Vietnamot két hétre elzárta az időjárás. Az a tudat, hogy a szárazföldi háború lefolytatásához aktuális, naprakész hírszerzésre van szükség, még sürgetőbbé tette a küldetésünket.
Az első felderítő utunkon lefelé fordulva észrevettem, hogy az elektronikus ellentevékenységet (ECM) jelző panelomon világít az "R" jelzőfény. Egy észak-vietnami légvédelmi rakétarendszer követett minket a radarján.
Amire nem számítottunk, az az "M" lámpa kigyulladása volt, amelyet hamarosan az "L" lámpa követett! Ez azt jelentette, hogy az észak-vietnamiak tényleg indítottak ránk egy vagy több légvédelmi rakétát. (Az "R" fény azt jelentette, hogy kutatnak), az "M" fény azt jelentette, hogy követnek bennünket, az "L" fény pedig azt, hogy tüzelnek ránk. Megpróbáltam nyugodtnak tűnni (nem sikerült), és elmondtam Tonynak, hogy épp most indítottak ránk egy légvédelmi rakétát.
Ez a hír nem is jöhetett volna rosszabbkor. Éppen akkor kezdtük el a felderítést, és a manőverezés nem volt opció. Tony megkérdezte, hogy mikor lőtték ki, mire én azt válaszoltam: "Körülbelül öt másodperccel ezelőtt". A rakéta indításának ideje fontos volt; hírszerzési szakértőink számtalanszor elmondták nekünk, hogy az SA-2 rakéta teljes repülési ideje mindössze 58 másodperc. Más szóval, ha addig nem történt semmi, akkor valószínűleg már biztonságban vagyunk.
Sokszor gyakoroltuk a szimulátorban, hogy mit kell tennünk egy rakéta indítása esetén. Az én feladatom volt az ECM zavaró kikapcsolása, mert nem akartuk, hogy a rakéta repülés közben kövesse a zavaró frekvenciát. A mi zavarónk célja az volt, hogy megzavarja a komplexumot az indítás előtt. A másik feladatom az volt, hogy elindítsam a stopperórát, hogy lemérjem a rakéta repülésének idejét.
A reakcióidőm borzasztóan lassúnak tűnt. Egy örökkévalóságig tartott a zavaró kikapcsolása (tényleges idő: öt másodperc), és soha nem indítottam el a stopperórát. Azonban megfigyeltem az óra másodpercmutatójának helyzetét, amikor Tony megkérdezte, hogy mennyi ideje lőtték ki a rakétát.
A következő 50 másodperc kétséges! Azt hiszem, az egész idő azzal telt el, hogy Tony a rakéta repülésének hosszára vonatkozó kérdéseire válaszoltam. "Mennyi idő telt el?" - kérdezte. "Öt másodperc azóta, hogy utoljára kérdezted" - válaszoltam. A telefonbeszélgetés felvételei azt mutatják, hogy Tony csak négy alkalommal kérdezte. Azt tudom, hogy a rakéta előre jelzett repülési idejénél sokkal hosszabb időbe telt, hogy meggyőződjünk a biztonságunkról.
Befejeztük az felderítést, és leereszkedtünk a tankerünkhöz Thaiföld fölé, felkészülve a visszatérésre Észak-Vietnam fölé.
A valóságban két rakétát lőttek ki ránk. Szerencsére korán és alánk lőttek - ezt a kameráink is megerősítették.
Translated with www.DeepL.com/Translator
1968. július 26-án reggel egy újabb tipikus nap kezdődött az okinawai különítményünkben. Tony Bevacqua őrnagy, pilóta, és én a 013-as legénységet alkottuk. Reménykedtünk abban, hogy lehetőséget kapunk egy Észak-Vietnam feletti bevetésre, és az előttünk sorban álló legénység hibája miatt meg is kaptuk.
A küldetésünk Hanoi és Haiphong fölé vezetett. Észak-Vietnamot két hétre elzárta az időjárás. Az a tudat, hogy a szárazföldi háború lefolytatásához aktuális, naprakész hírszerzésre van szükség, még sürgetőbbé tette a küldetésünket.
Az első felderítő utunkon lefelé fordulva észrevettem, hogy az elektronikus ellentevékenységet (ECM) jelző panelomon világít az "R" jelzőfény. Egy észak-vietnami légvédelmi rakétarendszer követett minket a radarján.
Amire nem számítottunk, az az "M" lámpa kigyulladása volt, amelyet hamarosan az "L" lámpa követett! Ez azt jelentette, hogy az észak-vietnamiak tényleg indítottak ránk egy vagy több légvédelmi rakétát. (Az "R" fény azt jelentette, hogy kutatnak), az "M" fény azt jelentette, hogy követnek bennünket, az "L" fény pedig azt, hogy tüzelnek ránk. Megpróbáltam nyugodtnak tűnni (nem sikerült), és elmondtam Tonynak, hogy épp most indítottak ránk egy légvédelmi rakétát.
Ez a hír nem is jöhetett volna rosszabbkor. Éppen akkor kezdtük el a felderítést, és a manőverezés nem volt opció. Tony megkérdezte, hogy mikor lőtték ki, mire én azt válaszoltam: "Körülbelül öt másodperccel ezelőtt". A rakéta indításának ideje fontos volt; hírszerzési szakértőink számtalanszor elmondták nekünk, hogy az SA-2 rakéta teljes repülési ideje mindössze 58 másodperc. Más szóval, ha addig nem történt semmi, akkor valószínűleg már biztonságban vagyunk.
Sokszor gyakoroltuk a szimulátorban, hogy mit kell tennünk egy rakéta indítása esetén. Az én feladatom volt az ECM zavaró kikapcsolása, mert nem akartuk, hogy a rakéta repülés közben kövesse a zavaró frekvenciát. A mi zavarónk célja az volt, hogy megzavarja a komplexumot az indítás előtt. A másik feladatom az volt, hogy elindítsam a stopperórát, hogy lemérjem a rakéta repülésének idejét.
A reakcióidőm borzasztóan lassúnak tűnt. Egy örökkévalóságig tartott a zavaró kikapcsolása (tényleges idő: öt másodperc), és soha nem indítottam el a stopperórát. Azonban megfigyeltem az óra másodpercmutatójának helyzetét, amikor Tony megkérdezte, hogy mennyi ideje lőtték ki a rakétát.
A következő 50 másodperc kétséges! Azt hiszem, az egész idő azzal telt el, hogy Tony a rakéta repülésének hosszára vonatkozó kérdéseire válaszoltam. "Mennyi idő telt el?" - kérdezte. "Öt másodperc azóta, hogy utoljára kérdezted" - válaszoltam. A telefonbeszélgetés felvételei azt mutatják, hogy Tony csak négy alkalommal kérdezte. Azt tudom, hogy a rakéta előre jelzett repülési idejénél sokkal hosszabb időbe telt, hogy meggyőződjünk a biztonságunkról.
Befejeztük az felderítést, és leereszkedtünk a tankerünkhöz Thaiföld fölé, felkészülve a visszatérésre Észak-Vietnam fölé.
A valóságban két rakétát lőttek ki ránk. Szerencsére korán és alánk lőttek - ezt a kameráink is megerősítették.
Translated with www.DeepL.com/Translator
A valóságban legalább 1x eltalálták, és észre se vették. Csak akkor derült ki, amikor a szerelők repeszeket szedtek ki a repülőből.
Fastest Plane in History: The Blackbird
Learn about the creation of the Blackbird, the world's fastest plane, by Kelly Johnson and the Skunk Works team at Lockheed Martin.
The Story Behind This Famed SR-71 Blackbird Super Low Knife-edge Pass
theaviationgeekclub.com
THE STORY BEHIND THIS FAMED SR-71 BLACKBIRD SUPER LOW KNIFE-EDGE PASS - The Aviation Geek Club
THE STORY BEHIND THIS FAMED SR-71 BLACKBIRD SUPER LOW KNIFE-EDGE PASS
theaviationgeekclub.com
